Ki mondta, hogy egy koncerten csak zenélni lehet? Ki mondta, hogy egy stand-up comedy est csak a vicceknek adhat teret? Ki mondta, hogy egy cirkusz csak a bűvészmutatványoké? A Lóci játszik zenekar mindezeket a műfajokat összemosva állította színpadra legújabb koncertszínházi produkcióját, az Extravaganzát; ezzel is bizonyítva a zenekar sokszínűségét.

Az Extravaganza, Mi ez a cirkusz? – Párkapcsolati terápia két részben premier előadásán vettünk részt, amelynek a MOM Kulturális Központ színházterme adott otthont. A darab rendezője Novák Péter zenész, előadó, rendező, a Beugró című műsor játékmestere volt. Az est alapvető tematikája a már jól ismert zeneszámokra épült, azonban ezek értelmezését egy új interaktív keretben tette lehetővé. Mindezt kiegészítve a late night show-kra emlékeztető zenekari bejátszásokkal, szórakoztató játékokkal, cirkuszi elemekkel és „bűvészmutatványokkal”. A frontember, Csorba Lóránt energikus, karizmatikus színpadi jelenlétére pedig egy kész stand up-os karakter épült, ugyanis ő és Egger Géza színész voltak az est házigazdái, akik humorral fűszerezték meg a műfajok egyvelegét.

Dalszövegek újraértelmezése

A Lóci játszik zenekar dalszövegeinek nagy része a párkapcsolati stádiumokat mutatja be, olykor valósághűen – ezzel lehetővé téve a hallgatóság számára az azonosulást –, olykor ironizáló hangnemben. A produkció alcíme is mutatja, hogy a különböző párkapcsolati szakaszok, illetve az azokban felmerülő problémák megoldási alternatíváinak feltárása volt az est egyik középpontja, s az ezek köré szőtt kérdéseket a zenekar a közönség bevonásával próbálta értelmezni, valamint megválaszolni.

Ahogy a cirkuszban is, a párkapcsolatainkban is különböző szerepekben tűnhetünk fel.

„Néha szabadulóművésznek kell lennünk, néha állatnak, néha pedig erőembernek egy kapcsolatban, hogy a bohóc tréfája nehogy rosszul süljön el.”

A frontember, Csorba Lóránt porondmesternek öltözve. (Fotó: Nagy Márton)

Interakció

A produkció egyik jellegzetessége volt a zenekar és a közönség egymásrautaltsága. A zenekarra alapvetően jellemző közvetlenséget kihasználva ösztönözték a közönséget a játékokban való részvételre, akik így befolyásolhatták az est kimenetelét. Például a helyszínen született meg egy új dalköltemény, a közönség válaszai alapján. Így az improvizáció is szerepet kapott, s ezért mondhatjuk, hogy a produkció megismételhetetlen: más közönséggel más válaszok és szerzemények alakultak volna ki.

Az interaktivitás és a közvetlen, nyílt kommunikáció fontos eszköze a rajongók megszerzésének és megtartásának egyaránt.

Ezáltal a közönség teljesen bevonódik a produkcióba, erősítik bennük a csoporthoz tartozás érzését, és az egyén a közösség értékelt, megbecsült tagjának érezheti magát, mivel hatása lehet az eseményekre. Általában jobban is emlékszünk ezekre az eseményekre a személyes érintettségünk miatt. Ha egy egyén kötődik egy csoporthoz, (jelen esetben a Lóci játszik zenekar rajongóihoz) akkor azonosul is ezzel, és csoportalapú érzelmeket él át, amelyek intenzívebbek lehetnek. Egy kísérletben például más érzelmi állapotról számolnak be a hallgatók, ha azt kérdezzük, mit éreznek mint egyének, és másról, ha azt, mit éreznek mint egyetemi hallgatók (Kardos, 2013; Smith–Seger–Mackie, 2007). Ezt a hatást a humor pedig csak tovább erősíti, a „bensőséges” viccek elsütése szintén elmélyíti a kapcsolatot a közönség és az előadó között, sőt, aki sokat humorizál, még egészségesebb is és könnyebben megküzd a stresszel is (Lazarus, 1966; Tisljár, 2011).

A közönség aktív szerepet játszott a produkcióban. (Fotó: Nagy Márton)

A zenekar elmondása szerint előadásmódjukat próbálják minél inkább önazonossá tenni, és minél inkább beleadni saját személyiségüket, ami által ez hitelessé válik. A koncertszínházi eseményen nemcsak a műfaji határokat feszegették, hanem saját komfortzónájuk határait is. A komfortzóna modell azon a hiten alapul, hogy amikor embereket kihívást jelentő, stresszes helyzetek elé állítjuk, akkor felülkerekednek a saját félelmeiken, habozásukon, és képesek egyéni növekedést elérni.

Ha kilépünk biztonságérzetet okozó zónánkból, akkor vagyunk képesek egyénileg a legtöbbet fejlődni és tanulni

(vö. Brown, 2008). Az Extravaganza produkció a zenekar tagjainak is különböző, eddig ismeretlen szerepek kipróbálásának lehetőségét adta. Az egyik legismertebb, a Nem táncolsz jobban, mint én című slágerüket például különböző, a zenekartól nem megszokott zenei stílusokba átdolgozva hallhattuk. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy mégis önmaguk tudtak maradni.

A közönség egyszerre, egy egészként mozgott a zeneszámokra. (Fotó: Nagy Márton)

Élményanalízis:

Flow – 5/5

A zene és a humor hatásának köszönhetően teljes mértékben bevonódhattunk az előadásba, s kiszakadhattunk a mindennapok valóságából. Az interaktivitásnak itt is megvolt a jótékony hatása, ugyanis feszült figyelemmel vártuk, hogy vajon mikor leszünk mi a „kiválasztottak”, akiket felhívnak a színpadra.

Intenzitás – 5/5

Azt mondhatjuk, hogy abszolút aktivizáló hatású volt az esemény. A megérkezésünk pillanatától kezdve a produkció részesei voltunk, már az előtérben is zajlottak az események, sőt még a két rész közötti szünetre is kaptunk egy játékos feladatot, amiben részt vehettünk.

Különlegesség – 5/4

A műfajok egybekeverésével a Lóci játszik zenekar egy igazán egyedi produkciót hozott létre. Ezen kívül egy új, eddig nem látott arcukat mutatták meg a színpadon. Az interaktivitás hatására a közönségnek is egy újszerű élményt adtak, és a színpadra felszólítottak megtapasztalhatták a saját komfortzónából való kilépés érzését. Azok, akik viszont nem szeretik a szereplést, egy kissé feszültebben élhették meg az előadást.

Inspiráció – 5/3

Az est fő célja nem a gondolatébresztés volt, hanem a szórakoztatás, és hogy a zeneszámok közelebb kerüljenek a közönséghez. Úgy gondoljuk, ez maximálisan sikerült, és könnyed, felszabadult hangulatban távoztunk.

Megoszthatóság – 5/5

A korábban említett előadó-közönség egymásra hatása miatt azt mondhatjuk, hogy egy közösségi élménynek voltunk a részei. Egy nagy csapat tagjainak érezhettük magunkat, akiknek azonos a célja: szórakoztatni és szórakozni.

Összességében azoknak ajánljuk akik:

  • ismerik a zenekart, és szeretnék megismerni egy másik arcukat,
  • nem ismerik a zenekart, de szeretnék megismerni, illetve egy kis szórakozásra vágynak,
  • szeretnének egy nem mindennapi koncert részesei lenni.

 

Felhasznált szakirodalom: Kardos P. (2013). Csoportalapú érzelmek a gazdaságban. In: Közgazdasági Szemle, 60: 1259–1272. Lazarus, R. S. (1966). Psychological stress and the coping process. New York, NY, US: McGraw-Hill. Brown, M. (2008). Comfort Zone: Model or metaphor? In: Australian Journal of Outdoor Education, 12(1), 3–12. Mackie, D. M.,Devos, T., Smith, E. R. (2000). Intergroup emotions: Explaining offensive action tendencies in an intergroup context. In: Journal of Personality and Social Psychology, 17.(4), 602–616. Tisljár R. (2011). A humor szerepe és szerveződése a társas kapcsolatokban. Evolúciós modellek tesztelése. [Doktori értekezés]

...

Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.