A SunCity napjaink Z generációját megszólító popmusical. Nyár, fesztivál, barátok, szerelem, konfliktusok ismerős témái formabontó módon jelennek meg a Magyar Színház színpadán. Nem lehet nem bulihangulatban távozni, és a selfie készítés is kötelező a szünetben. Az idősebb korosztály se csüggedjen: szülőként és serdülőkori nosztalgiára vágyó felnőttként is önmagunkra lelhetünk az örömteli, szabad ritmusok közepette. Élményanalízisünk.
A SunCity – a Holnap Tali!-musical a Magyar Színház színpadán újonnan debütált előadás, Szente Vajk rendezésében. A darab a Holnap Tali! című, kamaszokról szóló web- és televíziós sorozat színházra szabott változata, nem akármilyen formában. A jelenetek ugyanis egyedülálló módon popmusical műfajban peregnek le a szemünk előtt.
https://www.youtube.com/watch?v=dPsn1NsAAaE
A történet elején kitör a vakáció. Lilla baráti társaságát meginvitálja nagymamája balatoni nyaralójába, pont arra a helyre, ahol a SunCity Fesztivál is dübörög. A bökkenő csupán annyi, hogy a nagyi nyaralóját nem csak ők készülnek bevenni egy kis nyári kalandra. Lilla féltestvére, Lara is megjelenik váratlanul barátaival a villában, akiknek eltökélt szándéka a napkeltétől napnyugtáig tartó bulizáson túl, hogy dalukkal induljanak a fesztivál által kiírt versenyen, és el is nyerjék a fesztivál himnusza díjat. A két társaság közötti konfliktusnak, rivalizálásnak lehetünk tanúi innentől kezdve, megfűszerezve egy kis szerelemmel, hajmeresztő szülőkkel és fergeteges partihangulattal.
Gyakorlatilag a jegykezeléstől kezdve hangolódhatunk a bulira.
A színház aulájában fesztivál karszalaggal a kezünkön realizáljuk, hogy nem mindennapi előadásban lesz részünk. A klasszikus színházi perecek mellett popcorn és nachos vár ránk, amit még a színházterembe is bevihetünk. Ráadásul a SunCity applikációt is letölthetjük, és elhangzik egy mondat, mely hallatán minden színházba járó megdörzsölheti a fülét: „Kérjük, kapcsolják BE mobiltelefonjaikat.” Ekkor még nem is sejtjük, hogy a
történet kimenetelébe szólhatunk bele okoskészülékeinkkel.
Az első impulzusok is jelzik már, hogy valami igazán modernre számíthatunk. S ez így is folytatódik. A darab nemcsak történeti síkon ragadja meg a kamasz- és fiatal felnőttkor kérdéseit, de formájában is kiválóan leképezi a Z generáció sajátosságait. Egy előadás, amely annak a korosztálynak a nyelvén íródott, akiről szól. Kattannak a selfie-k, repülnek a post-ok és ömlenek a like-ok. A karaktereket megszemélyesítő színészek pedig mintha a mindennapokból pattantak volna fel a színpadra, nem nehéz velük azonosulni. A Johnny K. Palmer által szerzett és feldolgozott dalok zenei világa mindeközben lehetővé teszi, hogy a klasszikus musical kereteit áttörve pop hangulat uralkodjon el a színházteremben. Túry Lajos koreográfiái pedig még bennünket is mozgásba hoznak. Nehéz nem ficánkolni a székünkben és ritmust dobolni a lábunkkal.
A SunCity nem csak a buliról szól, ahogyan a serdülőkor sem. Kamaszkori kérdéseinkre, nehézségeinkre ismerhetünk a szereplők élettörténeteiben. Mindnyájunkat foglalkoztat ebben az életszakaszban a saját identitásunk keresése: ki vagyok én? Mivel tűnhetek ki a korosztályomban? Ki akarok-e egyáltalán tűnni, és ha igen, milyen áron? Mitől válhatok népszerűvé a kortársaim körében? Szereplőink is küzdenek ezekkel a kihívásokkal. Valaki a látszatra helyezi a hangsúlyt és csak a külsőségekkel, státuszszimbólumokkal van elfoglalva, valaki az intellektusára támaszkodik vagy éppen komikus naivitásával válik pótolhatatlan színfoltjává a társaságnak.
Nincs fesztivál és kamaszélet szerelem nélkül. A történeti szálban az első párkapcsolati kezdeményezések körüli izgalmak is megjelennek. A fiatalok keresik magukban a nőt és a férfit, hogy mitől is lehetnek vonzóak a másik számára, és hogyan is kapcsolódhatnak szívük választottjával. A gyengéd közeledések esetlenségének, az összegabalyodott szavakból álló ismerkedéseknek, hormonoktól túlfűtött sármhadjáratoknak, kínzó féltékenységnek és a csalódás fájdalmának is tanúi lehetünk a fesztivál során.
Ha kamaszkor, akkor természetesen a családi konfliktusokat sem lehet megkerülni. Találkozunk a fiatalt túlféltő, felnőtté válását nehezen elfogadó, ugyanakkor humoros szexedukációt tartó anyával, és a párkapcsolati, életközépi krízist megélő szülőkkel, akik több-kevesebb sikerrel óvják meg fiukat saját konfliktusaiktól.
A SunCityben minden ott van, ami a fiatalság sava-borsa. A kérdésekkel, kételyekkel együtt is arra szólít fel, hogy élvezzük az életet úgy, hogy közben kapcsolatainkat sem felejtjük óvni, ápolni.
Élményanalízis
Flow – 5/5
Az érkezésünktől a távozásunkig gondoskodtak a készítők arról, hogy bevonódhassunk a fesztiválhangulatba a már említett eszközökkel. Interakcióba kerülhetünk a történettel és a színészekkel is az előadást követően. Az egyetlen paradox élmény, amikor a nyári fesztiválpezsgésből a mínusz két fokban ocsúdunk fel.
Intenzitás– 5/4
A látvány, a zene szinte bennünket is mozgásba hoz. A kamasz korosztály saját kérdéseire, nehézségeire ismerhet a szereplők történetében, mely önmagában szorongásoldó tud lenni. Az idősebbek sem maradnak azonban útravaló nélkül. Nosztalgikus érzések jelenhetnek meg saját serdülőkorunkkal kapcsolatban, és szülőként is új perspektívába helyeződhetnek kamaszgyermekünk küzdelmei és a vele való kapcsolatunk.
Különlegesség– 5/4
Az alkotók mindenképpen formabontót hoztak létre napjaink színházvilágában. Noha hasonló történettel sok más tinifilmben találkoztunk, a látvány- és hangzásvilág, a kreatív eszközök, a Z generáció autentikus ábrázolása színházi falak között mindenképpen egyedi élmény.
Inspiráció– 5/3
A fiatalok azonosulását nagymértékben segíti, hogy valóban az ő nyelvükön és stílusukban írt darabról van szó. A karakterek lélektani fejlődései, küzdelmei, megoldásai azonban sok esetben elnagyoltak, felszínesek, így kevésbé gondolatébresztőek. A darab ugyanakkor rávilágít olyan emberi értékekre (bajtársiasság, szeretet kifejezése, bocsánatkérés és a megbocsátás képessége, önmagunk elfogadása), melyeket nem ciki vállalni, vagy olyan érzésekre, melyek megélhetőek, még ha nehezek is (félelem, irigység, féltékenység, düh).
Megoszthatóság– 5/3
Az élmény maga valóban nem közösségi tevékenység. Ugyanakkor akár kortársainkkal, akár szüleinkkel nézzük is meg a darabot, az előadást követően elindulhatnak izgalmas párbeszédek a barátokkal, kapcsolatépítő beszélgetések szülő és gyermek között vagy akár nosztalgikus visszaemlékezések is.
Összegezve azoknak ajánljuk, akik:
- szeretik a zenés, táncos, könnyed darabokat (még ha a klasszikus musicalt nem is),
- egy igazi Z generációs előadást néznének meg,
- serdülők, szülők vagy szimplán nosztalgiáznának saját serdülőkorukról.
•••
Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.
