Az autogén tréning (továbbiakban AT) a relaxációs módszerek egyike, mely során az ember magára irányuló figyelmével megtanulja főként testi érzeteit kontrollálni, és lelki harmóniát teremteni. A gyakorlatok által rövid idő alatt akár több órányi pihenéssel felérő, fiziológiailag és pszichésen is pihentető állapot érhető el. Az eljárás terápiás módszerként is használható, ehhez azonban röviden érdemes áttekinteni, milyen körülményekre fordítsunk kiemelt figyelmet!
Mindenekelőtt elengedhetetlen a beteg pszichés előkészítése. Ennek a folyamatnak fontos állomásai, hogy érintsünk olyan általános témákat, amik az AT módszerét közelebb hozzák az akár laikus segítségkérő kliensekhez. Így fontos beszélnünk arról, hogy manapság az emberek megnövekedett általános alapfeszültségről számolnak be. Ehhez pedig szinte magától értetődően kapcsolódik, hogy világszerte növekszik a neurotikus és pszichoszomatikus betegségek száma. Az AT-t jelenleg az egyik legelterjedtebb pszichoterápiás eljárások között tartjuk számon, ugyanis általa
tartós feszültségmentes állapot hozható létre,
és bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés mértéke is csökkenhet. Ezen kívül az AT-ben nagy jelentőséget tulajdonítunk a test és lélek kölcsönhatásainak, valamint képzeletünk hatásának az életműködésre. A pszichés felkészítés során beszélnünk kell arról is, hogy a módszerhez rendszeres gyakorlás szükséges. Mindez vonzóbb lehet a klienseknek, ha tudják: gyakorlottaknál az egyén képessé válhat saját maga csökkenteni aktuális feszültségeit, továbbá nemcsak a testi, de a szellemi teljesítményét is fokozni tudja.
Az AT hatásai a vegetatív működésünkre
A módszer számos pozitív fiziológiai hatással is bír! A módszer kifejlesztője, Schultz megfigyelte, hogy a szorongás izomfeszüléssel jár, amit vagy csökkenteni vagy megszüntetni igyekszünk. Az agykérgi izgalom szintjének változásával, azzal párhuzamosan a lelki feszültséget is képesek vagyunk csökkenteni, illetve megszüntetni. Ugyanakkor a módszer alkalmas megelőzésre is, így tehát az AT egy oda-visszaható módszer. Az autogén gyakorlatok az agykéreg felől a periféria (izomzat, érrendszer, belső szervek) felé hatnak. Emellett – főleg hosszú távú és rendszeres gyakorlás mellett – csökkenthetik a pulzusszámot és a vérnyomást. Az AT elősegíti a paraszimpatikus rendszer működésének fokozódását, továbbá a bal agyfélteke dominanciát felváltja a jobb agyfélteki, emellett
javul a memória, csökken a fizikai fájdalomérzet szubjektív megélése, fokozódik a frissesség és a regenerálódás érzése.
Ezen jelenségek a szervezet spontán autoregulációs, önmagát szabályozó képességét hangsúlyozzák. Végül, ha a leendő kliensnek bemutatjuk a módszer legfontosabb előnyeit, ismertetjük a kereteket, érdemes megkérdeznünk, hogy valaha voltak-e hasonló tapasztalatai, vagy felmerült-e bennük valamilyen kérdés az elhangzottakkal kapcsolatban.
Milyen gyakorlatokból áll az AT?
Az autogén tréning alapfoka hat alapvető gyakorlatot tartalmaz, ezek a nehezedés, melegedés, a szív, a légzés és a napfonat gyakorlat, valamint a homlok hűvös gyakorlat. Ezek elsajátítása egymást sorrendben követik, és a módszer atyja, Schultz szerint átlagosan nagyjából két hét gyakorlás szükséges hozzájuk, így a teljes módszer megtanulása megközelítőleg három hónapot igényel, azonban a gyakorlatok elmélyüléséhez és autogénné válásához újabb három hónap rendszeres gyakorlás szükséges.
A gyakorlatok eredményességét nem szerencsés a siker-kudarc kontinuumon értelmezni.
Tehát azt a hozzáállást érdemes kialakítani, hogy befelé forduló, passzív figyelemmel és magunkra fókuszált koncentrációval adjuk át magunkat a nyugalomnak, és hagyjuk érvényesülni a beinduló pszichofiziológiai hatásokat, engedjük el az erőszakos akarást és törekvést.
Hogyan csináljuk helyesen?
A gyakorlás a tanulási fázisban legalább napi kétszer szükséges, lehetőleg hanyatt fekvő pozícióban, hogy a teljes ellazulást megtapasztalhassuk, de az ülő pozíció is elterjedt. Ha ez utóbbit választjuk, ügyeljünk a helyes testtartásra: legyen egyenes a hátunk, karunkat pedig az ölünkben pihentessük – így próbáljunk kényelmesen, egyensúlyi helyzetben elhelyezkedni. Végül pedig jó, ha csendes, félhomályos környezetben tudunk gyakorolni időről időre, ugyanakkor az AT fontos célja, hogy szinte akárhol, akármikor felfrissülhessünk, így törekedjünk a természetes, életszerű körülmények közötti gyakorlásra.
Felhasznált irodalom:
