„Reménykedem, tehát vagyok” – a remény pszichológiája

„A remény az elme szivárványa” – hangzik az idézet Charles Snydertől, reménykutató pszichológustól. Az elmúlt hetekben kialakult helyzetben még inkább szükségünk van ezekre a reménysugarakra (mentális akciótervünket is a támogatás céljából hoztuk létre). A remény pozitív hatása széles körben elismert, de mégis, mit köszönhetünk ennek a pozitív erőforrásnak? Hogyan válhatunk reménytelibbé? Cikkünkben ezeket a kérdéseket fogjuk megválaszolni.

A remény egy olyan kognitív állapot, mely okot ad arra, hogy folytassuk mindennapi küzdelmeinket, kihúz minket, ha kétségbe vagyunk esve, irányt mutat a legszürkébb napjainkon és általa elhisszük, hogy lehet szebb a holnap. Hajtóerőt biztosít a célok eléréshez és segít, hogy elkötelezetté váljunk irántuk. Snyder (1991) reményelmélete szerint a remény egy életmentő emberi erő, mely három összetevőből áll: egyrészt az értékes célok meghatározásából, másrészt a képességből, hogy konkrét stratégiákat tudjunk kidolgozni a célok elérése érdekében, harmadrészt pedig az a képesség jellemzi, mely fenntartja a stratégia alkalmazásának motivációját.

Támasz a legnehezebb időkben is

A remény a szegénység, a háború és az éhínség ellenére is tartós marad. Optimista kilátásokat tesz lehetővé még a legnehezebb körülmények között is. A reménynek többféle megjelenési formája is létezik, például realista reménynek nevezzük, amikor az észszerű vagy valószínűsíthető eredményre vonatkozik. Egy krónikus betegségben szenvedő egyén életében például reális remény az, ha bízik abban, hogy a fájdalmai enyhülnek, de az nem, ha abban hisz, hogy teljesen meggyógyul. A remény nem csak a jelenben, de a bizonytalannak tűnő jövőre való tekintésben is segít minket. Általa hiszünk abban, hogy minden rendben lesz. Bízunk a jövőben rejlő lehetőségekben és abban, hogy képesek leszünk leküzdeni a kihívásokat.

Jóllétünk szerves része

A remény együttjár a teljesítmény javulásával, a nagyobb fizikai és pszichológiai jólléttel, a magasabb önértékeléssel, és hatását az interperszonális kapcsolatainkban is érezhetjük. Azok, akik reménnyel teliek, hiszik, hogy elérik céljaikat és ezáltal nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a jóllét állapotát.

A reményteli egyének a stresszes szituációkban a fenyegetés helyett a kihívást látják,

ez pedig segít nekik a helyzettel való megküzdésben. Emellett a remény véd a krónikus szorongás ellen is. Michael (2000) kutatásai alapján a remény negatív kapcsolatban áll a szorongással, véd a kontrollálhatatlanság és a kiszámíthatatlanság ellen. A remény összefüggésben áll az élettel való elégedettséggel is, „beépített” jövőre vonatkozó irányultságával motiválja az embereket arra, hogy fenntartsák pozitív életszemléletüket.

A remény kialakulásában nagy szerepe van a támogatásnak. Ha egyedül érezzük magunkat, az izolációhoz, reménytelenséghez és a motiváció hiányához vezethet, azonban a támogató kapcsolati háló segít a pozitív lehetőségek vizualizálásában.

Fontos kiemelni, hogy a remény tanulható. Shane J. Lopez szerint a reményteli emberek négy fő hittel rendelkeznek:

1. A jövő jobb lesz, mint a jelen.
2. Van erőm, hogy megcsináljam.
3. Több út vezet a céljaimhoz.
4. Egyikük sem akadályoktól mentes.

Lopez megkülönbözteti a reményt az optimizmustól. Az optimizmus egy attitűd, melynek segítségével elhisszük, hogy jobb lesz a jövő. A remény azonban a jövőbe vetett hit mellett tartalmazza a megvalósítás érdekében tett cselekvést, stratégiákat is.

Néhány módszer a remény táplálásához

Ha reménytelenség vesz úrrá rajtunk, akkor úgy érezhetjük, hogy nincs energiánk és motivációnk semmire, úgy önmagunk fejlesztésére, biztatására sem. Úgy érezhetjük, hogy bármibe is vágunk bele, csalódunk, és emiatt nem kockáztatjuk, hogy újból fájdalom érjen minket. Ez a lemondás azonban egy önbeteljesítő kört hoz létre, és ha meg sem próbálunk változtatni, akkor bizony nem fog javulni a helyzetünk.

A változás nagyon nehéz, hiszen sikerek és kudarcok váltják egymást, ám végül mégis ez az a folyamat, ami az állóvízből kimozdít minket és új perspektívákat tár elénk.

A remény megtalálásának számos módja van. Nézzünk néhány tippet!

Készítsünk reménytérképet! Azaz gyűjtsük össze a jövőnkkel kapcsolatos terveinket, vágyainkat, és vázoljuk fel azt is, milyen akadályok tárulhatnak elénk, amiket le kell küzdeni. Mik a lehetőségeink, milyen megoldási javaslataink vannak? Hogyan fogjuk legyőzni az elénk gördülő nehézségeket? Keressünk ezekre a kérdésekre választ és írjuk le őket.

Naplózzunk! A naplózás növeli az öntudatosságot és a jóllétet. A reményre okot adó tényezők összeírása lehetővé teszi, hogy pozitívabb képet alkossunk a jövőnkről.

Keressünk olyan példaképeket, akik már találtak megoldásokat! Számos ember van, aki hasonló problémákkal küzd, mint mi. Az ő történeteik olvasása, hallgatása, a támogató üzeneteik segíthetnek reményt építeni. Létezik például egy angol nyelvű weboldal, ahol az emberek megoszthatják, hogy hogyan küzdenek meg egyes nehézségekkel. Az oldalra navigálva választhatunk, hogy milyen jellegű nehézséggel küzdünk, amiben reményt keresünk: fizikai vagy mentális egészségünkkel kapcsolatos, esetleg az élet kihívásai (úgy, mint például egy szakítás, önértékelés, munkanélküliség, diszkrimináció)? Ezután felvételeket hallgathatunk olyanoktól, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint mi.

Apró lépésekben haladjunk! Ha tehetetlennek érezzük magunkat, gyakran a legegyszerűbb dolgok elvégzése is kihívást jelenthet. Ilyenkor kezdjük apró lépésekkel, mely a komfortzónánkon belül van: ágyazzunk be, tegyünk egy rövid sétát vagy főzzünk egy finom vacsorát. Olyan apró cselekvésekre igyekezzünk koncentrálni, melyek szépen lassan visszahozzák az életkedvünket és a remény érzését.

Legyünk kedvesek! A kedves gesztusok szerotonint váltanak ki belőlünk, ez pedig antidepresszáns hatással bír. Megnyugtat minket stresszes szituációkban és csökkenti a fájdalmat is.

Forduljunk a hitünkhöz! A hit erős szövetséges lehet a remény megtartásában, segíthet abban, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Meditáljunk! Gondolataink gyakran kalauzolnak minket a múltunkba, ahol pedig olyan eseményeket élhetünk át gondolati síkon újra meg újra, melyek fájdalmat okoznak bennünk. A rumináció vagy más szóval rágódás – azaz amikor folyamatosan egy-egy történést vagy problémát pörgetünk le újra és újra az agyunkban –, depresszióhoz és reménytelenség érzéséhez vezethet. Ilyenkor nehéz pozitívan előre tekinteni és emlékezni arra, hogy valaha boldogok voltunk. A mindfulness segítségével azonban a figyelmünket a jelenre és az adott pillanatra összpontosíthatjuk. Figyeljünk a légzésünkre: nem véletlenül ez a mindfulness alapja, hiszen lélegezni csakis a jelenben tudunk. Gondoljunk arra, hogy a jelen az egyetlen hely, ahol tehetünk valamit azért, hogy jobban érezzük magunkat és körülményeink javuljanak.

***

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.