Rosszabb hallgatóság, aki extrovertált?

Az extrovertáltak rendkívül társaságkedvelőek – sokat törődnek a kapcsolataikkal, és kiemelkedő szociális készségekkel rendelkeznek. Legalábbis általában így ábrázolják őket. Azonban van egy dimenzió, amiben nem így látjuk őket, ez pedig, hogy mennyire tudnak jól „hallgatni”, mely szintén a társas készségek fontos aspektusa.

A Personality and Social Psychology Bulletin-ben közölt tanulmányok sorozatában Francis J. Flynn a Stanford Egyetemen (USA) és munkatársai következetesen azt találták, hogy az extrovertáltabb embereket rosszabb hallgatóságnak tekintik. Kutatásaik egy valószínű okot is feltárnak, hogy miért.

Nincs akadémiai konszenzus abban, hogy mi számít „jó” hallgatásnak. Más kutatókkal összhangban azonban a csapat úgy értelmezi, hogy ennek három összetevője van, az érzelmekkel kapcsolatos működés (például empátia kimutatása és érzelmi elkötelezettség azzal kapcsolatban, amit a másik személy mond), a kognitív működés (figyelni és megérteni, hogy miről van szó), és a konkrét viselkedés (például bólogatás és kérdezés). A mindennapi életben azonban nem feltétlenül könnyű megállapítani, hogy az, akivel beszélünk, valóban figyel-e. Lehetséges, hogy például gyakran vesz fel valaki szemkontaktust (ami elköteleződést sugall), de közben csak úgy tesz, mintha ránk figyelne, annak érdekében, hogy jó benyomást keltsen.

Az egyik tanulmányban egy üzleti iskola 147 elsőéves hallgatóját vizsgálták, akik hetente találkoztak hatfős csoportokban, hogy a vezetői készségekkel foglalkozzanak. A kutatás során értékelték egymás hallgatási készségeit (hogy a csoporttagok közül valaki mennyit hallgat, miközben beszélt, majd később mennyire emlékezett például arra, amit mások mondtak). A résztvevők ezután kitöltöttek egy skálát, amely saját extroverziójukat értékelte. A csapat azt találta, hogy azok, akiknek magasabb volt az extroverziója, gyengébb pontszámot kaptak a hallgatásért.

Ebben a kutatásban azonban az emberek észlelését befolyásolhatták a csoportjuk többi tagjával fennálló tényleges társas kapcsolataik. Így a későbbi kutatásokban ezt a felállást megváltoztatták, és a résztvevők új csoportjai értékelték kitalált emberek hallgatási készségeit, akiket az introverzió-extroverzió skála különböző pontjai mentén jellemeztek. E vizsgálatok eredményei alátámasztották az előző megállapítást: az extrovertált embereket újra és újra rosszabb hallgatóságnak értékelték. Ahogy a kutatók írják: „annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak az extrovertált embereket rendkívül társaságkedvelőnek tekinteni, ezzel együtt ezt a társaságiságot erősen egyoldalúnak is tekinthetik.”

Egy 337 amerikai felnőtt bevonásával készült online felmérés rámutat egy lehetséges magyarázatra. Ugyanis azokról az emberekről, akik a leírás szerint extrovertáltabbak, nemcsak azt gondoljuk, hogy kevésbé tudnak jól hallgatni, hanem azt is, hogy jobban uralják a társas helyzeteket, és azt is hatékonyabban irányítják, másoknak milyen benyomása alakuljon ki róluk. Azok a kitalált emberek, akiket erősen extrovertáltnak mutattak be, azt is észlelték, hogy jobban tudják irányítani és módosítani, hogyan találkoznak másokkal. Ebből a megfigyelőknek az jön le, hogy az extrovertáltak sokkal inkább saját magukra, a saját szerepük eljátszására, céljaik elérésére fókuszálnak egy társas helyzetben, mintsem arra, amit a másik mond.

„Bár érdekes gyakorlat lehet ennek a laikus hiedelemnek a tesztelése, miszerint az extrovertáltak rosszabb hallgatóságok, lehet, hogy ez nem sokat számít. Ehelyett az emberek továbbra is laikus hiedelmeikre hagyatkozhatnak annak megítélésében, hogy a másik személy igazán figyel-e rájuk, vagy csak úgy tesz, mintha figyelne.” – mondják a tanulmány szerzői. A jelen kutatások azt mindenképp bizonyítják, hogy az extrovertáltakat rosszabb hallgatóságnak tekintik az emberek az előzetes feltevéseik alapján, tehát van előítéletességünk ezen a téren, és mint tudjuk, ez sokszor a tényleges viselkedés észlelését is befolyásolja.