Képzeld el a legutóbbi szituációt, amikor konfliktusba kerültél valakivel! Megvan? Emlékezz vissza, hogyan próbáltad konfliktuspartnered felé kommunikálni a saját álláspontodat! Figyeld meg, ő hogyan kommunikálta a sajátját! Mennyire volt hangos és feszült az összeütközés? Ordítottatok, mint a sakál, vagy nyugodtak maradtatok, mint a zsiráf? Mennyire sikerült megoldani a konfliktust? Hogy éreztétek magatokat közben és utána?
Milyen szavak jutnak először eszünkbe, ha a konfliktusra gondolunk? Online workshopunkon a következőket említették a résztvevők: teher, stressz, indulatok, veszekedés, megbánás, rossz fajta izgalom, háború, kellemetlenség, és még sorolhatnánk. Manapság sajnos egy olyan társadalomban élünk, ahol a legtöbbek fejében a konfliktus alapvetően negatív töltettel bír. De mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy a konfliktus lehet pozitív is? Ha azt mondanánk, hogy van egy jó receptünk arra, hogy a konfliktus segítse a kapcsolatok fejlődését és új megvilágításba kerülését, valamint egymás jobb megértését? Cikkünk célja, hogy bevezessük olvasóinkat az erőszakmentes kommunikáció alapjaiba, hogy ez által egy újfajta hozzáállással tudják kezelni konfliktusaikat.
Az erőszakmentes kommunikáció atyja dr. Marshall B. Rosenberg, tőle származik ez a megközelítés. Az ő nevéhez köthető a sakál-zsiráf metaforaellentét is, amelyben a sakál jelképezi az erőszakos kommunikációt, míg a zsiráf az erőszaktól menteset. Nem véletlen, hogy épp ezeket az állatokat választotta: a sakál olyan állat, aki, ha gyengébb ellenféllel találkozik, üvöltve támad, ha viszont erősebbel, akkor meghunyászkodik és visszavonul. Ezzel szemben a zsiráf egy hatalmas szívű jószág, ám ezzel együtt ereje is hatalmas, de nem él vissza vele, nagyon szelíd teremtés. Tehát a cél, hogy megtanuljunk zsiráfként működni a konfliktus során. Az erőszakmentes kommunikáció lényege az, hogy szívből adjunk, ne akarjuk bántani a másikat, csak és kizárólag önmagunkról és az érzéseinkről, szükségleteinkről beszéljünk. Törekedjünk az empátiára, hallgassuk meg a másikat. Arra összpontosítsunk, hogy feltárjuk saját és a másik kielégítetlen szükségletét, amely a konfliktusunk forrása. Így tehát az erőszakmentes kommunikáció 4 fontos elemből áll:
megfigyelés – érzés – szükséglet – kérés
Fontos, hogy mindezeket tisztán tudjuk kommunikálni a másik felé, és hogy a másik üzeneteit is e négy összetevő mentén tudjuk értelmezni.
1. Figyeljük meg a körülményeket!
Ebben a szakaszban leírjuk azokat a körülményeket, amelyeket objektíven megfigyelünk. A hangsúly az objektivitáson van. Nagyon fontos, hogy ne ítélkezzünk, ne értékeljünk,
csak arról beszéljünk, amit mi látunk, tapasztalunk, függetlenül attól, mit gondolunk róla.
Ha ugyanis csak objektív információkat közlünk, az támadhatatlan, és nem fogja megsérteni a másikat. Amikor megfigyeléseinket közöljük, érdemes helyhez és időhöz, tehát az „itt és mosthoz”, vagy az „ott és akkorhoz” kötni mondandónkat. Emellett konkrét viselkedéseket írjunk le, és kerüljük a címkézéseket, ítélkezéseket. Továbbá óvatosan bánjunk a a mindig, soha, valahányszor, akárhányszor stb. szavakkal, ugyanis ha megfigyelésünkhöz kötjük, akkor megállja a helyét, viszont ha túlzásként használjuk, ítéletnek számít. Ha például azt mondjuk (vagy inkább kiabáljuk), hogy „Te semmibe veszel engem, mert mindig elkésel!”, attól a másik várhatóan borzalmasan fogja magát érezni, és késztetést fog érezni, hogy védekezzen, vagy visszavágjon az ítélkezésre, támadásra. Fogalmazhatunk azonban úgy is, hogy „A legutóbbi négy találkozónkról mind elkéstél.” Ezzel csak tényt kommunikáltunk, valamint nem kritizáltuk a másikat sem.
2. Azonosítsuk az érzéseinket!
Sajnos társadalmunkban még nem túl elterjedt az érzéseink nyílt kifejezése. Sokan – főként a férfiak – az érzések kimutatását gyengeségnek tartják, s életünk során azt tanuljuk meg, hogy az e fajta sebezhetőséget kerülni kell. De Rosenberg elve szerint épp ez a sebezhetőség segít hozzá a sikeres konfliktuskezeléshez. Na de az érzelemkifejezés sokszor nehezebb, mint hinnénk! Ha az „úgy érzem” után hogy/mintha/mint/én/te/ő/ők/ez/az/főnév/tulajdonnév következik, akkor általában nem érzést közlünk. Az előző példánál maradva, ha azt mondjuk, hogy „Úgy érzem, hogy semmibe veszel.”, akkor egyrészt valójában egyáltalán nem közöltük, milyen érzés van bennünk, másrészt pedig nem magunkról, hanem a másikról kezdtünk el beszélni. Hasonló hiba, ha az érzést egy gondolatunkkal („Úgy érzem, tehetségtelen vagyok.”), vagy mások véleményével („Úgy érzem, mások tehetségtelennek tartanak.”) kötjük össze. Ezek helyett, ha azt mondjuk, hogy: „Szomorú/csalódott/magányos/… vagyok”, na akkor már valóban érzéseinkről beszélünk. Lelkünk minél tisztább kommunikálásához célszerű bővítenünk szókincsünket érzések terén, segítve ezzel, hogy mások jobban megértsenek minket.
3. Azonosítsuk a szükségletet!
Az erőszakmentes kommunikációban alapvetés, hogy minden érzésünkért vállaljuk a felelősséget. Méghozzá úgy, hogy azonosítjuk, milyen szükségletünk húzódik meg a háttérben, amely nem lett kielégítve. Ugyanis ha szükségünk van valamire, ami nem teljesül, frusztráció keletkezik bennünk, amelynek hatására konfliktus alakul ki, mivel azon kezdünk el dolgozni, hogy e szükségletünk minél hamarabb ki legyen elégítve. Ennél a pontnál azt jegyezzük meg, hogy
az, hogy a másik cselekszik valahogyan, az hozzájárulhat ugyan az érzéseinkhez, de sohasem a másik az érzéseink okozója.
A hozzáállásunk és az érzésünkhöz kapcsolódó szükségletünk ugyanis a kulcsfontosságú tényező ebben, amely alapján értékeljük az adott szituációt. De nézzük ezt példákon keresztül! Rendkívül gyakori az a mondat, hogy „Idegesítesz!” Ezzel gyakorlatilag egy olyan szupererőt tulajdonítottunk a másiknak, amivel ő képes a mi érzéseinket befolyásolni. De akkor hogyan is jönnek ezek az érzések? Szintén egy késős példánál maradva: képzeljük el, hogy párunk nem ért haza este időben – mit érzünk? Az olvasó fejében valószínűleg először a csalódottság, düh, szomorúság érzések fordulnak meg, de érezhetünk akár megkönnyebbülést is. Mindez attól függ, hogy épp arra lenne szükségünk, hogy párunkkal egy közös estét eltöltsünk, vagy inkább én-időre vágyunk. Összegezve tehát az érzéseinket a másik viselkedése helyett a kielégítetlen szükségleteinkhez kapcsoljuk!
4. Fogalmazzuk meg kérésünket!
Az erőszakmentes kommunikáció negyedik eleme a kérés, amiről úgy gondoljuk, hogy ha a másik megteszi, szükségletünk végre ki tud elégülni. Ezt lehetőleg pozitívan fogalmazzuk meg, ahelyett, hogy csak sorolnánk, hogy a másik mit ne csináljon. Emellett fontos, hogy a kérésünk konkrét és cselekedhető legyen, tehát ahelyett, hogy annyit mondanánk, hogy „Gyere haza időben!”, mondjuk azt, hogy „Este 8-ig érj haza!” Azonban mi történik, ha a másik nem szeretne eleget tenni a kérésünknek, és nemleges válasszal reagál? Ha ezt empatikusan el tudjuk fogadni, és helyette közösen megfogalmazunk egy olyan kérést, ami mindkét fél szükségletét kielégíti, akkor jó úton haladunk. Ha viszont a nemleges választ ítélkezés vagy kritika követi a részünkről, akkor valószínűleg a kérésünk inkább követelés volt, ami csak rontja a kapcsolatot.
Az erőszakmentes kommunikáció közel sem egyszerű művészet. Még a régóta gyakorlók sem tudnak minden helyzetben megfelelően reagálni. De utólag is át lehet gondolni a történteket, és megfigyelni, hogy a dühünk mögött igazából mire lett volna szükségünk, s ezt nyugodtabban később is tudjuk közvetíteni a másik felé. A lényeg, hogy figyeljük meg a körülményeket, amelyek ránk hatással voltak, azonosítsuk, hogy érezzük magunkat, s hogy mely szükségletünk nem elégült ki, és végül fogalmazzuk meg kérésünket a másik felé, amely kielégítheti a szükségletünket. Ne feledjük azonban megkérdezni, hogy a másik fél hogyan látja a körülményeket, mit érez, mire lenne szüksége, és mit kér tőlünk. Gyakorlatra fordítva: „Észrevettem, hogy …, amitől én … érzem magam, mert arra lenne szükségem, hogy …. Ezért azt szeretném kérni tőled, hogy … Te mit gondolsz erről? Hogy látod a problémát?” És ezt a fajta oda-vissza kommunikációt nevezi Rosenberg zsiráftáncnak.
Forrás:
Dr. Rosenberg, M. B. (2001). A szavak ablakok vagy falak – Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft.
