Talán soha nem volt még olyan fontos a jó iskolai teljesítmény és a sikeres tanulás, mint napjainkban. Ennek köszönhető, hogy a szülők rendkívül nehezen élik meg, ha gyermekük nem hozza a megfelelő teljesítményt, esetleg kifejezetten szabotálja a tanulást. Sokszor érzik úgy, hogy nem találnak magyarázatot gyerekük viselkedésére és eszköztelenné váltak a megoldás terén, rendszerint ilyenkor kérik pszichológus segítségét. Cikkünk első részében áttekintettük a különböző életkorokban jellemző okokat, ebben a részben pedig azokkal az általános okokkal foglalkozunk, amik bármely életkorban előfordulhatnak.
Leterhelt gyerekek
Mivel ennyire fontossá vált az iskolai teljesítmény, a szülők mindent megtesznek, hogy a lehető legsokoldalúbb oktatást, fejlesztést biztosítsák a gyerekeknek. Emiatt mindennapossá vált, hogy már általános iskolában különórára, edzésre, zeneórára, fejlesztésre és rengeteg más foglalkozásra járnak a gyerekek iskola után, majd este még tanulnak másnapra. Nem ritka, hogy a hétvégék versenyekkel, fellépésekkel vagy gyakorlással, előretanulással telnek. A gyerekeknek szinte minden percük be van táblázva, ami hosszú távon teljes kimerüléshez vezet, és gyakran már nincs erejük tanulni, esetleg szabotálják azt, hogy így fejezzék ki az ellenállásukat és azt a vágyukat, hogy szeretnék visszakapni a gyerekkorukat.
Csak tökéletes lehetsz!
Korunk fontos tendenciája a tökéletesség hajszolása, ami sokszor tetten érhető a gyereknevelésben is. Gyakori, hogy a fent bemutatott leterheltség hátterében
a szülő azon vágya, fantáziája áll, hogy a gyerekének tökéletesnek kell lennie,
aminek egyik kritériuma a tökéletes teljesítmény. Legtöbbször az érintett gyerekek belsővé teszik a külső elvárásokat, aminek hosszabb távon súlyos megfelelési kényszer és önértékelési zavar lesz a következménye. Időnként azonban előfordul, hogy a tanulás elutasításával, alulteljesítéssel vagy magatartási problémákkal reagál a gyerek, mintegy ezzel követelve, hogy fogadják el olyan tökéletlennek és egyedinek, amilyen.
Meg kell valósítanod az álmaimat!
Előfordul, hogy a szülő saját meg nem valósított álmainak beteljesítőjét látja a gyerekében. Különösen akkor jelenik ez meg, ha valamilyen nehéz élethelyzet vagy egyéb akadály miatt nem tudta elérni a célját.
Nem ritka, hogy épp a gyerek túl korai érkezése akadályozta meg a diploma megszerzésében,
esetleg anyagi nehézségek vagy kevésbé támogató szülők miatt hiúsult meg a terve. Ilyenkor igyekszik mindent megtenni, hogy a gyerekének már ne kelljen ilyen nehézségekkel szembenéznie, és el tudja érni azt a célt, ami neki nem sikerült. A legjobb szándékkal teszi mindezt, ám olyan terhet rak ezzel a gyerekre, amit nehezen bír el, illetve olyan korlátokat szab neki, amik saját útja bejárásában akadályozzák. Ha a gyerek elfogadja a szülő által kijelölt utat, korai zárás lehet az eredmény, ami számos problémát okozhat a későbbi életében. Ha viszont nem fogadja el, tanulási problémaként jelenhet meg az ellenállása.
Nem viheted többre, mint én!
A fenti jelenség ellentéte, amikor a szülő tudatosan vagy tudattalanul azt az üzenetet közvetíti a gyereke felé, hogy nem viheti többre, mint ő. Lehet ez a szülő nárcizmusának a kifejeződése, de szólhat a félelmeiről is, hiszen titkon tarthat attól, hogy tanult és sikeres gyereke lenézi majd őt vagy eltávolodik tőle. Súlyos transzgenerációs örökség is húzódhat emögött, ami egy bizonyos sors tudattalan ismétlésére készteti a családtagokat generációról generációra.
A tehetség árnyoldalai
A legtöbb pedagógus örömmel fogadja a tehetséges gyerekeket, szívesen egyengeti az útjukat, ám ez nem mindig van így. Előfordul, hogy nem tudja megfelelően kezelni az ilyen gyereket, riválist lát benne, esetleg olyan pedagógiai kihívást, plusz terhet, amiről úgy érzi, hogy nincs rá felkészülve. Különösen akkor jelenik ezt meg, ha a pedagógus belső bizonytalansággal, komoly szakmai dilemmákkal vagy kiégéssel küzd, és
a tehetséges diák akaratlanul is olyan tükröt tart elé, amiben meglátja ezeket a belső konfliktusokat.
Közönyös viselkedésével, negatív visszajelzéseivel nemcsak a diák kiteljesedését akadályozhatja, hanem olyan frusztrációt is okozhat, ami teljesítménycsökkenéshez vagy a tanulás elutasításához vezethet.
Természettudományban – vagy más, hagyományosan fiúsnak tartott területen – kiemelkedő tehetségű lányoknál figyelték meg, hogy serdülőkorban sokuknál visszaesik a teljesítmény, és elveszítik az érdeklődésüket a korábban lelkesen művelt tárgy vagy sportág iránt. Ennek az áll a hátterében, hogy amikor elkezdenek érdeklődni a másik nem iránt, és szeretnének párkapcsolatot kialakítani, úgy érzik, a hagyományos nemi szereptől távol eső érdeklődésük akadályt jelent ezen a területen. Sokszor kapnak is negatív visszajelzést a fiúktól vagy más lányoktól, így más, nőiesebbnek gondolt érdeklődési területet keresnek. A hagyományos nemi szerepek háttérbe szorulásával ez a hatás is gyengül, ám érdemes figyelembe venni tanulási problémák esetén.
Lázadás a pedagógus ellen
Ha egy bizonyos tantárgy esetén jelentkezik a tanulási probléma vagy alsó tagozaton azoknál a tantárgyaknál, amiket az egyik tanító tanít, érdemes utánajárni, milyen a gyerek és az adott pedagógus kapcsolata. Sokszor kiderül ugyanis, hogy a gyerek ellenérzéseiben gyökerezik a tanulási probléma: a gyerek annyira szorong a pedagógustól, hogy nem is tanul az órájára vagy úgy érzi, hogy azzal tud visszavágni neki, ha negálja az általa tanított tárgyat.
Hogy reagál a család?
Tanulási probléma esetén (is) érdemes elgondolkodni azon, miként reagál a család.
Sokszor ugyanis akaratlanul is a családi rendszer tartja fenn a problémát.
Előfordulhat, hogy a gyerek csak akkor kerül a figyelem középpontjába, ha rossz jegyet kap; ha az egyébként elfoglalt és nehezen elérhető apa/anya csak ilyenkor ül le vele tanulni. Az sem ritka, hogy az egyébként rossz kapcsolatban élő vagy épp különvált szülők csak ilyen esetben képesek együttműködni, így a gyerek újra és újra rossz jegyet hoz, hogy átélhesse a teljességnek ezt az illúzióját.
