Sikerre hangolva – hogyan gondolkodhatunk nyertesként?

A legújabb kutatások szerint képességeink mellett a gondolkodásmódunknak is nagy szerepe van abban, hogy sikeresek leszünk-e.

A pszichológia már régebben is megkülönböztetett sikerorientált és kudarckerülő beállítódást: míg az előbbit teljesítményhelyzetben az motiválja, hogy sikereket érjen el, az utóbbit az, hogy elkerülje a kudarcot. A sikerkeresőkre jellemző, hogy közepes nehézségű feladatokat oldanak meg a legszívesebben, melyek minimális kihívást jelentenek, azonban nem teljesíthetetlenek. A kudarckerülőknél pont az ellenkezője látható: ők általában vagy nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz feladatokat tűznek ki maguk elé – utóbbit azért, hogy a szinte borítékolt kudarc esetén (például egy este alatt megírni a szakdolgozatot) eleve a feladat lehetetlenségére foghassák a bukást, saját gyenge képességeik helyett. Általában inkább külső okoknak tulajdonítják a sikereiket, ezért a képességeikkel nem összhangban levő kihívásokat választanak – a sikerorientált személyeknél ezzel szemben erősebb a belső kontroll érzete, azaz úgy élik meg, hogy rajtuk múlik, milyen eredményt érnek el, épp ezért jobban fel is mérik, mi az a kihívás, ami nehézségében sikerélményt nyújt, de megoldható számukra. A külső kontroll lehetőséget teremt a kudarckerülők számára, hogy a felelősséget áthárítsák, és ezzel védjék az önbecsülésüket.

Pozitív vagy negatív hozzáállás a stresszhez

A sikerkereső beállítódás több kutatás szerint is összefügg a magasabb önbecsüléssel és önbizalommal, és azt is megállapították, hogy az erősen sikerorientált személyek kevésbé szoronganak versenyhelyzetben. Egy új kutatás szerint azonban van egy másik változó is, ami meghatározza, hogy a versenyhelyzetekkel járó stressz facilitál, segít minket, vagy debilizál, azaz csökkenti a hatékonyságunkat. Vannak emberek, akik felismerik a stressz előnyös hatásait adott helyzetben, hogy erősíti a feladatkoncentrációt és fokozza a motivációt – akik így tekintenek rá, azokat pozitív stressz-beállítódásúnak (positive stress mindset) nevezték el. Ezzel szemben a negatív stressz-beállítódásúak (negative stress mindset) fenyegetőnek, kellemetlennek és bénítónak tartják a teljesítményhelyzetben jelentkező szorongást. A kutatásban résztvevőknél azt találták, hogy akik pozitívan, kihívásként tekintettek a napi teendőkre a munkahelyükön, minél több dolguk volt, annál proaktívabbak voltak a tervezésben és kivitelezésben is – velük ellentétben a negatív stressz-beállítódásúaknál a sok feladat kevesebb produktivitást és kevésbé hasznos megküzdési stratégiák (például halogatás) alkalmazását eredményezte.

A pozitív szemlélet kialakításában segít, ha megtanuljuk a stressz fizikai tüneteit kezelni (például relaxációs technikákkal, légzőgyakorlatokkal), és előnyünkre tudjuk fordítani azt az adrenalinlöketet, ami által jobban tudunk teljesíteni. Természetesen a kutatás csak a stressz szűk időközben mért hatására koncentrált (egy napi munka megítélése), így ez inkább egy-egy nagyobb kihívás esetén lehet hasznos számunkra – a krónikus stressz és a dolgozók túlterhelése esetén a pozitív beállítódás nem sokat használ, sőt, a kiégésben veszélyeztetettebbek azok, akik több energiát égetnek el a munkahelyükön.

A fejlődési szemlélet fontossága

Egy harmadik nézőpont, Carol S. Dweck kutatásai szerint is kétféle szemléletmód van a képességeinket és eredményeinket illetően: rögzült és fejlődési. A rögzült szemléletmód esetén a kudarc végleges, elveszi a motivációt az újabb próbálkozásoktól,

fejlődési szemléletmód esetén viszont a folyamat maga motiváló, a siker sok gyakorlással elérhető, a kudarc pedig csak egy állomás ezen az úton.

Rögzült szemléletre utal a kudarckerüléshez igen hasonló „kis erőfeszítés szindróma”: amikor egy gyerek képességeitől függetlenül az iskolában a „megúszásra” játszik. Ennek ugyanaz a funkciója, mint a külső kontroll tulajdonításának: az önbecsülés védelme. A hátterében ott van a félelem az ítélkezéstől, illetve az az irreális hiedelem, hogy a kemény munka a gyengeség jele. A rögzült szemléletmódúak tanulási stílusára az adatok bemagolása jellemző, csak az eredmény számít, a fejlődési szemléletmódúakat viszont érdekli az összefüggések átlátása, a tanulási folyamat maga, a tudás kedvéért tanulnak, a hibáikat pedig próbálják megérteni, épp ezért hajlamosabbak visszajelzést kérni a teljesítményükről. A rögzült személetmódnál a tehetség mint teher jelenhet meg, és együtt jár a tökéletlenség, gyengébb teljesítmény szégyellésével: gyakran ezek a gyerekek titkolják otthon, ha rosszabb jegyet kapnak.

A fejlődési szemléletmód sokban hasonlít a sikerorientáltságra: mindkettőhöz fontos a reális, pozitív énkép és önbecsülés kialakítása, hiszen az önbizalmunk, hogy meg tudunk oldani bizonyos feladatokat, ebből táplálkozik. Ehhez tisztán kell látnunk az erősségeinket, gyengeségeinkre pedig fejlesztendő területként kell tekintenünk. A legjobban ez gyerekkorban alapozható meg, amikor megengedjük, hogy a gyerek nagyobb kockázat vagy súlyosabb büntetés nélkül hibázhasson, és megtanulja a hibákon keresztül a fejlődést megélni, tapasztalni, hogy a saját erőbefektetése által egyre jobban tudja megoldani a feladatokat. Ezért fontos, hogy a dicséret esetén igyekezzünk az erőfeszítést díjazni, a fejlődést kiemelni, ezzel elősegíthetjük a fejlődési szemlélet kialakulását.