Önmagunkba vetett bizalmunk jelentős összefüggést mutat mentális egészségünkkel, s ennek mentén döntő szerepe lehet bizonyos rendellenességek diagnosztikájában. Cikkünkben egy friss kutatás segítségével annak is utánajártunk, hogyan!
A döntéseinkbe, cselekedeteinkbe vetett hit önbizalmunk egy olyan aspektusa, mely jelentősen meghatározza hétköznapi életünket, általános hangulatunkat. Gondoljunk csak egy vizsgaszituációra vagy állásinterjúra, ahol helyzeti magabiztosságunk sokszor jobban befolyásolja a szubjektív élményünket, sőt visszatekintve emlékeinket is, mint eredményességünk.
Talán azt is többen megfogalmaztuk már magunkban, hogy a magasabb önbizalommal rendelkező emberek mintha ellenállóbbak lennének a kudarcokkal, az élet nehézségeivel szemben.
A magabiztosság tehát összefüggést mutathat mentális egészségünkkel is.
Azonban e kettő kapcsolatábal talán kevesebben vagyunk tisztában, illetve azzal is, milyen döntő szerepe lehet önbizalmunknak a mentális rendellenességek diagnosztikájában. S hogyan lehetséges mindez? Erre Monja Hoven és munkatársainak aktuális kutatása világít rá, amely a Nature Mental Health című folyóiratban jelent meg.
Annak érdekében, hogy számszerűsíthetővé váljon, a hétköznapi szinten önbizalomként emlegetett fogalmat a tudomány terén pontosabban kell meghatároznunk. Erre a célra a kutatás szerzői az ítéletekkel kapcsolatos magabiztosságot választották, vagyis, hogy mennyire vagyunk biztosak egy adott helyzetről alkotott meglátásainkban, valamint ezek alapján hozott döntéseinkben.
A folyamatot egy hierarchikus rendszerként képzelhetjük el, melynek legalsó szintjén egy egyedüli, elszigetelt döntés során történő értékelés helyezkedik el, melyet helyi magabiztosságnak nevezünk. Ilyen például egy vizsga során a konkrét kérdésre adott válaszunk helyességében való bizonyosság. Következő szintje a globális magabiztosság, amely több, hasonló helyzetben született értékelésünket összegzi. Ezt úgy képzelhetjük el, mint egy vizsgán belül az azonos témakörbe tartozó kérdésekkel kapcsolatos magabiztosságot.
A hierarchia legfelső szintjét pedig a mindennapi életben nyújtott általános teljesítményünkbe vetett hitként jellemezhetjük, mely maga az önbizalom.
A pszichológia területén végzett tudományos kutatások során már korábban is megállapították, hogy a mentális rendellenességekkel élőknél a bizonyosság másképp nyilvánul meg, de egészen eddig nem volt világos, mely rendellenesség esetében és pontosan milyen módon.
E kérdéssel kapcsolatban nemrégiben előrelépés történt, méghozzá a fentebb említett, 489 személyt bevonó kutatás eredményeként, ahol az ítéletekkel kapcsolatos magabiztosság és mentálisan egészséges emberek pszichopatológiára utaló tünetei közötti összefüggését vizsgálták. A vizsgálat során a jelentkezőknek egy ötletes „játékban” kellett részt venniük, melyben összesen annyi volt a feladatuk, hogy kitalálják, vajon az előttük lévő két fekete doboz közül melyikben lehet több fehér pötty. A döntéseikkel kapcsolatos bizonyosságot minden alkalommal értékelték (helyi magabiztosság mérése), illetve arról is számot adtak, hogy általánosságban mennyire bíztak a feladattal kapcsolatos teljesítményükben (globális magabiztosság mérése).
A kutatás kreatív módszere és eredményei egészen újszerűen hatottak a szakemberekre és a mentális rendellenességekről, valamint azok diagnosztikájáról való gondolkodásukra.
A kutatás megerősítette, hogy a szorongó, illetve depresszióra utaló tünetek az ítéleteinkbe vetett alacsony helyi és globális magabiztossággal mutatnak összefüggést.
Kevésbé nyilvánvaló a kényszeres viselkedés és intruzív gondolatok jelenlétének kapcsolata a helyi és globális magabiztosság emelkedett szintjével. Az intruzív gondolatok olyan nemkívánatos gondolatok, késztetések, melyek szorongató érzést váltanak ki, a kényszercselekvések pedig az ezek csökkentése érdekében végzett viselkedések. Ez a szorongáscsökkentő funkció megerősítőként hat az egyénre, így egy lehetséges magyarázata annak, miért magabiztosabbak az efféle tüneteket mutatók ítéleteikben.
Szintén meglepő, hogy a legpontosabban a magasfokú szociális visszahúzódással jellemezhető személyek tudták megítélni teljesítményüket, így ők mutatták a legreálisabb ítéletekkel kapcsolatos helyi és globális magabiztosságot. A hierarchia legmagasabb, legáltalánosabb szintjén mérhető önbizalom azonban mindhárom említett tünetcsoporttal fordított összefüggést mutatott.
Természetesen ezen eredmények csupán erős statisztikai tendenciák, nem használhatjuk általánosításként – azonban a mentális rendellenességek diagnosztikájához pontosan ilyen eredeményekre van szüksége a kutatóknak. Összességében, a tanulmány azt mutatja, hogy a magabiztosság hierarchiájának mindhárom szintje összefüggést mutat pszichopatológiai dimenziókkal, diagnosztikai kritériumként azonban egyelőre csak a depresszió esetében jelenik meg.
Az eredmények rámutatnak arra, hogy bár a csökkent önbizalom releváns tényező a mentális egészségi állapotokban, károsodása mégis másféle, jól elkülöníthető mintázatot mutat a pszichopatológiák különböző dimenziói esetében, ami az ezek mögött meghúzódó specifikus mechanizmusokra utal. Ezek felderítése és további kutatása fontos előrelépést jelenthet a mentális zavarok diagnosztikájában és kezelésében, esetleg új terápiás módszereket is inspirálhat.
A szerző az MCC-Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.
Hoven, M., Luigjes, J., Denys, D. et al. How do confidence and self-beliefs relate in psychopathology: a transdiagnostic approach. Nat. Mental Health 1, 337–345 (2023). https://doi.org/10.1038/s44220-023-00062-8
