2025 decemberében Hong Kong adott otthont az ISSP World Congress of Sport Psychology rendezvénynek, amelyet a Nemzetközi Sportpszichológiai Társaság a Hong Kong Sports Institute-tal partnerségben szervezett meg. A több évtizedes múltra visszatekintő világkongresszus a sportpszichológia egyik legjelentősebb globális találkozópontja, amely az első, 1965-ös ISSP-ülés óta meghatározó szerepet tölt be a tudományos diskurzus előrehaladásában. A kongresszusra a világ minden régiójából – Ázsiából, Európából, Afrikából, Észak- és Dél-Amerikából, valamint Ausztrália és Óceániából – érkeztek sportpszichológus szakemberek.

Dr. Robert Schinke, az ISSP elnöke hangsúlyozta, hogy a világkongresszus nem pusztán egy tudományos esemény, hanem közös lehetőség arra, hogy a sportpszichológia globális közössége gazdag és mély szakmai párbeszédet folytasson a teljesítményfokozás, a pszichológiai jóllét, valamint a fizikai aktivitáshoz és az aktív életmódhoz kapcsolódó pszichológiai dimenziók mentén. Kiemelte, hogy ezek a törekvések túlmutatnak a sport világán. Végső céljuk az, hogy az embereket egészségesebb, kiegyensúlyozottabb élethez segítsék hozzá, és támogassák a jól működő, fenntartható társadalmak kialakulását egy egyre összetettebb globális környezetben. Ennek fényében a konferencia tudományos programja széles spektrumot ölelt fel: előadások, workshopok, panelbeszélgetések és poszter prezentációk biztosítottak teret az új és már jól megalapozott kutatási területek bemutatásához.

Előrelépés a mérésekben

Márkus Raab Power of Simplicity előadásában bemutatta, hogy a csúcsteljesítmény mögött rendkívül összetett, soktényezős rendszer áll (pl. kogníció, motoros képességek, alvás, mikrobiom, genetika, táplálkozás, pszichoszociális tényezők és antropometriai adatok), de a hatékony fejlesztés kulcsa az, hogy ezt az összetettséget átlátható, strukturált és döntéstámogató keretbe rendezzük. Ehhez szakemberként a méréseken felül kiemelt szerepet kap, hogy egyszerű, vizuálisan értelmezhető profilokban tudjunk gondolkodni, amelyek segítik az edzőt és a sportolót a gyors, releváns döntésekben. A simplicity tehát nem a tényezők leegyszerűsítését, hanem az információ okos szűrését és fókuszálását jelenti. Azaz különböző mérések közül kiemelten szűrjük és kommunikáljuk azokat, amelyek valószínűsíthetően befolyásolják az aktuális teljesítményt.

Rendszerszintű megközelítés a sportban

Chris Wagstaff keynote előadása a sport- és teljesítményorientált szervezetekben megvalósuló pszichológiailag informált, rendszerszintű környezetek jelentőségére fókuszált, hangsúlyozva, hogy

a tartós teljesítmény és jóllét nem elszigetelt egyéni mentális készségek eredménye, hanem a teljes szervezet működéséből fakad.

Az előadás központi gondolata az volt, hogy a csapatok és egyének mindig tágabb kulturális, kapcsolati és strukturális kontextusban működnek, ezért a pszichológiai támogatás hatása akkor válik igazán fenntarthatóvá, ha maga a rendszer válik a beavatkozás elsődleges célpontjává.

Mentális egészség mint közös felelősség

A mentális egészség kiemelt fókuszterületként jelent meg, különösen az élsportban tapasztalható pszichés terhelés, valamint a prevenció és a korai felismerés fontossága miatt. Az előadások konklúziójaként kirajzolódott, hogy a mentális egészség sportbeli implementációja az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, ugyanakkor jelenleg egy markáns szemléletváltás közepén tart. Az ISSP aktuális állásfoglalása hangsúlyozza, hogy a mentális egészség nem kizárólag egyéni kérdés, hanem a magas terhelésű sportkörnyezetek strukturális, kulturális és vezetési sajátosságainak következménye is. Ennek megfelelően a diskurzus ma már túlmutat a tünetek szűrésén és az egyéni reziliencia fejlesztésén: az ökológiai szemlélet előtérbe helyezi a csapat-, szervezeti és rendszerszintű tényezők szerepét.

Ezzel párhuzamosan az IOC Mental Health Working Group dolgozik az SMHAT-2 továbbfejlesztésén, amely a korábbi mérőeszköz tapasztalataira, az elmúlt öt év adatgyűjtésére és klinikusi visszajelzésekre épít. Az új eszköz célja már nem csupán a kockázat detektálása, hanem a mentális állapot kontextusérzékeny értelmezése is. Összességében elmondható, hogy

a szakma mára elmozdult a mentális egészség elvi irányvonalainak kijelölésétől a strukturált implementáció felé, amit konkrét stratégiák, dedikált erőforrások és kialakított szolgáltatási modellek támogatnak.

A képek alapján a keynote központi üzenete az lehetett, hogy a mentális egészség a csúcsteljesítményű sportban nem pusztán az egyéni ellenálló képességről szól, hanem rendszerszintű felelősség. Az előadás hivatkozott a 2024-es nemzetközi konszenzus-állásfoglalásra a high-performance sportkörnyezetek mentális egészségben betöltött szerepéről, és hangsúlyozta: kompromisszum létezik a szűk, precíz, de kevésbé releváns kutatási kérdések és a komplexebb, de döntéshozatal szempontjából hasznosabb válaszok között. A fókusz így eltolódik az egyéni „rezilienciafejlesztésről” a környezet átalakítása felé – mert az egyéni alkalmazkodás nem képes ellensúlyozni egy törékeny vagy egészségtelen rendszert.

A bemutatott mentális egészség-modell rávilágított arra is, hogy a mentális jóllét nem azonos a mentális betegség hiányával: valaki lehet tünetmentes, mégis „languishing” állapotban, míg más mentális betegséggel együtt is képes „flourishing” módon működni. A teljesítmény és a mentális állapot tehát dinamikus, többdimenziós kapcsolatban állnak egymással, ezért valódi hatást csak rendszerszintű változással – kultúra, vezetés, támogatás – lehet elérni.

A hongkongi világkongresszus egyértelműen megmutatta, hogy a sportpszichológia ma már nem csupán a teljesítmény optimalizálásának tudománya, hanem egy komplex, társadalmi szinten is releváns szakmai terület. A mérési módszerek tudatos egyszerűsítése, a rendszerszintű gondolkodás erősödése és a mentális egészség kontextusérzékeny megközelítése mind azt jelzik, hogy a szakma átfogó és integratív irányba fejlődik. A közös cél változatlan: olyan sportkörnyezetek kialakítása, amelyek nemcsak eredményesek, hanem fenntarthatóak és emberközpontúak is. A 2025-ös ISSP világkongresszus így nem csupán tudományos mérföldkő volt, hanem egyben a globális szakmai közösség megerősítése is.


A szerző az MCC–Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.