Stresszkezelés a boldogabb párkapcsolatért

Úgy érezzük, tele vannak drámával a kapcsolataink? Szerelmi életünk a nyugalom érzésével járul hozzá kiegyensúlyozottságunkhoz, vagy éppenséggel a konfliktusok melegágya? Cikkünkben többek között arra keresünk választ, hogyan hat a stressz a romantikára, hogyan dolgozza fel a két eltérő nem a kapcsolati stresszt, illetve mely két kötődési stílus összetalálkozásából bontakozhatnak ki a leginkább gondterhelt párkapcsolatok.

Bartholomew és Horowitz négy kötődési mintázatot azonosított a felnőtteknél: biztonságos, szorongó-ambivalens, elkerülő és félelemteli. A felnőttkori kötődésről született átfogó cikkünk itt olvasható, így most nem részletezzük az egyes stílusok jellemzőit, hanem sokkal inkább kiemelnénk közülük azt a párosítást, mely a legnagyobb hullámhegyeket és hullámvölgyeket eredményezi. Ez nem más, mint egy szorongó és egy elkerülő találkozása. Nézzük is meg, miért lehet tele az ő kapcsolatuk drámával! Az elkerülő kötődési stílusú személyek általában félnek az elköteleződéstől, feszültséget kelt bennük a túl nagy közelség, emiatt tesznek valamit, amivel egy kis távolságot teremthetnek a partnerüktől. Ha ez a partner egy szorongó kötődésű, akkor úgy fogja érezni, hogy elutasítják, mivel rendkívül érzékeny erre, ezért kétségbeesik, és még inkább keresi párja közelségét. Erre az elkerülő válasza a még nagyobb távolság felvétele, melynek következtében a szorongó partner hatalmas stresszt él át. Az elkerülő partner egyértelművé teszi kedvesével, hogy vagy elfogadja ezt a helyzetet vagy köztük mindennek vége. A szorongó fél természetesen szeretné, ha együtt élnének boldogságban, ezért igyekszik intimitásigényét kordában tartani. Ennek nyomán megnyugszik az elkerülő és ismét közelebb húzódik, a szorongó partnert pedig elárasztja emiatt a boldogság. Sajnos a nyugodt időszak nem tart huzamosabb ideig, hiszen az ördögi kör hamarosan újraindul.

Néhány szorongó embernél a kapcsolati stressz összefonódik a szenvedéllyel, az izgalommal,

és unalmasnak tűnhetnek számára a biztonságos kötődési stílusú személyek, akik talán valóban boldoggá tudnák tenni. Egy szorongó kötődési stílusú számára azért egy biztonságosan kötődő partnerrel kialakított kapcsolat a legkevésbé stresszes, mert ő képes megnyugtatni. Az elkerülők számára szintén a biztonságos kötődésűek lehetnek jó választások, hiszen nagy részt ők azok, akik nem látnak fenyegetést párjuk függetlenségigényében.

Nemi egyenlőtlenség a párkapcsolatban?

Powers és munkatársai (2006) arra kérték a vizsgálati személyeket, hogy gondoljanak a kapcsolatukban előforduló problémákra. Eredményük alapján az elkerülő kötődési stílusú nők kortizol, azaz stresszhormon-szintje bizonyult a legmagasabbnak, míg a biztonságos partnert választó férfiaké a legalacsonyabbnak. Ebből arra következtettek, hogy a férfiak hajlamosak kedvesükre támaszkodni érzelmeik kezelésében, amit az elkerülő kötődési stílusú nők stresszesnek találnak, míg a biztonságosak számára nem annyira megterhelő, megbirkóznak vele.

A kapcsolatokban általában a férfiak hangulata nagyobb mértékben befolyásolja a nők kedélyállapotát.

Ennek részben az a társadalmi elvárás lehet az oka, hogy a nőknek segíteni kell a férfiaknak érzelmeik kezelésében.

Mit érdemes kerülni?

John Gottman pszichológus négy viselkedést sorol fel, melyek akkora stresszt okozhatnak a másiknak, hogy kapcsolatuk összeroppanhat, így érdemes a következőket kerülni:

• Kritizálás. „Olyan bunkó vagy, hogy így viselkedsz a barátaimmal!” helyett „Örülnék, ha kedvesebb lennél azokkal, akik számomra fontosak”. A másik személyének kritizálása helyett hatékonyabbak lehetnek az udvarias észrevételek.
• Megvetés. „Nem hiszem el, hogy a legegyszerűbb dolgok megjegyzésére is képtelen vagy.” Sértegetés, szarkazmus és gúnyolódás kereszttüzében lenni kifejezetten stresszes lehet.
• Védekezés. Például ha társunk panaszkodik, ártalmas lehet úgy viselkedni, mintha nem vennénk komolyan az érzéseit.
• Teljes elzárkózás. Gondoljunk bele, hogy mit üzenhetünk kedvesünknek azzal, ha bezárkózunk, és egy árva szót sem szólva figyelmen kívül hagyjuk!

Gottman szerint senki sem testesíti meg a tökéletes társ fogalmát, különösen nem stresszesebb időszakokban, ugyanakkor ha kapcsolatunk biztonságot és támogatást ad, akkor még ezekben az emberpróbáló helyzetekben sem múlik el a szeretet.

Ma este inkább ne, drágám!

Amikor feszültek vagyunk, a szimpatikus idegrendszerünk „üss vagy fuss” üzemmódja aktiválódik, ezért stressz esetén nem igazán érezzük magunkat felcsigázva. A vele ellentétesen működő paraszimpatikus idegrendszer által vezérelt „egyél és szaporodj” reakció késztet minket a szeretkezésre. Mivel a két rendszer ellentétesen hat a testre, egyszerre csak egyet aktivál. McCarthy és McCarthy (2013) amerikai szexuálterapeuták szerint a párok közel 50 százalékának támadnak problémái a nemi vággyal. Lehet, hogy egy vizsga vagy egy munkahelyi konfliktus miatt vagyunk átmenetileg feszültebbek, és amint megoldjuk ezeket, helyreáll a nemi vágyunk a párkapcsolatunkban is. Lehetnek azonban hosszú távú nehézségeink, melyek kedvünket szegik.

• Depresszió. Stressz esetén nagyobb a szorongás és más hangulatzavarok kockázata, melyek csökkenthetik a libidót.
• Elidegenedés érzése. Ha folyton stresszesek vagyunk, kevésbé leszünk érzéki hangulatban.
• Gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek csökkenthetik a nemi vágyat.
• A vonzóság érzésének hiánya. Vannak, akik feszültebb időszakokban az evésben találnak megnyugvást, így felszednek pár plusz kilogrammot és nem lesznek elégedettek a tükörből visszaköszönő képpel. Ilyen esetekben nem biztos, hogy építő partnerünk számára, ha azt éreztetjük vele, hogy a testi vonzalom feltétele, hogy fogyjon, mert ezzel sokat árthatunk az önbecsülésének.

Mennyire veszélyes a stressz?

Selye János, a stresszkutatás atyjának álláspontja, hogy nem a stressz öl meg, hanem ahogyan reagálunk rá. Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy igyekezzünk saját érzéseinket megérteni, hiszen már önmagában az is stresszes lehet, ha nem tudjuk, mit érzünk. Közhiedelem, hogy a stressz szükségszerű rossz és mindenáron kerülnünk kell. Valójában a mindennapok természetes velejárója, s minél kevésbé félünk tőle, annál inkább élhetünk egészséges életet. Schmidt, Zvolensky és Maner (2006) tanulmányának konklúziója, hogy

negatív hatással van ránk, ha ellenségként tekintünk a stresszre.

Az érzésekhez való negatív viszonyulás, például az, hogy nem tudunk velük megküzdeni, fogékonyabbá tehet minket a szorongásos zavarokra. Akkor tapasztaljuk a legkellemetlenebb hatásokat, amennyiben már amiatt is feszültebbé válunk, hogy stresszelünk.