Úgy érezzük, tele vannak drámával a kapcsolataink? Szerelmi életünk a nyugalom érzésével járul hozzá kiegyensúlyozottságunkhoz, vagy éppenséggel a konfliktusok melegágya? Cikkünkben többek között arra keresünk választ, hogyan hat a stressz a romantikára, hogyan dolgozza fel a két eltérő nem a kapcsolati stresszt, illetve mely két kötődési stílus összetalálkozásából bontakozhatnak ki a leginkább gondterhelt párkapcsolatok.

Bartholomew és Horowitz négy kötődési mintázatot azonosított a felnőtteknél: biztonságos, szorongó-ambivalens, elkerülő és félelemteli. A felnőttkori kötődésről született átfogó cikkünk itt olvasható, így most nem részletezzük az egyes stílusok jellemzőit, hanem sokkal inkább kiemelnénk közülük azt a párosítást, mely a legnagyobb hullámhegyeket és hullámvölgyeket eredményezi. Ez nem más, mint egy szorongó és egy elkerülő találkozása. Nézzük is meg, miért lehet tele az ő kapcsolatuk drámával! Az elkerülő kötődési stílusú személyek általában félnek az elköteleződéstől, feszültséget kelt bennük a túl nagy közelség, emiatt tesznek valamit, amivel egy kis távolságot teremthetnek a partnerüktől. Ha ez a partner egy szorongó kötődésű, akkor úgy fogja érezni, hogy elutasítják, mivel rendkívül érzékeny erre, ezért kétségbeesik, és még inkább keresi párja közelségét. Erre az elkerülő válasza a még nagyobb távolság felvétele, melynek következtében a szorongó partner hatalmas stresszt él át. Az elkerülő partner egyértelművé teszi kedvesével, hogy vagy elfogadja ezt a helyzetet vagy köztük mindennek vége. A szorongó fél természetesen szeretné, ha együtt élnének boldogságban, ezért igyekszik intimitásigényét kordában tartani. Ennek nyomán megnyugszik az elkerülő és ismét közelebb húzódik, a szorongó partnert pedig elárasztja emiatt a boldogság. Sajnos a nyugodt időszak nem tart huzamosabb ideig, hiszen az ördögi kör hamarosan újraindul.

Néhány szorongó embernél a kapcsolati stressz összefonódik a szenvedéllyel, az izgalommal,

és unalmasnak tűnhetnek számára a biztonságos kötődési stílusú személyek, akik talán valóban boldoggá tudnák tenni. Egy szorongó kötődési stílusú számára azért egy biztonságosan kötődő partnerrel kialakított kapcsolat a legkevésbé stresszes, mert ő képes megnyugtatni. Az elkerülők számára szintén a biztonságos kötődésűek lehetnek jó választások, hiszen nagy részt ők azok, akik nem látnak fenyegetést párjuk függetlenségigényében.

Nemi egyenlőtlenség a párkapcsolatban?

Powers és munkatársai (2006) arra kérték a vizsgálati személyeket, hogy gondoljanak a kapcsolatukban előforduló problémákra. Eredményük alapján az elkerülő kötődési stílusú nők kortizol, azaz stresszhormon-szintje bizonyult a legmagasabbnak, míg a biztonságos partnert választó férfiaké a legalacsonyabbnak. Ebből arra következtettek, hogy a férfiak hajlamosak kedvesükre támaszkodni érzelmeik kezelésében, amit az elkerülő kötődési stílusú nők stresszesnek találnak, míg a biztonságosak számára nem annyira megterhelő, megbirkóznak vele.

A kapcsolatokban általában a férfiak hangulata nagyobb mértékben befolyásolja a nők kedélyállapotát.

Ennek részben az a társadalmi elvárás lehet az oka, hogy a nőknek segíteni kell a férfiaknak érzelmeik kezelésében.

Mit érdemes kerülni?

John Gottman pszichológus négy viselkedést sorol fel, melyek akkora stresszt okozhatnak a másiknak, hogy kapcsolatuk összeroppanhat, így érdemes a következőket kerülni:

  • Kritizálás. „Olyan bunkó vagy, hogy így viselkedsz a barátaimmal!” helyett „Örülnék, ha kedvesebb lennél azokkal, akik számomra fontosak”. A másik személyének kritizálása helyett hatékonyabbak lehetnek az udvarias észrevételek.
  • Megvetés. „Nem hiszem el, hogy a legegyszerűbb dolgok megjegyzésére is képtelen vagy.” Sértegetés, szarkazmus és gúnyolódás kereszttüzében lenni kifejezetten stresszes lehet.
  • Védekezés. Például ha társunk panaszkodik, ártalmas lehet úgy viselkedni, mintha nem vennénk komolyan az érzéseit.
  • Teljes elzárkózás. Gondoljunk bele, hogy mit üzenhetünk kedvesünknek azzal, ha bezárkózunk, és egy árva szót sem szólva figyelmen kívül hagyjuk!

Ha bezárkózunk és ignoráljuk társunkat, azzal azt üzenhetjük számára, hogy „nem létezel, amíg haragszom rád.”

Gottman szerint senki sem testesíti meg a tökéletes társ fogalmát, különösen nem stresszesebb időszakokban, ugyanakkor ha kapcsolatunk biztonságot és támogatást ad, akkor még ezekben az emberpróbáló helyzetekben sem múlik el a szeretet.

Ma este inkább ne, drágám!

Amikor feszültek vagyunk, a szimpatikus idegrendszerünk „üss vagy fuss” üzemmódja aktiválódik, ezért stressz esetén nem igazán érezzük magunkat felcsigázva. A vele ellentétesen működő paraszimpatikus idegrendszer által vezérelt „egyél és szaporodj” reakció késztet minket a szeretkezésre. Mivel a két rendszer ellentétesen hat a testre, egyszerre csak egyet aktivál. McCarthy és McCarthy (2013) amerikai szexuálterapeuták szerint a párok közel 50 százalékának támadnak problémái a nemi vággyal. Lehet, hogy egy vizsga vagy egy munkahelyi konfliktus miatt vagyunk átmenetileg feszültebbek, és amint megoldjuk ezeket, helyreáll a nemi vágyunk a párkapcsolatunkban is. Lehetnek azonban hosszú távú nehézségeink, melyek kedvünket szegik.

  • Depresszió. Stressz esetén nagyobb a szorongás és más hangulatzavarok kockázata, melyek csökkenthetik a libidót.
  • Elidegenedés érzése. Ha folyton stresszesek vagyunk, kevésbé leszünk érzéki hangulatban.
  • Gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek csökkenthetik a nemi vágyat.
  • A vonzóság érzésének hiánya. Vannak, akik feszültebb időszakokban az evésben találnak megnyugvást, így felszednek pár plusz kilogrammot és nem lesznek elégedettek a tükörből visszaköszönő képpel. Ilyen esetekben nem biztos, hogy építő partnerünk számára, ha azt éreztetjük vele, hogy a testi vonzalom feltétele, hogy fogyjon, mert ezzel sokat árthatunk az önbecsülésének.

Mennyire veszélyes a stressz?

Selye János, a stresszkutatás atyjának álláspontja, hogy nem a stressz öl meg, hanem ahogyan reagálunk rá. Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy igyekezzünk saját érzéseinket megérteni, hiszen már önmagában az is stresszes lehet, ha nem tudjuk, mit érzünk. Közhiedelem, hogy a stressz szükségszerű rossz és mindenáron kerülnünk kell. Valójában a mindennapok természetes velejárója, s minél kevésbé félünk tőle, annál inkább élhetünk egészséges életet. Schmidt, Zvolensky és Maner (2006) tanulmányának konklúziója, hogy

negatív hatással van ránk, ha ellenségként tekintünk a stresszre.

Az érzésekhez való negatív viszonyulás, például az, hogy nem tudunk velük megküzdeni, fogékonyabbá tehet minket a szorongásos zavarokra. Akkor tapasztaljuk a legkellemetlenebb hatásokat, amennyiben már amiatt is feszültebbé válunk, hogy stresszelünk.

 

Felhasznált irodalom: McCarthy, B., & McCarthy, E. (2013). Rekindling desire. New York, Routledge. Powers, S. I., Pietromonaco, P. R., Gunlicks, M., & Sayer, A. (2006). Dating couples' attachment styles and patterns of cortisol reactivity and recovery in response to a relationship conflict. Journal of personality and social psychology90(4), 613-628. Schmidt, N. B., Zvolensky, M. J., & Maner, J. K. (2006). Anxiety sensitivity: Prospective prediction of panic attacks and Axis I pathology. Journal of psychiatric research40(8), 691-699.