Nemrég jelent meg a Park Kiadó gondozásában Irvin D. Yalom könyve, mely a halálfélelmet járja körül. A Szemben a nappal nem csak terapeutáknak vagy idősödő olvasóknak nyújthat menedéket és tanácsokat – Yalom szerint ugyanis jópár (ha nem minden) problémánk hátterében létünk végességének kérdése áll. Könyvajánlónk.

Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, Irvin D. Yalom egyik legvitatottabb műve a nemrég magyarul is kiadott Szemben a nappal. A kötet ugyanis az emberi lét egyik legnagyobb kihívásával, a halálfélelemmel, annak természetével és lehetséges legyőzésének fontosságával foglalkozik. Azonban korántsem egy önsegítő könyvről van szó! A világhíres szerző ezúttal közelebb engedi magához olvasóit: szakmai tapasztalatai mellett személyes életének darabjait is összegzi, melyeket egyaránt szán laikus olvasóinak és kollégáinak is.

„A halál az ember végzete. Az élet iránti vágy és a megsemmisüléstől való félelem állandó társunk. Ösztönszinten hat – beépült minden apró sejtünkbe –, és az élet minden apró mozzanatát befolyásolja.”

„Mindenki a maga módján retteg a haláltól”

Yalom szerint minden félelmünk mélyén a halálszorongás lapul – vannak, akiknek igazán mélyen, másoknak pedig a felszínen. Míg egyesek számára „a halálszorongás az élet háttérzenéje”, mások csak idős korukban döbbennek rá az elmúlás okozta félelemre. Ugyanakkor fontos tudni: a halálszorongás nem más szorongást helyettesít. Csupán ott lapul lelkünk mélyén, és – tudatában vagyunk vagy sem – olykor-olykor a felszínre tör.

Megvilágosító élményeink

Yalom úgy véli, különböző események, melyek nagy hatással vannak életünkre, közelebb hozzák hozzánk a halállal való megbékélést. Ezeket a pszichiáter megvilágosító élményeknek nevezi, melyek sokféle formát ölthetnek, de a leggyakoribbak a következők:

  • gyász egy szeretett személy elvesztése miatt,

  • életet veszélyeztető betegség,

  • meghitt kapcsolat felbomlása,

  • jelentős fordulópont, például nagy kerek (50, 60, 70) születésnapok,

  • nagy megrázkódtatás (például tűzvész, rablás, megerőszakolás),

  • szülőként a gyerekek „kirepülése”,

  • állás elvesztése vagy pályamódosítás,

  • nyugdíjba vonulás,

  • beköltözés idősek otthonába,

  • jelentősnek vélt álmok.

A könyvben számos, a pszichiáter praxisából vett példán keresztül mutatkoznak meg a különböző megvilágosító élmények. A történetek nem csak önmagukban hasznosak, hiszen olyan technikákat is megoszt a szerző, melyek hasonló élethelyzetekben segítséget jelenthetnek az olvasó számára (mint halálfélelemmel küzdő egyén vagy közeli hozzátartozója).

Régi korok mesterei – Epikurosz receptje

Yalom visszanyúl a nagy elméletalkotókhoz, és saját praxisát, illetve személyes tapasztalatait ötvözve nagy hangsúlyt fektet Epikurosz okfejtéseire. A szerző a régi gondolkodó 3 alapvető „tételét” emeli ki lehetséges megoldási forrásként:

  1. A lélek halandósága: Epikurosz szerint a lélek halandó, így a halál pillanatában a testtel az enyészeté lesz. Így nincs értelme a haláltól félnünk, hiszen tudatunk megszűnésekor nem sajnálhatjuk életünk megszűnését sem, mert nem leszünk a történések tudatában.

  2. A halál végső semmisége: Epikurosz szerint ami megsemmisül, az nem felfogható, ami pedig nem felfogható, az nem is létezik. Másképpen tehát: „Ahol én vagyok, ott nincs halál, ahol halál van, ott meg én nem vagyok.”

  3. A szimmetria elve: a gondolkodó okfejtése alapján a halál utáni nemlét megegyezik a születés előtti nemléttel. Míg az előzővel egyáltalán nem foglalkozunk, a halálhoz valamilyen módon a sötétséget kapcsoljuk. Ha viszont a kettő azonos, az utóbbitól sem szükséges félni.

Yalom önmaga inkább az általa „tovagyűrűzés”-ként emlegetett gondolatban hisz. Azt vallja ugyanis, hogy a legtöbb halálszorongás a meg nem élt pillanatokból fakad, illetve abból a félelemből, hogy halálunk után semissé lesz létünk. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy valamilyen módon mindenki megtalálja azt, ahogyan tovább örökítheti életét. Legyen szó akár egy gyermek felneveléséről, akár egy könyv írásáról vagy a gyógyítás hatásáról – ahogy ő fogalmaz, szavaival hatást gyakorol másokra, akik így máshogy cselekednek, és a hatás továbbadódik.

A szerző a hasznos gondolatok és technikák bemutatása mellett kitér arra is, hogy ő maga hogyan éli meg a halálszorongást, illetve kollégáinak is szentel egy fejezetet, melyben a terapeuta szerepét határozza meg a halálszorongást enyhítő út során.

Egyaránt hasznos olvasmány lehet laikusoknak, praxissal rendelkezőknek, fiataloknak, időseknek – akár önmagunk, akár szeretteink megsegítésére.