Személyiségünk egyediségének védelmében

Társas interakcióink szükségszerű elemeit képezik a sztereotípiák. Mindennapjaink során ugyanis a külvilágból rengeteg inger és információ jut el hozzánk, ám lehetetlen vállalkozás lenne ezek mindegyikét alaposan feltérképezni. Szükség van tehát az információk szűrésére, címkézésére. E mentális folyamatok eredményeként tudunk viszonylag gyorsan dönteni arról, hogy adott esetben ki vagy mi lehet fontos, mi jelenthet veszélyt. Az előítéletek túltengése miatt azonban sok ember érzi úgy, hogy rendszeresen sérül az emberi méltósága. Cikkünkben körbejárjuk, mire érdemes annak érdekében figyelni, hogy kellőképpen tiszteletben tudjuk tartani embertársaink személyiségének egyediségét.

Társadalmi kategorizációról beszélünk, ha az embereket elsősorban társas csoportok tagjaiként észlelik, nem egyedi személyekként. Egy társas csoport tagjaként történő azonosítás alapja, hogy az egyén olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az adott csoportra jellemzőek. A társadalmi kategorizáció összegyűjti a csoporton belüli hasonlóságokat és a csoportok közötti különbségeket, ezáltal kevesebb erőfeszítést kell tenni az emberek személyes aspektusainak megismeréséért, a szükségtelennek tűnő információkat pedig könnyebben figyelmen kívül lehet hagyni. Negatív hatása, hogy az adott csoport tagjait sokkal hasonlóbbnak láttatja, mintha azok nem lennének azonos kategóriába sorolva. Így teremti meg a sztereotipizálás lehetőségét.

A sztereotípiáknak sokféle jellemzője van, amelyek lehetnek pozitívak és negatívak, viszonylag pontosak, de akár pontatlanok is. Walter Lippmann szerint

a sztereotípiák leegyszerűsített mentális képek

arról, hogy a különböző csoportok tagjai hogy néznek ki, mivel foglalkoznak (pl.: etnikai, nemi, foglalkozásbeli sztereotípiák). A csoport tagjai tehát hasonlóak személyiségjegyeikben ezen felül pedig jellegzetes érzelmeket (ellenszenv, utálat, félelem, csodálat, stb...) válthatnak ki másokban. Negatív következményei a túlzott egyformaság, a merev elvárások, amelyek társadalmi szinten gyakran előítéletekhez és diszkriminációhoz vezetnek. A pozitív sztereotípia és előítélet is lehet hátrányos, hiszen ha túl nagy elvárásaink vannak valakivel szemben, nagyobb lehet a csalódás kockázata is.

Ha a sztereotípiákra úgy tekintünk, hogy azok a csoport minden tagjára érvényesek és ezáltal egyedi személyeket pontatlan és túlzó jellemzőkkel illetünk, azzal jelentős, akár

az emberi méltóságot is érintő érdeksérelmet okozhatunk.

Az emberi méltóság alapvető személyiségi jog. Védelmét a magyar állam is kiemelten fontosnak tartja, kifejezi ezt Magyarország Alaptörvényének Preambulumában: „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság” és az Alaptörvény II. cikkében is, miszerint: „Az emberi méltóság sérthetetlen”. Az emberi méltósághoz való jogunk egyik fontos funkciója, hogy jogilag is biztosítja az egyének más élőlénytől és más emberektől történő megkülönböztethetőségét, azaz minden ember egyediségét.

A jogon túl

Természetesen nemcsak jogi értelemben van igényünk az emberi méltóságunk tiszteletben tartására, hiszen a mindennapi életünk során is elvárjuk, hogy embertársaink elismerjék személyiségünket, identitásunkat. Nemzetiségi, nemi, foglalkozásbeli és egyéb társadalmi besorolásaink helyett, rendszerint mi is szívesebben gondolkodunk önmagunkról egyedi, személyes jellemzőink mentén. Nem esik jól például, ha a problémáinkat az orvosnál, a munkahelyi vagy iskolai ügyek intézése során „futószalagszerűen”, a személyes vonatkozásaink figyelmen kívül hagyásával kezelik, ha nem kapjuk meg a minimális, személyre szóló tájékoztatást, ha nincs lehetőségünk a felmerülő egyéni kérdéseink tisztázására. A legnehezebb helyzetek kezelése is gördülékenyebb lehet, ha azt tapasztaljuk, hogy a másik fél elismeri és tiszteletben tartja a személyiségünket, az akaratunkat, a véleményünket, a választási lehetőségeinket és az érzéseinket.

A sztereotípiák háttérbe szorítása nem könnyű feladat, hiszen könnyen aktiválódnak, különösen akkor, ha kevesebb kognitív kapacitással rendelkezünk, valamint ha túl nagy az érzelmi leterheltségünk.

Tudatos elhatározásra van szükség

ahhoz, hogy a társas interakcióink során észrevegyük a másik fél sztereotípiáknak ellentmondó személyiség jegyeit, attól eltérő tulajdonságait, és ezek alapján képesek legyünk korrigálni az előítéleteinket. Ugyanakkor a saját gondolkodásunk és viselkedésünk tekintetében fennálló igényességünket is ki tudjuk fejezni azzal, hogy képesek vagyunk – a kialakult sztereotípiákat, előítéleteket  meghaladva – kellő figyelemmel, nyitottsággal és érdeklődéssel viszonyulni embertársainkhoz.