Játszani a „nehezen kaphatót” nem egy új keletű stratégia – régóta része a párválasztási rituáléknak, és gyakori jelenség a közösségi médiában is. Lényege, hogy valaki szándékosan kevésbé elérhetőnek, érdeklődőnek vagy elkötelezettnek mutatja magát, hogy ezáltal vonzóbbnak tűnjön a potenciális partner számára. Cikkünkben megvizsgáljuk, miért alkalmazzuk gyakran ezt a módszert az ismerkedés során, és vajon előnyös vagy inkább hátrányos a párkapcsolatok vonatkozásában.

Gyakran hallható, hogy a játszmázás izgalmas, fenntartja az érdeklődést, a másik fél kitartóvá válik, ezáltal elősegíti a párkapcsolati elköteleződést. Sokszor azonban pont a játszmákból adódnak a félreértések, elcsúszó kapcsolatok és az érzelmi sérülések is.

Ennek ellenére sokszor kerüljük az őszinteséget, nem kérdezünk meg nyíltan, mit szeretnénk, vagy mondjuk el, mit érzünk. Ennek az oka sokrétű. Az őszinteség, a nyitottság és a bizalom kiépítése sokszor kockázatosnak tűnhet, emiatt sokan inkább olyan viselkedési formákhoz nyúlnak, amelyek távolságot teremtenek, miközben próbálják megőrizni az érdeklődést. Ide tartozik például az, hogy valaki nehezen elérhetőnek mutatja magát, késlekedik a válaszadással, vagy csak félig mutat érdeklődést.

Cikkünkből kiderül:

  1. Kezdetben segíthet felkelteni a másik fél érdeklődését.
  2. Sok érzelmi csalódás és sérülés után sokan énvédő mechanizmusként alkalmazzák ezt a módszert, hogy megóvják magukat a további fájdalomtól.
  3. Leginkább egy kialakuló kapcsolat kezdeti szakaszában lehet hatékony ez a stratégia.
  4. Fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy a másik fél ne elutasításként értelmezze a játszmázást.

A hard-to-get (nehezen kapható) stratégiát sokszor tartják problémásnak, a megtévesztéssel, manipulációval, mások érzelmeinek figyelmen kívül hagyása miatt. Párkapcsolat szempontjából jobb megközelítés lehet, ha valaki a saját tempójában halad és ezt közli a másik féllel is. Ez lehetővé teszi az érzelmek természetes alakulását, miközben bizakodó és őszinte kommunikációval építi a kapcsolatot. Ha ennyi lenne az egész, akkor miért játszmáznak mégis sokan? Megéri-e alkalmazni ezt a stratégiát? A válasz röviden: igen - legalábbis a kutatások szerint. Ugyanakkor elég komplex kérdés ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzunk a témával. 

Egy átfogó kutatás megvizsgálta, hogy az egyén milyen konkrét viselkedéseket alkalmaz, mi motiválja arra, hogy a „hard-to-get” stratégiát használja. Eredményeik szerint legtöbbször a szándék, hogy az illető növelje saját értékét mások szemében, illetve hogy felmérje, mennyire érdeklődik a potenciális partner iránta, és mennyire hajlandó elköteleződni. 

Miért akarunk olykor elérhetetlennek tűnni?

Önbizalom és értékközvetítés: Az elérhetetlenség benyomása növelheti a vonzerőt, mivel az emberek gyakran nagyobb értéket tulajdonítanak annak, amit nehezebb megszerezni. Ez a jelenség

a szűkösség elvével magyarázható, amely szerint a ritkaság vagy a korlátozott hozzáférhetőség fokozza a vágyat és az észlelt értéket.

Az egyén pedig pontosan ezt szeretné közvetíteni kifelé. Ez gyakran nagyobb önbizalomról árulkodik, mivel aki nem keresi mások figyelmét, arról azt feltételezzük, hogy tisztában van saját értékével.

Érzelmi védekezés: Sokan azért folyamodnak ehhez a viselkedéshez, hogy megóvják magukat a csalódástól vagy az elutasítástól. Ha kevesebb érdeklődést mutatnak, kevésbé érzik magukat kiszolgáltatottnak. Ez a fajta érzelmi távolságtartás gyakran korábbi negatív tapasztalatokból ered. Ilyenkor a visszafogottság nemcsak egy taktika, hanem a kontroll megőrzésének eszköze is, amely segíthet elkerülni a lehetséges csalódásokat.

Függetlenség hangsúlyozása: A stratégia segíthet hangsúlyozni az egyén függetlenségét és önállóságát, ami sokak számára vonzó tulajdonság. Ez a későbbi párkapcsolat alakulása szempontjából is fontos lehet, hiszen hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyén ne váljon függővé partnerétől, képes legyen saját szükségleteit is előtérbe helyezni, és megtalálja a számára fontos én-időt. Ezáltal kiegyensúlyozottabb és egészségesebb kapcsolat alakulhat ki. 

Mikor érdemes alkalmazni ezt a stratégiát?

A kutatások szerint valóban hatékony lehet, azonban nem mindegy, mikor és milyen formában alkalmazzuk. Alapvető emberi tulajdonság, hogy a kölcsönös vonzalom elősegíti a kapcsolatok kialakulását, hiszen csökkenti az elutasítástól való félelmet. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen típusú kapcsolat a cél. Alkalmi viszonyok esetén az emberek általában azokat részesítik előnyben, akik könnyen megközelíthetők és nyíltan érdeklődnek. Ezzel szemben hosszú távú kapcsolatokban vonzóbbnak ítélik azokat, akik válogatnak. 

Kezdeti vonzalom: Ha két ember között már kialakult valamilyen szintű vonzalom és érdeklődés, tovább erősítheti a vágyat és a kötődést. Fenntarthatja az izgalmat és az érzelmi feszültséget, különösen akkor, ha a másik fél időnként mutat érdeklődést, máskor viszont visszahúzódik. Ez

a kiszámíthatatlanság azt váltja ki a másikból, hogy az ember többet gondol a másikra, próbálja megfejteni a szándékait, és ez növelheti az érzelmi bevonódást.

Ez kezdetben jól jelzi, hogy a másik fél mennyire hajlandó időt és energiát fektetni egy lehetséges kapcsolat kialakításába.

Ez az online térben is helyt álló nézet, ahol a bőség zavara gyakran arra ösztönzi a felhasználókat, hogy gyorsan továbblépjenek egyik profilról a másikra. Ebben a közegben az enyhe távolságtartás vagy visszafogottság segíthet abban, hogy valaki kitűnjön, rejtélyesebb és különlegesebb benyomást keltsen, valamint megtalálja az egyensúlyt abban, hogy mennyit is osszon meg magáról. Ugyanakkor fontos az egyensúly megtartása, ha valaki túl sokáig nem reagál, az könnyen elutasításként értelmezhető. 

Közepes elérhetőség (moderate availability): Egy kapcsolat fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, mennyire tűnik elérhetőnek a másik fél. Kutatások szerint azok az egyének a legvonzóbbak, akik nem válnak azonnal teljesen elérhetővé, de nem is zárkóznak el az ismerkedéstől. Ez azt sugallja, hogy az illető magabiztos, értékeli a saját idejét, ugyanakkor hajlandó energiát fektetni egy lehetséges kapcsolatba. Ez a mérsékelt távolságtartás és váltakozó figyelem fenntartja az érdeklődést, és elősegíti az érzelmi kötődés kialakulását, főleg a kapcsolat kezdeti szakaszában.

Több tanulmány is alátámasztja, hogy a túlzott elérhetőség gyakran csökkentheti a vonzalmat, mert az egyén gyakran többre értékeli azt, amihez nem könnyű hozzáférni, így a „kiérdemelt” figyelem jutalomként hat. 

Nem mindig válik előnyünkre ez a taktika!

Túlzott elérhetetlenség és érzelmi távolságtartás: Ha valaki túlságosan elérhetetlennek mutatja magát, ez frusztrációt, szorongást és kétségeket szülhet a másik félben, és megakadályozhatja a mélyebb érzelmi kapcsolat kialakulását. Akaratlanul is könnyen azt az üzenetet közvetítheti, hogy nem kölcsönös az érdeklődés, így a másik fél végül feladja és nem próbálkozik tovább, ez pedig a kibontakozó kapcsolat végéhez vezethet. 

Manipulatív benyomás és bizalomvesztés: Ez a játék könnyen manipulációnak tűnhet, különösen, ha szándékosan keltenek bizonytalanságot vagy játszanak a másik fél érzéseivel. Alááshatja a bizalmat és az őszinteséget a kapcsolatban, még mielőtt az valójában kialakulna. A túlzott elérhetetlenség és a vegyes jelek küldése mély érzelmi sérüléseket okozhat, mivel az elszenvedő fél gyakran saját magában kezdi keresni a problémát, ami negatívan befolyásolja a mentális egészségét. Ez bizalmatlansághoz, szorongáshoz, depresszióhoz és alacsony önértékeléshez vezethet.

A kutatások a párkapcsolatok kezdeti szakaszaival foglalkoznak, de nem tisztázott, hogyan hat ez a viselkedés a hosszú távú kapcsolatokra. Leginkább akkor működik, ha a potenciális partner már érdeklődést mutatott, de még nem alakult ki a szenvedélyes vonzalom.

 A „nehezen kapható” viselkedés gyakran vonzóbbá teszi a randipartnert, és segít felmérni a másik fél érdeklődését és elköteleződését, de ez a stratégia nem működik mindenkinél és minden helyzetben. A randizás nem játék, különösen akkor, ha hosszú távú kapcsolat a cél. Nem szükséges könnyen elérhetőnek lennünk, de az sem jó, ha túl sokáig tartjuk a másikat távol. Fontos a megfelelő időzítés és az egyensúly fenntartása, néha engedni kell, hogy a másik fél közelebb kerüljön hozzánk, így jutalmazva az erőfeszítéseit.

Speed-Dating Study: Selectivity Matters | WIRED

Playing Hard to Get: Smart Strategy or Risky Game?

Jonason, P. K., & Li, N. P. (2012b). Playing Hard–To–Get: Manipulating One’S perceived availability as a mate. European Journal of Personality27(5), 458–469.

Birnbaum, G. E., Zholtack, K., & Reis, H. T. (2020b). No pain, no gain: Perceived partner mate value mediates the desire-inducing effect of being hard to get during online and face-to-face encounters. Journal of Social and Personal Relationships37(8–9), 2510–2528. 

Should You Play Hard to Get with So Many Options? | Psychology Today

Hazel, L., Barker, E., & Pronin, E. (2022b). Playing Hard-to-Get: A new look at an old strategy. The Journal of Sex Research60(3), 368–383. 

Johnson, W. (2007). It does not help to ignore it. European Journal of Personality21(5), 731–732.