Szerencse, vagy készség és kemény munka – mi tesz valakit profi pókerjátékossá?

A póker hallatán sokan a játékfüggőségre vagy a szerencsejátékra asszociálnak, azonban markánsan elkülöníthető a játékosok egy csoportja, akik azt állítják, bizonyos szempontból ez is ugyanolyan munka (vagy sport), mint a többi. Hiszen ők is rendszeresen edzenek, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak a versenyeken.

Míg az online játékok pszichológiai hatásaival számos cikk foglalkozik, kevés kutatásban vizsgálták, hogy hogyan gondolkodnak, éreznek és cselekednek a profi pókerjátékosok. Vajon mi különbözteti meg őket a hobbi játékosoktól és a szerencsejáték-függőktől? Valóban tekinthetünk rájuk profi sportolóként? A kérdés megválaszolásához saját, pszichológusként szerzett tapasztalataim, valamint Recher és Griffiths (2012) négy profi játékossal készített mélyinterjúja nyújt segítséget.

A profik motivációja

A játékosok legfőbb motivációja a pénz, ami érthető is, hiszen a professzionális játékosok számára a póker jelenti a megélhetést. Ez eleinte talán csak a számlák befizetését fedezi, de bankrolljuk (pókerezésre elkülönített pénzösszeg), és így a tét növekedésével újabb és újabb, egyre drágább anyagi természetű célkitűzések jelenhetnek meg a számukra.

A megkérdezett játékosok mindegyike azt is elmondta, hogy nemcsak a pénz, de a játék élvezete is nagyon fontos tényező,

élvezet híján ugyanis nehéz lenne a sikerhez szükséges mennyiségű energiát és időt fektetni a játékba. Szerintük akinél ez nincs meg, előbb vagy utóbb biztosan más lehetőségek után néz.

Az interjúk során egy szintén lényeges közös jellemzőnek, motiváló erőnek mutatkozott a munkahely hiánya. A négyből három játékosnak nehézségei voltak a megfelelő munka megtalálásával – vagy nem kapott állást, vagy nem volt elég jó, vagy elég jól fizető a felajánlott munka, és ennek következményeként lett a hobbiból főállású tevékenység.

„Én jobb vagyok nálad”

A kutatások is azt igazolják, hogy a magas szintű játékosokra fokozott önbecsülés jellemző. Ezt támasztja alá az említett tanulmányban megkérdezettek véleménye is, akik szerint a büszkeség és a magabiztosság, az „én jobb vagyok nálad” típusú hozzáállás elengedhetetlen a profik világában. Viszonylag stabil magabiztosságuknak köszönhetően tudják hozni legjobb játékukat, és elviselni, kezelni a pókerrel együttjáró fentek és lentek keltette érzelmi hullámzásokat.

Hogy teljesítményüket megtartsák és fokozzák, a profi pókerjátékosok folyamatosan tanulnak, elméleti tudásukat állandóan gyarapítják, például saját vagy más játékosok játékának elemzésével. Mivel az ellenfelek is állandóan fejlesztik magukat, mindig akadnak új szituációk és játékok, így akár néhány hét kihagyás is jelentős lemaradást eredményezhet a mezőnyben.

A rendszeres elemzéssel és gyakorlással a figyelem fókuszálásának képessége is javul:

minél többet gyakorol valaki, annál jobb játékos lesz, és annál jobban tud koncentrálni,

akár órákon át. Ennek köszönhetően az úgynevezett tilt jelensége is ritkábban jelentkezik. A tilt során a játékos olyan mentális állapotba kerül, amikor már nem tud racionális döntéseket hozni, és az érzelmei irányítják. Bármilyen pozitív vagy negatív érzelem megjelenése, kifejezése akadályozza a játékost a helyes döntések meghozatalában, és így rontja a teljesítményét. Ez jelentkezhet akkor, ha nagy összeget nyer a játékos, de olyankor is, ha veszít: akár a megnyert összeg duplázása, akár az elveszített összeg visszaszerzése miatt erős érzelem önti el, már nem tud hideg fejjel gondolkodni. A profi játékosok megtanulnak odafigyelni saját jelzéseikre, és ha azt tapasztalják, az érzelmeik kezdik átvenni az irányítást, azonnal kiülnek. Sőt, a többi élsportolóhoz hasonlóan arra is komoly hangsúlyt fektetnek, hogy az első leosztás előtt az ismert sportpszichológiai eszközökkel (relaxáció, vizualizáció stb.) mentálisan is ráhangolódjanak  a játékra.

A póker mint készség

A profik egyetértenek abban, hogy a játék kimenetele sokkal inkább bizonyos készségek megléte, mint véletlenszerűen meghatározott események eredménye. Ezt bizonyítja, hogy képesek hosszú időn keresztül pénzt nyerni. A  pókert csak annyira tartják szerencsejátéknak, mint bármi mást az életben, így a sikertelen vagy rossz játékosoknak szerintük vagy az eddig bemutatott komponensek valamelyikével van gondja, vagy függők. A sikereseket, és így magukat, nem tartják annak.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy

a profi játékosok jobb döntéshozók, fegyelmezettebbek és kevésbé impulzívak az amatőrökhöz képest.

A pókerre munkaként tekintenek, viselkedésük logikusabb és kontrolláltabb, kevesebb kockázatot vállalnak, így kevésbé valószínű a veszteség. Tehát lehetséges a pókerre megélhetési eszközként tekinteni, de elengedhetetlen a tehetség, az elkötelezettség, a türelem, a fegyelem és az elszántság kombinációja. Akárcsak az élsport esetén.