Szeretőm: a munka – a munkamániás személyiség jellemzői

„Ezt még gyorsan befejezem, drágám.”, „Muszáj hétvégén is dolgoznom, különben nem tudok feljebb jutni a ranglétrán.”, „Más is épp ennyit dolgozik a cégnél.” Ha te is egyre gyakrabban használod ezeket a mondatokat, és kezded úgy érezni, hogy több időt töltesz a munkáddal, mint bármi mással, akkor olvasd el cikkünket, hogy megtudd, melyek a munkamániás személyiség jellemzői, és mi a különbség a munkarajongók és a munkamániások között.

„Mégis mi a baj azzal, hogy sokat dolgozom? Ez nem olyan függőség, mint ha kártyáznék vagy innék. Ezzel csak jót teszek magamnak és a cégnek.” A közhiedelemmel ellentétben azonban a munkamánia rendkívül káros tud lenni, legfőképp az illető szociális életére nézve.

Nagyjából fél évszázada használjuk csak a munkamánia fogalmát, azóta azonban számtalan kutatást végeztek ezzel kapcsolatban. Egyre gyakoribb ugyanis a társadalmunkban, hogy

a munkával szeretnénk teljessé tenni az életünket, akár a társas kapcsolataink rovására is.

A munkamániás személyiség kontrollálhatatlan vágyat érez arra, hogy folyamatosan dolgozzon, és annyi időt töltsön a munkával, amennyit csak lehet. Ennek következtében egyre kevesebbet van a családjával, elhanyagolja a párkapcsolatát és feladja azokat a szabadidős tevékenységeket, amelyeket korábban végzett. Hiába végzett el már mindent, amit a munkahelyen elvártak tőle, nem érzi azt elégnek. Egy ilyen személy folyamatosan a munkájára gondol és a munkájáról beszél, akkor is, ha épp nem dolgozik.

Miről ismerjük fel, ha munkamániás személlyel van dolgunk? Az egyik legszembetűnőbb jel az, hogy mindig a tökéletességre próbálnak törekedni, mindent és mindenkit próbálnak túlszárnyalni. Folyamatosan idegesek ugyanakkor a munkájukkal kapcsolatban, megszállottan körülötte járnak a gondolataik, őrlődnek azon, hogy vajon mi fog történni.

A munkamániást nem a munkaórák száma különbözteti meg azoktól, akik csak szeretik a munkájukat,

hanem a viselkedésbeli változások, amelyek a függőségükkel karban járnak. Aki csak azért dolgozik sokat, hogy elérje a céljait, mondjuk megkapjon egy előléptetést vagy fizetésemelést, az ugyanúgy képes kikapcsolódni, amikor épp nem dolgozik. Képes önbecsülést meríteni abból, hogy mennyire jó szülő vagy mennyire jó a munkájában, míg egy munkamániás önbecsülésének forrása csakis a túlzott munkából származik. Azonban ez a megerősítés is tiszavirág életű, hiszen mindig lehetne jobban csinálni.

Egy munkamániás, akárcsak egy más függőségben szenvedő személy, tagadni fogja azt, hogy mennyire a munkája körül forog az élete. A függőséget így inkább a „tüneti” jellemzők alapján tudjuk felismerni. Egyre több konfliktust élnek meg ugyanis mind a munkában, mind a munkán kívül, és egyre több stresszt élnek át. Arról nem is beszélve, hogy számos egészségügyi problémával kapcsolatba hozzák a munkamániát: álmatlansággal, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, szorongással.

Jajj, úgy élvezem én a munkát

A munkamániának három fő típusát különböztetjük meg. Az, aki csak a munka iránt rajong, élvezni fogja a munkát és rendkívül motivált, azonban a munkában való valódi részvétele alacsony. Az úgynevezett „igazi munkamániás” személyek magasan motiváltak és jelentős részt vesznek ki a munkából, ugyanakkor alacsony az élvezeti szint, amit átélnek munkavégzés közben, hiszen azt kényszerből végzik. A lelkes munka-alkoholisták esetében mind a három tényező magas: motiváltak, élvezik a munkát és sokat is dolgoznak.

Legtöbbször két indokkal magyarázzák a munkamániát. Az egyik a siker kóros túlhajszolása. Úgy gondolják, hogy aki sokat dolgozik, az elfoglalt lesz, és az elfoglalt emberek a sikeres emberek. A másik pedig az, hogy

a személy ezzel a viselkedéssel valamit kompenzál.

A jó hír azonban az, hogy a munkamánia kezelhető. Ennek első lépése, hogy a személy beismeri a problémát és szakemberhez fordul. Fontos az is, hogy a munkahelyén is támogassák, s ne legyen elvárás a munkavállalók túlhajszolása.