Szkizofrénia – „Az emberiség legszörnyűbb betegsége”?

A szkizofrénia talán az egyik legismertebb pszichiátriai kórkép. Sokáig nem létezett rá gyógymód, és a legszörnyűbb betegségként tartották számon. Ma már ez természetesen nincs így, és egyre több mindent tudunk meg a betegségről. Cikkünkben a legfontosabb információkat gyűjtöttük össze.

A szkizofrénia görög eredetű szó, melynek jelentése „hasadt elme”, ugyanakkor nem összekeverendő a többszörös személyiséget előidéző disszociatív személyiségzavarral. Szkizofrénia esetén a különböző mentális funkciók közötti hasadásról beszélhetünk. Összetett neuropszichiátriai rendellenességről van szó, ami számos területet érint. Ide sorolhatjuk többek között a kognitív zavarokat és hiányosságokat – például koncentráció- vagy figyelemzavar, memóriazavarok – , a hangulati tüneteket – például érzelmi sivárság, motivációcsökkenés –, valamint a pszichiátriai tüneteket, mint például a hallucinációk vagy a téveszmék.

Az 1950-es években felfedezett antipszichotikus gyógyszerekig nem létezett rá kezelés, az első generációs antipszichotikumok pedig gyakran nem voltak elég hatásosak, vagy súlyos mellékhatásokat idéztek elő. A ma használatos, második generációs antipszichotikumoknak hála a gyógyszeres kezelés által viszonylag jól kordában tarthatók, vagy akár egészen meg is szüntethetők a tünetek. Ugyanakkor a szkizofréniás betegeknél általában a belátás hiányáról beszélhetünk, ami gyakran megakadályozza, hogy az érintettek kezeléshez jussanak. A belátás hiánya nem egyszerű tagadást jelent: a páciens valóban meg van győződve róla, hogy ő nem beteg, és nincs szüksége semmilyen kezelésre.

Szkizofrénia spektrumzavar?

Noha korábban a betegek egyszerűen csak szkizofrénia diagnózist kaptak, 2013-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság módosította a pontos diagnosztikai leírást, hogy azt tükrözze, hogy a szkizofrénia tulajdonképpen a pszichózis spektrumán elhelyezkedő rendellenesség. Habár a pontos elnevezések és kritériumok még vita tárgyát képezik, a korábban használatos öt szkizofrénia típus – paranoid, dezorganizált, kataton, differenciálatlan és reziduális – klinikai osztályozásként már nincsenek használatban.

Cikkünkből kiderül: 

• Mitől alakulhat ki a szkizofrénia?
• Kimutatható vajon a szkizofrénia gyorsteszttel a vérből?
• Mit tehetünk, hogy támogassuk szkizofréniával élő szeretteinket?

Magzatkorban is kialakulhat?

Noha a szkizofrénia kialakulásának pontos okát még ma sem ismerjük, egészen idáig úgy gondolták, hogy a genetikai tényezők és a környezeti hatások valamilyen kombinációja által kiváltott betegségről beszélhetünk. Egy 2023 nyarán publikált tanulmány szerint ugyanakkor

összefüggés található a szkizofrénia és a szomatikus-kópiaszám változatok között. Ez utóbbi olyan mutációtípusokat jelent, amelyek a fejlődés korai szakaszában, de már a genetikai anyag öröklődése után következnek be.

Az öröklődő mutációkkal ellentétben, amelyek a test összes sejtjében jelen vannak, a szomatikus mutációk csak a sejtek egy részében vannak jelen attól függően, hogy mikor és hol történt a mutáció. Ha egy mutáció a fejlődés korai szakaszában következik be, akkor várható, hogy a variáns az egész testben mozaikos mintázatban van jelen. Ezen elv alapján a kutatók azonosítani tudják azokat a szomatikus mutációkat, amelyek a fejlődés korai szakaszában keletkeztek, és nemcsak az agyban, hanem a vérben lévő sejtek egy töredékében is előfordulnak.

A kutatók tovább vizsgálják az egyéb, esetlegesen más kórképekhez kapcsolódó mutációk jelenlétét, ugyanakkor ezek felismerése és megtalálása hozzájárulhat a betegség kialakulásának pontosabb megértéséhez, és egy eddig elhanyagolt terület felé nyithat kapukat.

Aszimmetria az agyban?

Az egyik vezető elmélet szerint a szkizofrénia a nyelvi rendszer úgynevezett féltekei aszimmetriájának csökkenésével függ össze. Szinte minden embernél a baloldali agyi hálózatok irányítják a nyelvet. Szkizofréniában ez a baloldali aszimmetria csökkenhet, ami összefügghet a betegek gyakori nyelvi problémáival, például azzal, hogy olyan hangokat hallanak, amelyek valójában nem is léteznek. 

Tudósok összehasonlították az agykéreg vastagságának aszimmetriáját a szkizofréniában szenvedő betegek és a kontrollcsoport között. Két agyterületen találtak aszimmetria-különbségeket: a rostrális elülső cinguláris kéregnél, ami az érzelmekkel és a kognitív kontrollal kapcsolatos agyterület és a középső temporális gyrusnál, ami pedig a nyelv szempontjából kulcsfontosságú terület.

Mindkét hatást az okozta, hogy a szkizofréniában szenvedő betegeknél a kontrollokhoz képest vékonyabb volt az agykéreg az agy bal oldalán.

Ez a megállapítás összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a nyelvi lateralizáció szkizofrénia esetében megváltozik, mivel a beszédterület szerkezetében bekövetkező változások a beszédhálózat megváltozott működését okozhatják.

Gyorsteszt a szkizofrénia kimutatására?

Elsőre nagyon furcsán hangozhat, hogy gyorsteszttel kimutatható legyen egy mentális rendellenesség, a szkizofrénia azonban összefüggésbe hozható olyan vérből kimutatható biomarkerekkel, amelyek segítségével a jövőben akár valóban a diagnózis felállításának része lehet a tesztelés.

Noha jelenleg még nem létezik szkizofrénia teszt, a U.S. News által publikált cikk szerint fejlesztés alatt áll egy ilyen vizsgálati eszköz, a hatalmas áttörést jelentő tesztet pedig várhatóan még 2024-ben bemutatják majd. 

Segíthet a terápia?

Elsőként fontos kiemelni, szkizofrénia esetén nem ritka, hogy a gyógyszeres kezelés elengedhetetlen, sőt életmentő szerepet tölt be. Ugyanakkor a pszichoterápia is hasznos és fontos kiegészítője lehet a gyógyszeres kezelésnek, és segíthet a betegnek a mindennapi életben való könnyebb boldogulásban.

Emellett a szkizofréniában gyakoriak a szociális és a kapcsolati nehézségek. Legtöbbünk számára a kapcsolatok az élet legjelentősebb dolgai közé tartoznak, és minden olyan beavatkozás, amely javíthatja a szociális működést, relevánsnak tűnik a szkizofrénia szempontjából is.

Végül, sok szkizofréniával élő ember a diagnózis előtt és után is jelentős traumát él át. Maga a betegség is traumatikus: becslések szerint a pszichózist átélő emberek 14-47 százalékának pszichózis okozta PTSD-je is kialakul. Ilyen szempontból is fontos lehet tehát a pszichológiai támogatás.

A terápiás irányzatok közül szkizofrénia esetén elsősorban a kognitív viselkedésterápia (CBT), valamint az elfogadás és elköteleződés terápia (EET) bizonyultak hasznosnak, a családi és környezeti érintettség miatt azonban előfordulhat, hogy családi intervencióra is szükség van.

Hogyan támogathatjuk a szkizofréniával élő szeretteinket?

• Próbáljuk megérteni – a pszichotikus epizód megélése gyakran a megtapasztaló számára is traumatikus élményt jelenthet, nehéz lehet beszélnie róla, megosztania a gondolatait. Az érintettek gyakran úgy érezhetik, hogy a betegségük megfosztja őket egy átlagos élettől, másnak tarthatják önmagukat. Fontos, hogy ne éreztessük velük azt, hogy csak az állapotukból kifolyólag nem képesek valamire, vagy nem tehetnek meg valamit. Ha így teszünk, az sértődöttséget szíthat köztünk, ami megakadályozhatja a bizalmi kapcsolat kialakulását. Ehelyett kezdeményezzünk őszinte beszélgetést arról, hogyan tudnák az állapotuk ellenére is végrehajtani az adott tevékenységet. Ez nemcsak azt erősíti meg, hogy a szövetségeseik vagyunk, hanem segít nekik abban is, hogy jobban megismerjék önmagukat.

• Vegyük figyelembe az igényeiket – ha például az érintett szerettünket aggodalommal töltik el a zsúfolt helyek, akkor ne invitáljuk meg egy kávézóba, helyette nyugodtabb körülmények között találkozzunk vele. Általánosságban elmondható továbbá, hogy a pszichózisban szenvedő egyének sokkal jobban boldogulnak a négyszemközti beszélgetésekben, mint csoportokban. A csoportdinamika nyomasztó, sőt nyugtalanító lehet, a paranoiában szenvedők pedig különösen hajlamosak lehetnek a nyugtalanságra, ha egyszerre több emberrel kell interakcióba lépniük. 

• Higgyünk nekik – amikor szerettünk azt mondja, hogy hangokat hall vagy ijesztő alakokat lát, ne kezdjük el győzködni arról, hogy azok nincsenek ott, vagy ne mondjuk azt, hogy nem hiszünk neki. Ettől a hallucinációk nem fognak megszűnni, csak a köztünk lévő távolságot növeljük. Validáljuk a tapasztalatait és érzelmeit, mindeközben pedig kifejezhetjük, hogy az általunk észlelt valóság ettől eltérő: pl. „Ez nagyon ijesztően hangzik. Én nem hallom/látom őket, de elhiszem, hogy te igen.” A tévhitekkel ellentétben a hallucinációkról való beszélgetés nem erősíti fel bennük azokat, ugyanakkor az elfogadó közeg és az őszinte, ítélkezésmentes kommunikáció segíthet ledönteni a tabukat, és csökkentheti a bennük felgyülemlett feszültséget és szorongást.

• Legyünk következetesek – a pszichózisban szenvedőknek, különösen ha ez paranoiával is társul, nagyon ingergazdag, viharos megélésük lehet az őket körülvevő világról. Azzal is támogathatjuk tehát őket, ha következetesen vagyunk jelen az életükben, jelezzük az esetleges változásokat, bejelentjük a látogatásainkat, vagy ha épp hozzánk jön látogató. A számunkra teljesen természetes események számukra túlterhelőek lehetnek, így fontos, hogy előre értesüljenek az esetleges változásokról, eseményekről.

• Kérjünk segítséget – a szkizofrénia nem csak az egyénre, de a környezetre is erőteljes hatást gyakorol, gyakran igénybe veszi a családtagokat, barátokat is. Ha úgy érezzük, hogy a bennünk felgyülemlett feszültséggel, kérdésekkel egyedül már nem boldogulunk, ne féljünk szakemberhez fordulni! Szeretteinket úgy tudjuk a legjobban támogatni, ha közben önmagunkra is figyelünk, mi magunk is rendben vagyunk!