Elég nagy az esélye annak, hogy akár Ön, akár valamelyik szerette rendelkezett már szorongásos zavarral vagy annak valamely válfajával és tüneteivel. Minden évben nagyjából a lakosság 17 százaléka komolyan megéli a szorongást, amely teljes életünkre viszonyított mércével már a népesség 28 százalékát érinti. Tény, ha rendelkezünk egy szorongásos panasszal, valószínűleg jelentkezni fog még kettő, vagy három, melyek akár depresszióvá is fajulhatnak.
A szorongásos zavarok közé soroljuk a pánikzavart, a szociális szorongásos zavart, a generalizált szorongást, a poszt-traumatikus stressz zavart, de a paletta még ennél is bővebb és árnyaltabb. Ide tartozik még ugyanis az OCD (Obszesszív Kompulzív Zavar) és a különböző specifikus fóbiák is. Az átlagpopuláció nagyjából 49 százalékának már komoly történetei vannak a szorongásra, depresszióra és szerhasználatra vonatkozóan, ami valóban egy elég aggasztó statisztikának mondható!
A szorongásos zavaroknak hatása van az egészségünkre. Az emberek a pánikzavar mellékhatásaként például különböző, megmagyarázhatatlannak tűnő testi tüneteket tapasztalnak, melyek hosszútávon károsíthatják a testi kondíciót. Ilyen például a szívbillentyű süllyedés, a magas vérnyomás, a diabétesz, a pajzsmirigy rendellenességek, vagy akár a szívgörcs. Bebizonyították, hogy azok a férfiak, akik rendelkeznek valamelyik szorongásos zavarral, jóval nagyobb rizikójú csoportnak számítanak például szívproblémákra, gasztrointesztinális panaszokra, de még asztmára és hátfájdalmakra vonatkozóan is. A nők ilyen téren más jellegű problémákra veszélyeztetettek, mint a metabolikus szindrómák, magas vérnyomás, bőrpanaszok illetve légzési problémák.
Ami a legaggasztóbb, hogy a szorongás növekvő tendenciát mutat. Egy átlagos középiskolás fiatal ugyanakkora szorongásszintről számol be, mint azok a pszichiátriai betegek, akiknek az eseteit 1950-ben regisztrálták! Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy egyre szorongóbbak lettünk az utóbbi évtizedekben, amely sok esetben más problémákkal is társulni látszik, mint például depresszióval vagy szociális, beilleszkedési zavarokkal. Számos kutató az utóbbi 50 év globalizációs változásait emeli ki a jelenség kapcsán, ám ezek nem eredményeznek egyértelműen szorongásos zavarokat. A bizonytalanság, a gyakori munkahelyváltások, a kapcsolati nehézségek és a társadalmi szerepvállalás háttérbe helyezését is mind összekapcsolták a szorongás fokozódásával. Ezek természetesen közösen eredményeznek hatást életünkre vonatkozóan, mi pedig nem rendelkezünk olyan típusú szociális hálóval, mely az emberek lelki életére is kiterjedne.
Számtalan esetben ugyanis fizikai síkon közelítjük meg a testi problémákat, holott elsősorban a pszichés és mentális egészségünk az, ami megbomlik ilyen jellegű zavarok kialakulásakor.
Ezzel együtt elvárásaink is megváltoztak az utóbbi 50 év során. Az elérhetetlen célok kitűzése, perfekcionizmus és a tökéletes test utáni sóvárgás, az anyagiasság mind-mind korrelációt mutatnak önmagunkkal való elégedettségünkkel (vagy annak ellentétével). Az a probléma mind ezzel, hogy önképünk instabil, mind emellett pedig külső szempontok által próbáljuk meg elhelyezni önmagunkat és képességeinket a világban.
A másik, talán kevésbé triviális ok az életünk alapjaiban történő változásai mellett azok a hétköznapi impulzusok, melyek fokozatosan ültetődnek be tudatunkba. Elég csupán bekapcsolni a televíziót, fellapozni egy online hírújságot, vagy csak böngészni az interneten: máris ömleni fog ránk a tragédiákkal, katasztrófákkal, bűncselekményekkel kapcsolatos hírfolyam. A rossz hírek, persze kikerülhetetlenek. Ezzel is sokkal inkább az a gond, hogy olyan dolgokat kezdünk érezni a hétköznapjaink során, melyek jobb esetben „csak” közeli hozzátartozók egészségügyi problémái mentén körvonalazódnak. A múlandóság érzete, a folyamatos stressz a nyugdíjas évekre vonatkozóan és az, hogy gyakorlatilag állandó veszélynek vagyunk kitéve, mind erősítik bennünk a hajlamot a szorongásos tünetekre!
Habár tovább élünk, jobb egészségügyi kondíciók mellett és jobb az egészségügyi ellátórendszer is világszinten, mind ez inkább kivonja a lábunk alól a talajt, ahelyett, hogy erősítene bennünket. Feltételezhetően nem vagyunk napi szinten kitéve óriási veszélynek, sokan mégis így élik meg, mely a mindennapokba begyűrűzve gyengíti az általános jóllétet.
Próbáljunk meg kitekinteni mindebből és a nagy képet szemlélni! Számtalan utazási lehetőség, nyitottabb határok és jóval több választás vár bennünket a mai világban, ne vigyük túlzásba (csakis a szükséges szintig) a szorongást. A testünk és lelkünk is hálás lesz érte!
