Szülés: a kötelező rossz? – Avagy a szülés természetességéről

A szülés egy nagyon kényes téma, amelyről számos, akár teljesen ellentétes álláspont létezik. Ezen álláspontok képviselői pedig több csoportból kerülnek ki. Hiszen vannak azok az édesanyák, akik már tapasztalatból beszélnek róla, ugyanakkor véleményt formálhatnak róla az apák is, akik részt vettek a folyamatban. Ne feledkezzünk meg az orvosokról és szülésznőkről sem, no meg azokról a fiatal lányokról, akik még csak mások történetei alapján tudnak tájékozódni a témában. A legfőbb kérdés, amire azonban sokan kíváncsiak: a szülés minden esetben borzalmas és traumatikus? Az alábbi cikkben erre keressük a választ.

Megszokhattuk, hogy a kisgyermekes édesanyák szeretnek a kisbabájukról beszélni. Szeretik megosztani másokkal, hogy átalussza-e az éjszakát, hogy mennyit eszik, vagy hogy éppen mi volt az első szava. Egy dolgot azonban nem nagyon kürtölnek világgá, és ez nem más, mint az, hogy hogyan hozták őt világra. Természetesen ennek az az egyik oka, hogy ez egy kifejezetten intim téma,

azonban az is ott állhat a hallgatás mögött, hogy ők maguk is el szeretnék felejteni ezt az emléket.

A legtöbb szüléstörténet, amelyet hallunk, szinte horrorisztikus, az orvosok kegyetlen és idejétmúlt módszereitől, valamint a fölösleges beavatkozásoktól kezdve, a születés siettetésén át, a csecsemő anyától való elszakításáig. Arról már nem is beszélve, hogy rettenetesen fáj, természetes úton sokkal hosszabb is a folyamat, a császármetszést pedig hosszú és fájdalmas regenerálódás követi. Császármetszést, amely az anya és/vagy a baba veszélyeztetettsége esetén szükséges, ma Magyarországon a szülések 40-50 százalékánál alkalmaznak. Vajon tényleg ilyen magas a komplikált szülések száma, és minden esetben indokolt lenne a műtét?

Ilyen szüléstörténetek befogadása után, talán nem is csoda, hogy a legtöbb fiatal lány fél a szüléstől, és kötelező rosszként tekint rá. Nagyon sok anyuka számára pedig feldolgozandó traumát jelent, amelyet ha nem oldanak fel magukban, hatással lehet a következő gyermekük születésére is. Tényleg csak így lehet?

A szülés medikalizációja előtt a nők az otthonukban szültek, bizonyos társadalmakban akár egyedül is. A rossz higiéniai viszonyok miatt ekkor még magas volt a csecsemőhalandóság, de ahogy ezen viszonyok javulásával egyre nőtt az emberek biztonság iránti igénye, a szülés átkerült a kórházak falai közé. Éppen emiatt hajlamosak vagyunk a szülésre egyfajta „betegségként” tekinteni, amihez feltétlenül szükség van egy orvosra, és legalább egy szabad műtőre pár méteres körzetünkben. A valóság azonban egészen más. A lehetőségeink száma nőtt, saját és gyermekünk épsége érdekében, a „biztonság kedvéért” szülünk kórházban, nem pedig azért, mert másképpen nem lennénk rá képesek.

Leegyszerűsítve a képletet: a szüléshez csak egy édesanya és egy kisbaba szükséges.

Az összes szülés 80 százaléka teljesen magától lezajlik, mindenféle beavatkozás nélkül, és 20 százalékban van szó valamilyen szintű komplikációról. Ilyen esetekben van szükség az orvosokra, és hálásak lehetünk, hogy a világ fejlettsége lehetővé teszi azt, hogy ezekben az esetekben is egészséges kisbaba születhessen.

Nagyon fontos a tudatosság. Nőként tisztában kell lennünk azzal, hogy mire képes a saját testünk, és tájékozódnunk kell arról, hogy hogyan teszi mindezt. Ezért érdemes úgynevezett szülésfelkészítő tanfolyamokat látogatni, ahol a gyermek világrahozatalának biológiai és lelki aspektusaival is megismerkedhetnek a kismamák. Ezzel a tudással felvértezve már nem az ismeretlen felé haladunk, és talán önálló döntéseket is hozhatunk a saját szülésünkkel kapcsolatban, nem kell mindenben másokra hagyatkoznunk.

C. G. Jung szerint a szülés egyfajta archetípus, azaz őskép, amely minden nő tudattalanjában jelen van, csak elő kell hívni. A felkészítés során tehát nem megtanítják a nőket szülni, hanem segítenek nekik előhívni ezt az ősi képet. Szülés közben a nő átkerülhet egy más tudatállapotba, amelyben hagyja a saját testét dolgozni, és nem az agyával vagy az akaratával próbálja irányítani az eseményeket. Szülni ugyanis minden nő tud! Olyannyira mélyen belénk van kódolva ez a képesség, hogy a testünk magától tudja, hogy mit kell tennie. Elsőként tehát azt kell tudatosítanunk, hogy

minden nő tud szülni, és minden baba meg tud születni.

Ezt a két tudást kell tehát összhangba hozni.

Frédérick Leboyer, aki egy francia nőgyógyász volt, kórházi körülmények között teremtette meg a gyöngéd szülés módszerét. Számtalan gyermeket segített a világra, és szerinte a legfontosabb tény, amelyet tudatosítania kell mindenkinek, az az, hogy

a kisbaba nem passzív, hanem kifejezetten aktív résztvevője a szülésnek.

Így tehát nem elég az anyával foglalkozni, a gyermeknek is meg kell könnyítenünk élete első fontos küzdelmét. Szorgalmazta, hogy amikor a csecsemő meglátja a napvilágot, ne érjék sokként az erős ingerek, fokozatosan szokhasson át a benti életről a kintire. Fontos, hogy a kisbaba csöndes közegbe érkezzen, így onnantól, hogy bekerült a szülőcsatornába, már csak suttogást engedett meg a szobában. A látására is hasonlóan ügyelt, szűrt fény várta a megszületőt, nem vakította el azonnal az erős reflektorfénnyel. Abban az esetben, ha háborítatlanul zajlott le a szülés, és mindkét fél egészséges volt, a gyermeket az anya mellkasára tette, megvárta az első étkezést, és a köldökzsinórt sem vágta el azonnal, hogy ne szakadjon meg hirtelen a kapcsolat az anyával. Az így született csecsemők nagy része meglepő módon fel sem sírt születéskor, hiszen nyugalomba érkezett, és volt ideje adaptálódni a külvilághoz.

A háborítatlan szülés másik fő képviselője Michel Odent nőgyógyász volt, aki a vízben szülést szorgalmazta. Szerinte a szülés folyamatát semmilyen külső ingerrel nem szabad megzavarni, mert olyankor megindul a nők adrenalintermelése, ellenben az oxitocinszint lecsökken, ami elakadásokhoz, vagy akár a szülés leállásához is vezethet. A szülést olyan ösztönös folyamatnak nevezte, amelyet nem lehet, és nem is szabad irányítani, segíteni vagy kontrollálni.

Milyen is az alternatív szülés?

Az alternatív szülés lényege, hogy a folyamat során az anya és a baba szükségletei állnak a középpontban. A hangsúly az intimitáson és a meghittségen van. A szülés folyamatát semmilyen módszerrel nem siettetik, minden a maga idejében történik, hiszen fontos tudnunk, hogy ahogyan minden anya és gyermek, úgy minden szülés is más és más. A fájdalomcsillapításra nem gyógyszereket, hanem egyéb módszereket alkalmaznak, mint például a masszázs, a légzési gyakorlatok vagy éppen a melegvizes fürdő.

A fő filozófia pedig az, hogy a nő képes a szülésre önállóan is, és ezt el is kell hinnie magáról.

Nagyon fontos különbség a hagyományos kórházi szüléssel ellentétben, hogy nem fekvő helyzetben történik a kitolás. A vertikális testhelyzetek elősegítik a baba útját a szülőcsatornában, hiszen ha belegondolunk, a gravitáció ilyenkor is működik. Mindig az az elsődleges, hogy az anyának mi kényelmes. Gyakoriak ezáltal  az ülő, álló, guggoló vagy négykézlábas testhelyzetek. Fontos, hogy minden vizsgálatot csak akkor végeznek el, ha a szülő nő beleegyezik abba.

Egyre elterjedtebb az otthonszülés is Magyarországon, melynek feltétele, hogy jelen legyen legalább egy képzett szülésznő, valamint a komplikáció esetére maximum húsz perc alatt megközelíthető legyen egy kórház. Sok szüléstörténetet hallani, főleg olyan nőktől, akik traumatikus kórházi szülést követően választották az otthonszülést. Megható, ahogyan arról beszélnek, sosem hitték volna, hogy életük legszebb élménye lesz ez. Ilyen és hasonló szüléstörténetekért érdemes meglátogatni a „Hoztam e világra” Youtube oldalt vagy a Másállapotot a szülészetben oldalt. Magánkórházakban, és ma már egyre több állami intézményekben is lehetőség van alternatív szülőszobákban való szülésre, ahol jelen lehet az apuka és egy választott bába vagy szülésznő is. Ez hozzájárul ahhoz, hogy kórházi körülmények között is bensőséges legyen a szülés.

A legfontosabb természetesen az, hogy minden nő saját magának döntse el, hogy hol és hogyan szeretné világra hozni gyermekét. De mindenképpen lehessen döntése ebben, és saját maga vállaljon felelősséget a szüléséért és a kisbabájáért! Mindenek előtt pedig tájékozódnunk kell a lehetőségeinkről, és mindenkihez el kell jutnia annak, hogy másképpen is lehet. Ne akarjunk túlesni rajta, hiszen akár egy életre szóló élmény is lehet ez számunkra, ha megtapasztaljuk a női erő csodáját.