Szundi vagy nem szundi? – Ez itt a kérdés!

Kétféle ember létezik: aki szereti az olíva bogyót és aki utálja, aki megeszi az ananászos pizzát és aki a pokolra kívánná, illetve vannak azok, akik az ébresztő óra csörgésére azonnal felkelnek, és vannak azok, akik öt szundi gomb után is alig képesek kimászni az ágy melegéből. Miben rejlik a különbség? Hogyan hathat ez alvásunk minőségére, sőt, akár az egész napunk alakulására? Olvassatok tovább szundi mentesen.

Kevesen vagyunk, akik a zord hétköznapokon akkor kelnek fel, amikor szeretnének, így a reggeli ébresztő megszólalása általánosan a napunk egyik legnehezebb pillanata. Sokunk azonnal kipattan az ágyból, mielőtt súlyos szemhéjaink visszacsukódnának, mások azonban a szundi gombot választják, nem is egyszer, mire legütősebb érveik segítségével kikérlelik magukat a takaró alól.

A pszichológia jeles kutatói, közülük Jaimie Bloch is azt állítja, hogy mindehhez semmi köze a lustaságnak vagy annak, mennyire vagyunk A vagy B típusú személyiségek, vagy éppen mennyire szeretünk halogatni. A legfontosabb kulcstényező a megfelelően kialakított alvási rutinban rejlik. A megfelelő alvási rutinnal rendelkezők általában hasonló időpontban fekszenek le, szinte minden este hasonló tevékenységeket folytatnak lefekvés előtt, és megfelelő mennyiségű alvásidejük van, amit nem zavar meg semmiféle zaj, akár a TV, kutyaugatás vagy a partner hangos horkolása. Ha képesek vagyunk akkor felkelni, amikor szükséges, az azt jelzi, hogy az agyunk már készül az ébresztésre, tehát a belső óránk, azaz a cirkadián ritmusunk konzisztensen működik.

Azonban nem mindenkinek sikerül jól bejáratott rutinokat fenntartania, különböző okokból kifolyólag. A zavart alvás könnyedén vezethet hosszú távon szundi-függőséghez. Mindezt okozhatja a stressz, a rumináló gondolkodás, de akár a túl sok képernyő előtt töltött idő és a lefekvés előtti Instagram vagy Facebook görgetés is.

A pacsirták és baglyok

Sokszor soroljuk magunkat különböző kategóriákba, hogy ezzel is kifejezzük, milyenek is vagyunk mi, és miben különbözünk másoktól. Az alvás és a felkelés szempontjából általában két madár jöhet szóba. A korábban alvó és már hajnalban csicsergő pacsirta, illetve az éjszakázó, ám sokáig durmoló bagoly. Ezen tulajdonságunk úgy tűnik, valamilyen szinten velünk született, így hatással van alvási rutinunkra, azonban a szokásaink által könnyen fejleszthetők, de akár ugyanolyan könnyedén rosszabb irányba is terelhetők. Így mindenképp létezik az embereknek egy olyan csoportja, akik hajlamosabbak szundizni reggelente, akár négyszer-ötször is. De miért is ördögtől való találmány a szundi gomb?

Ne nyomd meg a gombot!

Alvásunk 90-120 perces ciklusokból épül fel, melyek körülbelül négyszer-ötször ismétlődnek egy éjszaka során. A ciklusok két alvástípusból állnak minden éjszaka során, az NREM (szemmozgás nélküli) és REM (szemmozgásos) fázisból. A mély alvás különösen fontos fázis, hiszen ekkor a leglassabbak az agyhullámaink és az idegrendszer aktivitása, és ilyenkor zajlik az információfeldolgozás is. Ha az ébresztőóránk éppen ebben a fázisban szólal meg, és mi a szundi gomb segítségével azonnal visszaalszunk, akkor alvásciklusunk legfontosabb részét zavarjuk meg, az agyi aktivitás sokkal magasabbá válik, a testünk ezt követően már készül az ébredésre. Így ha kiszámoljuk, négy-öt szundival akár fél óra pihentető alvástól fosztjuk meg magunkat!

Azonban van még egy érvünk a szundi ellen! Amikor az ébresztő megszólal, azonnal olyan kognitív folyamatok indulnak be az agyunkban, amely során el kell döntenünk, hogy tényleg itt van az idő a felkelésre vagy teljesen rendben van, ha még benyomjuk a szundi gombot néhányszor. Ha így döntünk, végeredményben nincs tiszta jelzésünk arra, mikor is van itt az ideje az ébredésnek. Így rendszerint az ébredési rutinunk hatástalan, ezáltal nem is nevezhető rutinnak. Emellett, ha azonnal ébredés után egy szellemi folyamat lefuttatása szükséges mindezek eldöntésére, még fel sem keltünk, de már frusztráltakká válhatunk, és mindennek a tetejében még fárasztó is, miközben két perce sem vagyunk ébren. Kutatási eredmények szerint szundi után a nap során nehezebben hozunk döntéseket és a koncentrációnkra is hatással lehet, természetesen negatív irányba.

Mikor csörögjön az a bizonyos vekker?

Ha szeretnénk egy egészséges alvási, vagy mondhatni kelési rutint kialakítani, mindenképp válasszunk ki egy időpontot és tartsuk hozzá magunkat. Gondoljuk végig, éppen mennyi idő kell hogy elkészüljünk reggelente, így annyival is tovább tudunk aludni, ezzel is meghosszabbítva a pihentető alvás idejét. Ha kell, folyamodjunk kisebb praktikákhoz, mint az ébresztő óra elhelyezése a szoba másik végébe, azonnali arcmosás vagy zenehallgatás. Az azonban bizonyos, hogy mindenki képes megtalálni azt a praktikát, amivel könnyebben friss és üde lesz reggelente, szundi gomb nélkül is.

Te mivel cserélted le a szundit gombot?