Bár manapság a szuperhősfilmek korát éljük, a mozivásznon kívül, a valóságban is vannak olyan emberek, akik valamilyen fejlődési rendellenesség következtében emberfeletti memóriával, hihetetlen művészeti, zenei képességekkel rendelkeznek.
Nem kell ismerni a Csúcshatás című filmet ahhoz, hogy elképzeljük, milyen lenne, ha az agyunk minden területét maximális kapacitással használhatnánk: egy olvasásra megjegyeznénk teljes könyveket, egy nap alatt megtanulnánk egy új nyelvet, emlékezetből lerajzolnánk bárkit és még sorolhatnánk. Ha nem is ilyen formában, de hasonló képességek léteznek a valóságban is – ahogy a következő két esetben láthatjuk.
Szupermemória
Jelenleg csak hatvan olyan emberről tudnak a földön, akik azzal a képességgel rendelkeznek, hogy életük legtöbb napját (körülbelül 10-15 éves koruktól kezdve) pontosan fel tudják idézni, sőt, a napi hírekre is pontosan emlékeznek. Ezt hipertiméziának nevezik, ami szó szerinti fordításban kiterjedt emlékezést jelent. Az érintett emberek azonnal tudják, ha rákérdezünk egy dátumra az életükből, például 1992. február 3-ra, hogy milyen nap volt, és pontosan mi történt velük és a világban (amennyiben olvastak híreket) azon a napon – mit viseltek, mit reggeliztek, milyen zene szólt a rádióban stb. Ez automatikusan és gondolkodás nélkül történik, és nem egy tanult képesség, hanem veleszületett adottság. Hasonló képessége lehet a savant-szindrómásoknak is, azonban náluk máshogy működik ez a dolog – például kiszámolják egy pillanat alatt, hogy 1992. február 3. milyen napra esett. Egy másik különbség, hogy bizonyos savant-szindrómások hihetetlenül sok információt tudnak elsajátítani bármiről, a hipertimézia esetében viszont csak az életrajzi emlékek maradnak meg ilyen pontosan, nem tudnak akármit megtanulni, csak azt jegyzik meg, amit személyesen átéltek. Érdekesség, hogy a tanulás, memorizálás terén egyébként az átlagosnál gyengébb képességekkel rendelkeznek. Az érintettek számára sokszor teher ez a képesség, mert az emlékek megjelenését nem tudják kontrollálni, és gyakran elkalandoznak a gondolataik a múltba.
Savant szindróma
Az előbb említett savant-szindróma ha nem is sokkal, de gyakoribb a hipertiméziánál, és az Esőembernek köszönhetően híresebb is. Bár a film nyomán az terjedt el, hogy a főszereplő autista, a valós személy, akiről mintázták a filmbéli karaktert, nem az volt, hanem savant-szindrómás, illetve egy másik genetikus eredetű betegsége, FG-szindrómája is volt. A savant-szindrómásokra az jellemző, hogy az agy rendellenes fejlődése vagy sérülése következtében bizonyos képességekben kimagaslóak, míg más területeken (például a társas képességekben, finommozgásokban), elmaradnak az átlagtól. A kimagasló képességek jellemzően a memória valamilyen formájában, illetve számolásban, művészeti területen jelentkeznek. A savantosok közel fele valóban az autisták közül kerül ki, de ez nem jár következetesen együtt. Inkább a fordított arány a jellemző: az autistáknak csak körülbelül 10 százaléka rendelkezik valamilyen savant-képességgel, ezért is téves az Esőember nyomán elterjedt kép, hogy az autisták szupermemóriával vagy hihetetlen számolási képességekkel rendelkeznek.
A savant-szindróma teszi tehát lehetővé az olyan képességek kifejlődését például, hogy valaki egy olvasás után szóról szóra megjegyezzen egy szöveget, vagy hallás után egyből tökéletesen lejátsszon egy zeneszámot, vagy szobrot alkosson egy élőlényről, amit futólag meglátott a tévében – ezek mind létező esetek! Más pillanatok alatt fejben végez bonyolult kalkulációkat, vagy kiemelkedő rajztudással rendelkezik. Stephen Wiltshire például, akit „emberi kamerának” is neveznek, tökéletes pontossággal megrajzolta egy város térképét, miután egyszer átrepült fölötte, Daniel Tammet, a „Brainman” pedig egy hét alatt megtanult izlandi nyelven egy kihívás nyomán.
