Talán már nincs is olyan ember, akit valamilyen formában ne érintene az utóbbi években történt digitális technológiai robbanás. Még mindig évről évre nő az okostelefont használók száma, felsorolhatatlan mennyiségű változást hozva életünkbe és mindennapjainkba. Az okostelefont használók nagy része pedig rendszeresen használ valamilyen navigációs szoftvert (Google Maps, Waze stb.) is. De milyen hatással van ez az ember téri tájékozódási képességére? Aki a technikára hagyatkozik, valóban elveszti saját képességeit? Hogyan is épül fel a tájékozódás képessége az emberi agyban és hogyan változhat ez a navigációs szoftverek hatására?

Sokszor hallani a technika hatásaitól való félelem analógiájaként a számológép példáját. Logikusan hangzik, hogy ha túlságosan a számológépre hagyatkozunk, és nem végzünk egyszerű számításokat fejben is, úgy idővel egyre kevésbé leszünk képesek erre. És valóban, talán mind tapasztaltuk már milyen könnyen zavarba ejthet minket egy-egy összeadás, kivonás a bevásárlás közben, és milyen hamar az okostelefon számológépéhez nyúlunk. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem kizárólag a számológépre hagyatkozás hatása.

Nem bizonyított, hogy a számológép gyakori használata rontaná számtani készségeinket.

Miután az iskolában elsajátított alapvető számtani ismereteket később kevésbé gyakoroljuk, egyszerűen kevésbé kapcsol be az iskolás éveinkben kialakított automatizmus. Számos kutatás vizsgálta a kisiskolások számtani képességeinek kialakulását a számológép használat függvényében és bár születtek ellentétes eredmények, megnyugtató, hogy a legtöbb kutatás nem talál különbséget a számológépes és a számológépet mellőző oktatás eredményessége között. A vizsgálatokban résztvevő diákok, akik az alapvető számításokat is rendszeresen számológépen végezték, később nem mutattak alacsonyabb teljesítményt a számtani készségek tekintetében. Mi több

a gyerekek matematikához fűződő attitűdjei számológép-használat közben pozitívabbak,

aminek oka a magabiztosabb számolás lehet. Nem egyértelmű tehát, hogy a számológép rendszeres igénybevétele hosszú távon negatív hatással lenne a matematikai készségekre, a gyakorlottság mértékének csökkenését viszont valóban megérezhetjük a mindennapokban, amikor egy kicsit „nehezebben áll rá az agyunk a számolásra”. Vajon hasonló a helyzet a tájékozódással is?

Téri-vizuális készségek az agyban: hol lakik a kognitív térkép?  

A téri memóriát vizsgáló kutatások egyik legalapvetőbb kérdése, hogy – ahogyan a legtöbb emlékezeti komponens esetében – itt is a hippokampusz-e az emlékezés legfontosabb anatómiai struktúrája? Míg a korábbiak igen, az újabb elméletek már kevésbé emelik ki a téri funkciókat a hippokampusz emlékezetben betöltött szerepei közül. A hippokampusznak mindenesetre fontos szerepe van az epizodikus emlékezeti működésekben,

és így a tájékozódásban is, hiszen ezek rendszerint magukban foglalnak téri-idői vonatkozásokat is.

Máig nem tisztázott kérdés viszont, hogyan viszonyul egymáshoz a hippokampusz működése és a kognitív térkép, azaz a térbeli világról az agyunkban meglévő emlékek összessége, amely alapján a világban tájékozódunk.

A kognitív térkép fő funkciója, hogy erre támaszkodva, ezt működtetve mozogni tudjunk a térben, környezetünkben. Ehhez alapvető az utak, útvonalak reprezentációja. Az utak kétdimenziós helyekként, térrészekként, illetve a helyek, jellemzően a tájékozódási pontok mentén kirajzolódó komplexebb, a tájékozódási pontok sorrendjét, valamint metrikus információkat is magában foglaló téri reprezentációként értelmezhetők.

Állatkísérletek és londoni taxisofőrök

Több, patkányokkal végzet vizsgálat is alátámasztja, hogy a hippokampuszban található helysejtek azonnal működésbe lépnek, ha az állat számára ismeretlen környezetbe kerül. Ebből következik, hogy

a hippokampusz szerepe leginkább akkor nő meg, amikor eltévedünk,

ekkor ugyanis a hippokampális struktúrák irányítják a reorientációt, azaz korrigálják a navigációs rendszer hibáit. Kísérleti adatok támasztják alá azt is, hogy hippokampuszsérült patkányok csak egyszerű útvesztőket képesek megtanulni, bonyolult, sokválasztásos labirintusokat nem. A hippokampusz sérülésével az állatok elveszítik azt a képességüket, hogy megtanulják környezetük téri szerveződését.

A téri környezet hippokampális reprezentációjának modellje a kognitív térképezés elképzelésének megfelelően (Eichenbaum et al., 1999).

A hippokampusz fontos szerepét bizonyíthatja az a kutatás is, ahol londoni taxisofőrök agyában mutattak ki mérhetően nagyobb hippokampális szürkeállományt a más foglalkozásokat űző kontrollcsoporthoz képest. Ez tehát azt jelentheti, hogy azoknak, akiknek meg kell tanulniuk utcák és helyek ezreinek lokalizációját,

a tanulási folyamat során megváltozik agyuk struktúrája.

Az agyi változást annak tulajdonították, hogy ahhoz, hogy valaki Londonban taxisofőri engedélyt kapjon, igen sok térbeli információt kell elsajátítania: mintegy 25.000 utcát és 20.000 helyet kell megtanulni. A tanulás általában 3–4 évig tart, és a vizsgát csak a jelöltek fele teszi le sikeresen. Mint minden hasonló esetben, itt is megkérdőjeleződik azonban az ok-okozati kapcsolat. Az is elképzelhető ugyanis, hogy azoknak a jelölteknek sikerül kialakítaniuk egy bonyolult kognitív térképet, akikben alapvetően is az átlagosnál nagyobb térfogatú a hippokampusz említett része.

Na de akkor mi a helyzet a Google Maps-szel?

Az említett kutatási eredmények és az emberi tájékozódóképességekkel való megismerkedés után újra adódik a kérdés: Vajon változnak-e ezek a struktúrák a modern navigációs szoftverek használatának hatására? Van-e egyáltalán különbség a mentális munka tekintetében a tapasztalati úton történő és a mobil navigációs tájékozódás között?

Gardony és munkatársai (2015) szerint bár a navigációs segédeszközök károsíthatják a térbeli memóriát az éppen megtapasztalt környezetben, tehát arra a helyre ahová GPS segítséggel jutottunk el, lehet, hogy kevésbé emlékszünk majd,

de az ez alapjául szolgáló kognitív funkciók romlásának bekövetkezése nem evidens.

Saját eredményeik is alátámasztják, hogy a navigációs eszközök rontják a téri memóriát, aminek hátterében az osztott figyelmi folyamatokat emelik ki. A figyelem megosztására a legtöbb kognitív funkció érzékeny. Egyszerűen rosszabbul teljesítünk, ha több dologra kell egyszerre figyelnünk. A téri-vizuális emlékezet is alacsonyabb teljesítmény mutat ebben az esetben, tehát ha egyszerre figyelünk az útra és a telefonunk által jelzett iránymutatásra, kevésbé fogunk emlékezni az adott környezetre. De ez nem jelenti, hogy az alapvető tájékozódási képességünkben mutatunk romlást.

Papíralapú térkép vs. mobil applikáció

Willis és munkatársai (2009) kutatásukban a térbeli információ rögzítését hasonlították össze papíralapú térképet és mobil applikációt használók között. Miután a résztvevők az adott módon tanulmányozhatták a város térképét, később orientációs pontok azonosítására és távolság becslésre kérték őket. Az eredmények azt mutatták, hogy

a mobiltérképet használók rosszabb teljesítményt nyújtanak az útvonal és távolság becslésében, ezenkívül többet tévesztettek megadott lokalizációs pontok között,

mint a térképet papíralapon tanulmányozók. A kutatók szerint ez egyrészt a mobil navigációs nézetnek köszönhető, hiszen a bemutatás során az adott térkép túl részletes, elaprózódó, az ember nem látja egészben a helyzetét, így nehezebb akár távolságokat is megbecsülni. Emellett ők is kiemelték a mobilapplikációk használata során jelentkező, figyelmi funkciókra háruló fokozott terhelést.

Összegzés: Tényleg elront minket a számológép és a GPS?

„Ahol a technika fejlődése bezár egy ajtót, nem szabad elfelejtenünk megnézni azokat sem, amiket közben kinyitott”

- írta Zeynep Tufekci török író, technoszociológus, egy korábbi, a Scientific American nevű folyóiratban megjelent cikkében.

Akár a számológép, akár a GPS alapú navigációs szoftverekre gondolunk, érdemes visszautalnunk az említett diákok matematika iránti attitűdjét formáló tényezőre, amely viszont az említett technikai eszközök alkalmazásával valóban nő: ez pedig a magabiztosság. Ahogyan a sokszor unalmas, és hibákra rendkívül érzékeny matematikai számítások segítésére megjelent a számológép, úgy nyíltak ki kapuk a bonyolultabb matematikai elrendezések felé is. Sokak számára ugyanígy egy új világ nyílik ki azzal, hogy egy GPS alapú navigációs szoftverrel magabiztosan utazhatunk idegen helyekre. Ezáltal több ingerrel találkozunk, nagyobb tapasztalatot szerzünk és végső soron jobb téri-vizuális és orientációs képességekkel rendelkezünk majd, mint ahogyan ezen szoftverek használata nélkül tettük volna.

 

Felhasznált irodalom:

Csépe, V., Győri, M., & Ragó, A. (2007-2008). Általános pszichológia 1-3. – 2. Tanulás – emlékezés – tudás, Osiris Kiadó.

Vasquez S., & McCabe, T. W. (2002). Research and Teaching in Developmental Education, 19(1),33-40.

Duatepe-Paksu, A. & ERSOY, Y. (2002). Effects Of Using Calculators (Ti-92) On Learning Transformational Geometry.

Gardony, A. L., Brunyé, T. T., & Taylor, H. A. (2015). Navigational Aids and Spatial Memory Impairment: The Role of Divided Attention. Spatial Cognition & Computation, 15(4), 246–284.

Willis, K. S., Hölscher, C., Wilbertz, G., & Li, C. (2009). A comparison of spatial knowledge acquisition with maps and mobile maps. Computers, Environment and Urban Systems, 33(2), 100–110.

Zeynep, T. (2019). Your Brain on Google Maps: For better or for worse, navigation apps change our sense of direction. SCIENTIFIC AMERICAN. https://www.scientificamerican.com/article/your-brain-on-google-maps/