A mentális problémák leggyakrabban előforduló csoportját a szorongásos zavarok alkotják, melynek talán legkevésbé közismert típusa a szociális fóbia. A jelenség nem egyenlő a nagyobb társaságok kerülésével, komoly szorongásos tünetek nehezítik meg a személy mindennapi életvitelét.
A szociális szorongást a DSM-5 úgy definiálja, mint
“észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy mások lehetséges figyelmének van kitéve.
Az ilyen helyzetbe kerülés majdnem minden esetben azonnali szorongásos választ provokál, akár az adott szituációhoz kötött pánikroham formájában. A személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy észszerűtlen, igyekszik ezeket a helyzeteket elkerülni, illetve ha ez nem lehetséges, csak intenzív szorongással vagy szenvedéssel viseli el.”
A személy ilyen esetekben általában a szorongás közismert vegetatív tüneteivel küzd. Remeg, izzad, gombócérzés keletkezik a torkában, hevesebben ver a szíve, nehézlégzése lesz, szédül, esetleg pánikrohamot él át. A kellemetlen, olykor elviselhetetlen érzések meghatározzák a személy mindennapjait, aki igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, ahol rátör a szorongás. Szélsőséges esetben a menekülő viselkedés addig fajul, hogy szociális fóbia alakul ki.
Milyen egyéb jellemzők társulhatnak a szociális szorongáshoz?
Több kutatási eredmény alapján azt mondhatjuk, hogy a szorongó személyek valamennyi esetben önbizalomproblémával küzdenek. Alacsony önértékelésük miatt fokozottan figyelik mások reakcióit, a környezetüktől várnak megerősítést viselkedésükre. Folyamatosan hasonló gondolatok járnak a fejükben: „Jaj, XY vajon most mit hisz rólam? Biztos, hogy teljesen hülyének néz. Vajon ezt most megint rosszul csináltam?”.
Túlságosan nagyra értékelik a hozzájuk közel álló személyek minősítését, melyeket fontos építőkövekként integrálnak énképükbe.
Legyen ez pozitív vagy negatív, a szociális szorongással küzdő személyek hajlamosak a magas fokú önkritikára, így az ártatlan megjegyzéseket is könnyen bántásként élhetik meg. Vonásszintű jellemzőjük a perfekcionizmus, mindig mindent tökéletesen akarnak kivitelezni. A szociális szorongással küzdők hajlamosak a nagyfokú, már-már túlzott mértékű introspekcióra, ami temérdek energiát vesz igénybe. Nemcsak mások reakcióit, hanem önmagukat is folyamatosan megfigyelik.
Mikor jelenik meg?
A szociális fóbia először általában iskolai környezetben tűnik fel, az érintettek 75%-ánál 8-15 éves korban kezdődnek a különböző erősségű szorongásos tünetek. A szimptómák azonban igen változékonyak, egyénileg eltérő mértékben fordulnak elő. Bizonyos életszakaszokban a tünetegyüttes csökkenhet vagy növekedhet, főként gyermekkorban várható markáns változás.
Hogyan hat a szociális fóbia a mindennapi életvitelre?
Azok a személyek, akik nagymértékű szorongást és/vagy pánikrohamot élnek át bizonyos közösségi helyzetekben, folyamatosan attól félnek, vajon mikor kerül sor újra ilyen eseményre. Ahol tudják, kerülik ezeket a szituációkat, megfosztva magukat számos élménytől. Egy idő után jellemző a szociális interakciók teljes beszűkülése, a személy alig tartja a kapcsolatot pár emberrel. Kimarad a családi és baráti ünneplésekből, szórakozási lehetőségekből, szélsőséges esetben az ajtón is alig mer kilépni. Előbb-utóbb a munkavégzésre is hat a menekülő viselkedés, főként ha olyan foglalkozást űz az illető, ahol muszáj időnként közösségben megnyilvánulni.
A folyamatos szorongás negatívan hat a teljesítményre, így az is előfordulhat, hogy a személy produktivitása csökken, ami még az állását is veszélyeztetheti.
Rendkívül fontos ilyen esetben a megfelelő szakember felkeresése, súlyosságtól függően pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel javulnak a tünetek. Minél hamarabb felismerésre kerül a probléma, annál jobbak az esélyek, így kérjünk időben segítséget!
Ha úgy érzed, szorongásod leküzdésében segítségre lenne szükséged, keresd fel Pszichológiai Tanácsadó Központunk szakembereit, akik pszichológiai tanácsadás keretén belül segítenek problémáid megoldásában!
Felhasznált irodalom:
Dobos, B., & Pikó, B. (2018). A perfekcionizmus, a szociális fóbia, az énhatékonyság és az élettel való elégedettség szerepe a vonásszorongás hátterében. Psychiatria Hungarica, 33(4), 347-358.
Perczel-Forintos, D., & Kresznerits, S. (2017). Szociális szorongás és önértékelés: a „Félelem a negatív megítéléstől”(FÉLNE) kérdőív hazai adaptációja. Orvosi Hetilap, 158(22), 843-850.
