Egy nagyon régi hagyományról beszélünk, amikor szóba jön a templomba járás. A keresztény Magyarország kialakulása óta szokás a vasárnapi templom, de vajon a „modern idők”, a 21. század mennyit változtatott ezen? Ma is annyian járnak, mint ezer éve? Egyáltalán, milyen hasznunk származhat a templomba járásból?

Ki jár ma templomba?

Az intézményesített vallási szokásokat vizsgálta egy 2019-es kutatás. Kiderült, hogy a megkérdezettek közül a fiatalabb korosztály az, ahol nem annyira gyakori a templomba járás, noha a tanulmányban résztvevőknek nem lett volna problémájuk az idői ráfordítással. Az idősebbek hajlandósága pedig hiába nagyobb, ők gyakran már a különböző betegségek vagy mozgásszervi problémák miatt nem jutnak el a templomba.  Pedig visszamenve az időben, még az 1800-as években is nagy szerepe volt az egyházaknak a fiatalabb generáció oktatásában. A falusi iskolák szerves részét képezte a templom is. Emellett érdekes tény, hogy a kutatók a templomi keretek között történő vallásgyakorlást a nagyobb szintű civil szerepvállalással kapcsolják össze, amely együtt jár a társadalmi intézményekbe fektetett magasabb bizalommal is.

 A templomba járás kevésbé gyakori a fiatalok körében.

Csodás történetek a templomban

Rengeteg megmagyarázhatatlan eseményről készült már feljegyzés, amelyek valamilyen híres templom falai között történtek. Mégis talán a legérdekesebb a Dél-Olaszországban található San Giovanni Rotondo temploma. A templom a híres Pater Pio atya nevéhez kötődik. A kapucnis baráthoz számos csodatétel fűződik, nem egy közülük a templomban történt. Pater Pio atya az első világháború során a templomban tartózkodott, ott végezte szokásos lelki gyakorlatait. A német pilóták számára a templom környéke tökéletes stratégiai célpont lett volna, ám egy alkalommal sem tudták lebombázni. Később arról számoltak be, hogy akárhányszor megpróbálták volna, nem tudták megtenni, mert a felhők között egy szerzetest pillantottak meg. Akárhogy is történt, a kis olaszországi város és a templom is ennek a csodának köszönhette megmenekülését.

Sok templomról szólnak legendák csodával határos történetekről.

Milyen előnyünk származhat a templomba járásból?

De miért jelenthetne számunkra akkora örömet a templomba járás? Ennek több oka lehet. Először is, talán a legfontosabb indok, hogy ennek a programnak köszönhetően

a hívők egy olyan közösségi élményhez juthatnak, melyből töltekezhetnek.

Nemcsak a saját mikrokörnyezetükkel (pl. család, barátok) találkozhatnak ilyenkor, hanem az adott templom közösségével is, mely a csoporthoz tartozás élményével gazdagítja őket. Amikor azt érezzük, hogy egyénként egy nagyobb dolognak lehetünk a részesei, akkor megtapasztalhatjuk a közösség varázslatos erejét, és azt, hogy tudjuk hol a helyünk a világban. Ha ez a közösség pedig személyesebb titkokat is megoszt és befogadja, védelmezi az egyéneket, akkor miért ne akarnánk ennek mi is a részesei lenni vasárnaponként?

A másik ok az lehet, hogy egy generációkra visszamenő családi hagyományt ápolhatunk a rendszeres templomi látogatásokkal. Ha az adott család tagjai ezt nem kényszerből, hanem szeretetből és hagyományápolásból teszik, akkor az az identitásuknak és az éntudatuknak kedvez. Ezt pedig csak még jobban erősítik az ünnepek. A karácsony és a húsvét rengeteg hívő számára hatalmas vallási élmény, hiszen ekkor gyakorolhatják az egyéni, vallásgyakorláshoz kötődő családi szokásaikat is.

Talán egy kevésbé gyakori ok, hogy a folyamatos templomba járással a hívők egy rutint is beépíthetnek az életükbe. Mivel minden vasárnap délelőttjük ezzel telik, így ez keretet adhat a hétvégéjüknek vagy akár az egész hetüknek. Ha ez számukra értéket képvisel, akkor szívesen töltik az idejüket a templomban.

A templomba járás egy nagyon erős csoporthoz tartozással jár együtt.

A pandémia végett vethet ennek?

Az elmúlt időszakban bizonyára sokakat érintő probléma volt, hogy a korlátozások következtében bezártak a templomok. Így sokak számára mostanában elmaradtak a szokásos istentiszteletek vagy misék. A fenti okok miatt ez több élménytől is elvághatja a hívőket, ám a 2021-es év kreativitásának köszönhetően már online is elérhetőek különböző vallásgyakorlatok. Természetesen nem adhat ugyanolyan tapasztalatot, mint a személyes események, de a hívők számára bizonyos szintű szokásgyakorlást lehetővé tehet. A korlátozások feloldásával pedig ismét visszatérhetünk a megszokott kerékvágásba és személyesen is látogathatjuk a miséket.

Láthattuk tehát, hogy a templomba járás nagy múltra visszatekintő hagyományai megváltoztak a 21. századra, különösen a pandémia ideje alatt, azonban a mai napig számos pozitív hozadéka lehet annak, ha ezt hívőként beépítjük a mindennapjainkba.

 

 

Felhasznált irodalom:

Csesznokné, d. K. K. (2015). Heves megye 1857. évi iskolabevallásai az egri járás anyaplébániához tartozó községeiben. Acta Acad. Agriensis, Sectio Historiae, XLIII, 25-55.

Ménes, A. (2019). Egy stigmatizált szent élete. In Bukor, J. d. és Lévai, A. (Eds.). 11th International Conference of J. Selye University. Theological Section. Conference Proceedings.(pp. 69-77.). Komárno: J. Selye University.

Négyesi, Zs. és Pőcze, I. (2019). Lelkigondozás jelentősége az életvégi döntések kialakításában, saját felmérés alapján. In Bukor, J. d. és Lévai, A. (Eds.). 11th International Conference of J. Selye University. Theological Section. Conference Proceedings. (pp. 79-86.). Komárno: J. Selye University.

Rosta, G. (2011). Vallásosság a mai Magyarországon. Vigilia, 76(10), 741-750.