Tényleg egyre okosabbak lennénk? Az intelligencia növekedése

Az IQ fogalma mára egyre kisebb szerepet kap, ugyanis előtérbe került az érzelmi intelligencia. Mindazonáltal az intelligencia mindig is izgatta az emberek fantáziáját: mindannyian szeretnénk tudni, hogy „hányas az IQ-nk’. Ha magas, különlegesebbnek, okosabbnak érezhetjük magunkat – egy újabb eszköz az individualizáció kezében. Minél egyedibbek, különlegesebbek vagyunk, annál jobb. 

Az utóbbi 4 évtizedben egy áttörő eredményt mutatott fel James Flynn kutató: évtizedről-évtizedre jelentősen nő az emberek IQ szintje. Az okokat még kutatják, cikkünkben azonban utánajárunk: vajon tényleg egyre okosabbak lennénk? A nagyszüleink tényleg butábbak, mint mi vagyunk, vagy csak áltatjuk magunkat? 

Az intelligencia 

Már számtalan intelligenciaelmélet látott napvilágot, egészen az 1800-as évek közepétől. Az emberek mindig kíváncsiak voltak arra, hogy tényleg okosabbak-e az átlagnál, és ha igen, mennyivel. Bár az első intelligenciatesztek lényege az okos emberek kiszűrése és reprodukciója volt, szerencsére ez a cél hamar megváltozott. A cikkben két kiemelkedő, és a legtöbb kutatás által megerősített intelligenciamodellt mutatunk be. Cattell (1970) teóriája szerint az emberi intelligencia két részre bontható: a fluid, folyékony intelligenciára és a kikristályosodott intelligenciára. Előbbi az új problémák megoldásában erős, utóbbi pedig a már megszerzett képességek, tudás használatát jelenti, amelyre a tapasztalataink által teszünk szert. A folyékony intelligenciára ezek nincsenek hatással, erről is kapta nevét. 

A többszörös intelligencia teóriájában látható, hogy kettőnél több intelligenciával állhatunk szemben. A legtöbb intelligenciamodell kétrészes, azonban Gardner szerint nem létezik egy nagy, általános intelligencia. Egymástól független intelligenciaterületek léteznek. Ezek a logikai-matematikai (amelyet a legtöbb intelligenciateszt mér), a nyelvi, testi, térbeli-vizuális, zenei, interperszonális és intraperszonális intelligenciaterületek. Ezek közül lehet olyan, mely fejlett, van, amelyik kevésbé, de általánosságban elmondható, hogy mindegyik fejleszthető egy bizonyos szintig. Az intelligencia definíciója a pszichometria megközelítéséből nézve pedig: „az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek” (Boring, 1923).

Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy az intelligencia, legyen az bármilyen is, fejleszthető-e, és ha igen, milyen mértékben.

A legfrissebb kutatások szerint az intelligencia fejlesztésének mindenkinél vannak korlátai, ugyanis nagyrészt öröklött, genetikailag meghatározott.

A feladatokat azonban begyakorolhatjuk, ezáltal jobb eredményeket érhetünk el az intelligenciateszteken. Az intelligenciatesztek számtalan verzióját találhatjuk meg az interneten, azonban a leghitelesebb a MENSA csoport tesztje. A MENSA tagjai rendelkeznek a legmagasabb IQ-val, a bekerülési feltétel a legalább 130-as IQ-szint elérése. Azt gondolhatnánk, hogy a magas IQ biztosan azt jelenti, hogy az illető atomfizikus, de legalább is Nobel-díjas kutató. A közhiedelemmel ellentétben azonban a MENSA tagjai között is vannak taxisofőrök, vagy éppen multinacionális cégnél dolgozó alkalmazottak. A kiemelkedően magas intelligencia ugyanis nem jelenti azt, hogy mindenképp a tudomány területén legyen valaki jártas. 

Az intelligenciatesztek korlátját leginkább az jelenti, hogy a kutatók nem tudnak mindent mérni.

Az érzelmi intelligencia, zenei intelligencia vagy az (inter)perszonális intelligencia mérése mindig kimarad a sorból. Legtöbbünknek is a különböző mintázatok megtalálását, matematikai, logikai feladatokat tömörítő intelligenciatesztek jutnak eszünkbe.

A Flynn-effektus

1984-ben egy kutató, James Flynn, átnézve több évtized intelligenciatesztjeinek eredményét, meglepő felfedezésre jutott.

Globális növekedés látható az IQ-tesztek eredményeiben, generációról-generációra. A pontos szám pedig 3 pontnyi növekedés, minden egyes évtizedben.

Ezt egy olyan kutatással is alátámasztotta, amelyben az intelligenciatesztek kitöltőinek életkora 2 és 48 év között mozgott, mintegy 7500 kitöltéssel!

Ha azonban ez tényleg így van, akkor két fontos kérdés vetődik fel: a középkori emberek intelligenciaszintje mínusz értékű volt? Mi lesz a jövője az IQ-nak? 50 év múlva már mi magunk is szellemi fogyatékosnak fogunk minősülni? (90-110 között húzódik az átlagos tartomány, 80-90 között alacsony átlagos, 75-80 a határövezet, 75 pont alatt pedig értelmi fogyatékosságról beszélünk).

Mitől növekedik az IQ-szint?

Az minden bizonnyal hihető állítás, hogy az emberi faj kognitív képességei folyamatosan javulnak, viszont a Flynn-hatás által leírt 3 IQ pont/évtized kissé hihetetlen gyorsaságnak tűnik. Az effajta növekedések általában sok évszázad alatt következnek be, nem pedig minden évtizedben. A növekedés okai mindenképp soktényezősek. Az egyik tényező, hogy az emberek sokkal több ideig járnak iskolába. Nagyszüleink korában az általános iskola, esetleg a középiskola elvégzése volt az átlagos, napjainkban viszont folyamatosan nő a diplomások, többdiplomások száma. A 8 év helyett minimum 12, de sok esetben inkább 15-17 évig járunk iskolába. Ennek egyik eredménye, hogy matematikát, logikát és absztrakt műveleket tanulunk, így mondhatjuk, hogy „begyakoroljuk” azokat a feladatokat, amelyek előfordulnak az intelligenciatesztekben. 

Flynn szerint egy másik ok abban keresendő, hogy sokkal jobb és egészségesebb a táplálkozás. Természetes, hogy agyunknak megfelelő mennyiségű tápanyagra van szüksége ahhoz, hogy jól működhessen. Éhesen nem tudunk teljesíteni, nehezen megy a munka, hiszen nincs energiája agyunknak a koncentrációhoz, figyelemhez. Ugyanez tapasztalható a testünk esetében is: hullafáradtan testünk, izmaink sem bírják a sportolást.

A II. világháború után a fókusz átkerült az írás, olvasás, számolásról a problémamegoldásra. A legtöbb álláshirdetésben is biztosan szerepel a problémamegoldás, mint elvárás, tehát nemcsak az iskolában, de a munkaerőpiacon is ez a kívánt érték. Mindemellett a hobbijaink is megváltoztak: a kötés, varrás, vadászás helyett az online videójátékok, póker, társasjátékok jelentik a szabadidőt. Mindez pedig a fluid intelligencia erősödését eredményezi. Ezek miatt nem kizárt, hogy a gyerekek egyre jobbak lesznek az absztrakt, műveleti gondolkodásban, problémamegoldásban, miközben az akadémiai tudásuk nem mutat ilyen jelentős növekedést. Flynn önmaga is elismerte, hogy az absztrakt tudás az egyik eleme az intelligenciateszteknek, így nem helyettesíti azt, hanem mintegy eleme annak. Az tehát, hogy fejlődik az absztrakt tudásunk és a problémamegoldóképességünk, nem egyenlő azzal, hogy az intelligencia is növekszik. Az intelligenciának alapvetően erősen behatárolt korlátai vannak, főleg a genetikai állományban, Éppen emiatt, nehezen elképzelhető, hogy ekkorát ugrálna évtizedről-évtizedre az értéke. 

Ne hagyjuk ki a tesztek hibáit sem

Mielőtt elköteleződnénk egyik vagy másik indoklás mellett, mindenképp érdemes megemlíteni a tesztek hibáit. Flynn ugyanis nem vette figyelembe az alkalmazott tesztek megváltozott útmutatóját. Az 1940-50-es években alkalmazott intelligenciatesztek ugyanis még gyerekcipőben jártak, és azóta számtalan revízión estek át. A gyermekek számára készült tesztek például kevés instrukciót tartalmaztak, így nem is biztos, hogy a gyerekek pontosan tudták, mi a feladat. Emellett a gyermekeknek készült intelligenciatesztek használata az ajánlott 5-15 éves korról 6-16 éves korra változott. A gyermekek kognitív képességei és agyuk azonban 5 és 6 éves koruk között óriási változáson megy keresztül, így az az egy év sokkal többet jelent, mint gondolnánk. Egyébként sem mérhető össze egy 5 éves gyermek intelligenciája egy 6 éves gyermekével, mindannyian érezzük, hogy nem egyenlők az esélyek. Bár Flynn elkövette ezeket a hibákat (valószínűleg tudattalanul), mégis tényként kezeljük a mai napig a Flynn-hatás létezését. 

A Flynn-effektus talán legnagyobb hatása azonban az, hogy az intelligenciateszteket újra és újra tesztelni kell a populáción, fejleszteni, javítani. Ennek eredményeképp hiába lesznek a jövő generációi egyre jobbak a különböző absztrakt feladatokban, mégsem lesz az átlagérték 100 IQ pontnál (a mostani átlagnál) magasabb. Ezzel elkerülhető, az, hogy az intelligenciatesztek megbízhatósága csökkenjen, és hogy ne legyen az átlag IQ-szint pár évszázadon belül 200 IQ pont.