Se szeri, se száma azoknak a technikáknak, amelyeknek a célja az ellazuláson, relaxáción keresztüli önmegtapasztalás. Relaxációban megszabadulhatunk belső feszültségeinktől és szorongásunktól. Létezik azonban olyan pszichológiai módszer, ahol nem a megnyugvás a lényeg, hanem hogy a figyelmünket a testünkre fordítva szembenézhessünk azzal, mi zajlik valóban legbelül; pontosan hogyan érezzük magunkat egy-egy élethelyzetben, és milyen érzések kavarognak bennünk.
Előfordulhat, hogy a módosult tudatállapot kifejezésének hallatán egyből azok a filmjelenetek jutnak eszünkbe, amikor a gonosz hipnotizőr az öntudatlan főhőst kénye-kedve szerint irányítja. Szerencsére a való életben a módosult tudatállapotban lévő embert nem lehet olyasmire rávenni, amit egyébként, normál tudatállapotban ne tenne meg.
Sokféle, különböző módon előálló vagy kiváltható állapotot tartunk módosult tudatállapotnak, például: alvás, alvást közvetlenül megelőző állapot, extázis, meditáció, jóga, autogén tréning, farmakológiai hatások (alkohol, gyógyszer, drog) által kiváltott állapot. Sőt, módosult tudatállapotnak számít az is, amikor elbambulunk a reggeli kávét iszogatva, vagy ha egyszerűen hosszabb időre becsukjuk a szemünket. Az előzőekben felsoroltak közös vonása, hogy eltérnek a normál, éber tudatállapottól.
Megszokott, éber alapállapotunkban a figyelmünket az idő nagy részében kifelé, a külvilág ingereire irányítjuk: észleljük, érzékeljük környezetünket, kapcsolódunk embertársainkhoz. Ez az életfolyamat automatikusan és tudattalanul zajlik. Miközben kifelé figyelve megéljük a környezetünket, az élmények átélésén keresztül a testünk, mint egy pontos regiszter, minden egyes emberhez, szituációhoz, érzéshez tartozó testi érzetünket megjegyzi és tárolja.
Minden egyes pillanatban van testi érzetünk,
amelyet át is élünk, csak ez ritkán tudatosul. Sosem gondolunk erre direkt módon, hiszen akkor nem tudnánk végrehajtani semmilyen cselekvést. Egyszerűen csak tudjuk, hogy éppen mit teszünk. Ez a tudás egy gazdag, holisztikus érzete az egész helyzetnek.
A tudatalattink, ahol minden információ tárolódik, maga a test. Egy élő, összetett, test-környezet interakciós rendszer, amely magában foglalja a testet, az érzést, a helyzetet és a cselekvést, összességében az átélt élményt.
Néha, amikor az éppen átélt élményünkhöz erős testi érzetek kapcsolódnak, felfigyelünk rájuk. Például, amikor vizsgázni megyünk, érezhetjük, ahogy összeszorul a gyomrunk, és olyankor tudjuk, hogy nem betegség gyötör bennünket, hanem egész egyszerűen a megmérettetés miatti izgalmat érezzük a testünkben. Ha pedig jobban odafigyelünk erre az élményünkre – az izgulás élményére –, felfedezhetjük, hogy erősebben ver a szívünk, megfeszülnek a vállaink, izzad a tenyerünk, és ez mind az izgalom testi érzete, amely felett egyébként átsiklanánk. Vagy gondoljunk csak arra, milyen az, amikor hirtelen meghallunk egy örömhírt: érezhetjük, ahogy a mellkasunkat elönti a melegség testi érzete.
A testünk zsigeri szinten tárolja lelkünk minden rezdülését
A fókuszolás módszere egy olyan módosult tudatállapotban történő utazásra hív, ahol a figyelmünket a testünkre irányítva megérezhetjük az adott élményeinkhez tartozó zsigeri testi érzeteinket. Bármilyen élményünket, érzésünket, szituációt vagy akár szociális kapcsolódásaink milyenségét is előhívhatjuk magunkban a testi érzeteinken keresztül, és fordítva. Ha hozzá szeretnénk férni testi érzeteinkhez, amelyek életünk minden egyes élményét tárolják, nem kell mást tennünk, csak odafigyelnünk testünkre.
A testi érzetre való figyelés pedig elvezethet bennünket az érzéseinkhez kapcsolódó összefüggésekhez, emlékekhez, az élmény képekben való megjelenéséhez. Ez a folyamat az éjszakai álmodáshoz hasonlítható.
Az álmodásnak hatalmas szerepe van az életünkben. Az alvás REM (angolul Rapid Eye Movement = gyors szemmozgás) fázisát éljük meg álmokként. Az álom a napközben bennünket ért ingerek, hatások rendszerezése, nagytakarítása, a lélek öngyógyító folyamata. Az alvásmegvonás vagy a REM fázis megvonása halálhoz is vezethet.
A fókuszolás olyan, mintha a testünknek-lelkünknek engedélyeznénk egy grátisz álmodási lehetőséget. A testünkre irányított figyelem segítségével teret adhatunk annak, hogy az élményeinkhez és azok gyökeréhez hozzáférhessünk. Az érzéseinkre koncentrált figyelem önmagában elősegíti, hogy átélhessük érzéseinket, melyek ezáltal meg tudnak változni, és semlegessé vagy akár pozitív megéléssé is válhatnak. Gyakran a testünk bölcsessége tud utat mutatni abban, mire van szükségünk az átélt helyzettel kapcsolatban. A testünkkel kialakított nyitott, elfogadó és tudatos kapcsolat segítségünkre lehet abban, hogy rátaláljunk problémáink tudattalanba süllyedt gyökereire. Ez a szokatlan önmegfigyelés vezethet el olyan felismerésekhez az érzéssel kapcsolatban, amelyet normál tudatállapotban nehéz vagy szinte lehetetlen előidézni.
A módszer a humanisztikus (rogersi, emberközpontú) pszichológia területén belül fejlődött ki. (A humanisztikus pszichológiáról bővebben korábbi cikkünkből lehet tájékozódni.) Az emberközpontú pszichológia lényege, hogy az önmagunk felé tanúsított elfogadás és empátia elősegíti a lelkünk gyógyulását. A fókuszolás Eugene T. Gendlin osztrák származású filozófus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik.
Miben és hogyan segíthet bennünket a fókuszolás?
A testünkben zsigeri szinten megtalálható a lelki helyzetmegértés kulcsa. Ha képesek vagyunk a testi érzetekre odafigyelni, akkor többlettudás birtokába juthatunk. Lehetőségünk van rá, hogy ezeket a belső állapotokat közelebbről is megvizsgáljuk, és ráleljünk jelentésükre. Ez a speciális belső figyelem tanulható, ebben segíthet a fókuszolás módszere.
Fókuszolás során nem csak az aktuális probléma oldódhat meg, hanem eszközt kaphatunk a későbbiekben jelentkező problémák és gondok megoldására, életünk további területein is könnyebben igazodhatunk el, továbbá fogékonyabbá válhatunk a belső dilemmák, összefüggések felismerésére és feldolgozására.
A módszer segít tudatosabbá tenni, hogy egy adott szituációban milyen érzéseink vannak. Ha tudjuk, hogy pontosan mikor mit érzünk, megismerjük a testérzeteink által diktált reakciókat, elkezdünk kapcsolatba kerülni a saját érzéseinkkel, és ezáltal jobban önmagunk felé tudunk fordulni. Erősödhet az intuíciónk, és mindez összességében meg tudja könnyíteni életvitelünket.
A fókuszolás hatékony terápiás eszköz, jól alkalmazható önsegítő módszerként is, megtanít eligazodni saját belső világunkban, és megtalálni a hozzánk illeszkedő megoldásokat. Végső soron mi magunk válhatunk önmagunk szakértőjévé.
A módszer külön szemléletmódot képez a pszichológián belül, megvannak a saját szakkifejezései, módszertana és terápiás viszonyulása. Gendlin arra is felhívja a figyelmet, hogy a fókuszolás hatékonyan ötvözhető más pszichoterápiás módszerekkel, önmagában nem egyenértékű a pszichoterápiával, azonban nagyban elősegíti annak sikeres kimenetelét.
A fókuszolás önismereti és személyiségfejlesztő módszer. Alkalmazásával javulhat az ember közérzete. Kiváló módszer lehet nehéz érzések, érzelmi terhek feldolgozásához. Ajánlható önismereti úton járóknak és mindazoknak, akik érzelmeik feldolgozásához keresnek egy könnyen elsajátítható módszert.
Egészséglélektani és klinikai alkalmazása a leginkább elterjedt, azonban nyugaton használják az üzleti szférában is (szupervízió, coaching). A módszer végezhető gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt.
Felhasznált irodalom: Dr. Dúll Andrea, Dr. Varga Katalin (1993) Általános pszichológiai gyakorlatok II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Gendlin, E.T. (2009) Fókuszolás: Életproblémák megoldása önerőből. Budapest: Edge 2000. Gendlin, E.T. (1980) Imagery is more powerful with focusing: Theory and practice. In J.E. Shorr, G.E. Sobel, P. Robin, J.A. Connella (Eds.), Imagery. Its many dimensions and applications, pp. 65-73. New York/London: Plenum Press. Gendlin, E.T. (1991) On emotion in therapy In J.D. Safran & L.S. Greenberg (Eds.), Emotion, psychotherapy and change, pp. 255-279. New York & London: Guilford.