Az ELTE Karrierközpont szervezésében Dr. Köteles Ferenc Gábor, az ELTE PPK egyetemi tanára, az MTA doktora 2020. november 3-án online előadást tartott „Stressz, testmozgás, rekreáció” címmel. Tudósításunkban beszámolunk arról, hogy milyen típusú és intenzitású fizikai aktivitást érdemes választani egészségünk megőrzéséhez.

Az evolúciós perspektíva szerint az élőlények alapvetően annyi energiát használnak fel, amennyi életben maradásukhoz feltétlenül szükséges. Néhány száz évvel ezelőtt a táplálékszerzés miatt a rendszeres testmozgás az emberi létfenntartás része volt, míg napjainkban többnyire ülő életmódot folytatunk. Dr. Köteles Ferenc Gábor előadásában felhívta a figyelmet a homo sapiens anatómiai sajátosságaira. Testfelépítésünk, biológiai adottságaink miatt szervezetünk nemcsak alkalmas a fizikai aktivitásra, hanem megfelelő működéséhez igényli is a rendszeres testmozgást. A szakértő szerint sokkal nagyobb a teherbírásunk, mint azt valaha is gondolnánk, előadásában úgy fogalmazott:

„az ember képes lefutni a lovat is.”

Mivel jelenlegi életvitelünk jelentősen megváltozott a korábbi évszázadokhoz képest, egészségünk megőrzéséhez tudatosan kell a sportra időt szánnunk. Nem csupán az ülő életmód miatt van rá szükségünk, hanem a folyamatosan átélt stressz miatt is. Amikor stresszt élünk át, a szervezetünk felkészül rá, hogy erőforrásait bármelyik pillanatban maximalizálnia kell. A testünk készenlétben lesz, ám többnyire csak fölösleges energia halmozódik fel bennünk, melyet érdemes testmozgással felhasználni.

Manapság rengeteg izgalmas sportág áll rendelkezésünkre, melyekkel szervezetünk alapvető igényeinek eleget tehetünk. Nem könnyű azonban kiválasztani, melyik aktivitás a legmegfelelőbb számunkra. Amennyiben sikerül is elkötelezni magunkat egy-egy edzésforma mellett, gyakran előfordul, hogy a kezdeti lelkesedés hamar tovaszáll.

Miért vagyunk hajlamosak rögtön az elején feladni a sportolást?

Dr. Köteles Ferenc Gábor az emberi működés biológiai folyamatainak ismertetésével közelítette meg ezt a kérdéskört. Miközben az izmaink aktívan dolgoznak, az anyagcserénk eredményeként tejsav keletkezik. A vérben fokozatosan emelkedő tejsav – ameddig az anyagcsere az aerob zónában marad – eleinte nem okoz észrevehető változást, egy idő után azonban kellemetlen tüneteket produkál. Az anaerob zónában zihálás, izomfájdalom, légszomj jelentkezik, mely diszkomfort érzést okoz és a tevékenység befejezésére sarkallja a személyt. Evolúciós szempontból adaptív és teljesen természetes magatartás, hogy a személy megpróbál kilépni abból a helyzetből, ami kellemetlen számára. A tejsav keletkezése felelős a másnapi izomlázért is, mely szintén diszkomfort érzetet okoz.

Hogyan maradjunk mindezek ellenére kitartóak?

Ahhoz, hogy a sportolás a mindennapi életünk részévé váljon, a tevékenységnek pozitív megerősítésként kell működnie. Elsősorban az a legfontosabb, hogy a folyamat közben és/vagy után kellemes állapotba kerüljünk. Ilyen szempontból a versenysportok könnyen célt érnek, ám legtöbbünk nem nemzetközi megmérettetéseken szeretne motivációt nyerni. Dr. Köteles Ferenc kutatási eredmények alapján azt tanácsolja, hogy

kezdésnek kis intenzitású, ám rendszeresen elvégezhető aktivitást végezzünk.

Ameddig az anyagcserefolyamataink nem lépnek át az anaerob zónába, a testmozgás közben egy felszabadító, frissítő, kellemes érzés jellemző. A zónák közötti átmenet határa és minősége nagyon egyéni formát ölthet, fontos megismerni és figyelembe venni saját képességeinket. Természetesen minél edzettebbek vagyunk, annál tovább bírjuk és annál tovább érezzük majd kellemesnek az adott mozgásformát.

Azok számára, akik újonnan szeretnének egy fizikailag aktív életmódot elkezdeni, a szakemberek szerint jó kiindulás lehet egy 20-30 perces séta minden vacsora után. A gyaloglás tempóját, mennyiségét fokozatosan növelhetjük, a lényeg, hogy utána egy kellemes testi fáradtságot érezzünk. Amint szervezetünk kellőképpen edzésben lesz, szinte automatikusan kocogni kezdünk majd gyaloglás helyett. Rendkívül fontos, hogy az intenzívebb fokozatra váltás során is maradjunk saját határainkon belül. Az előadó kiemelte, hogy a kutatási eredmények alátámasztják:

egészségmegőrzésünk szempontjából az intenzitásnál fontosabb, hogy a fizikai aktivitást rendszeresen végezzük.

Ennek értelmében fölösleges rögtön egy szigorú edzéstervet követnünk, mivel így próbálkozásunk könnyebben fut zsákutcába. Igyekezzünk megtalálni egyéni képességeinkhez mérten a nekünk legmegfelelőbb mozgásformát, és próbáljunk meg abban kitartónak maradni! Természetesen a kellemetlen testérzet elkerülése nem arra buzdít minket, hogy a legkisebb nehézségeknél lassítsunk, bizonyos mértékű erőfeszítés szükséges a kívánt cél elérése érdekében. Törekedjünk azonban határaink megtalálására, illetve az önmagáért végzett tevékenység örömének felfedezésére!