A tökéletességre törekvés hálójában – az önszabályozás és a perfekcionizmus kapcsolata

Az életünk során rengeteg döntéshelyzetbe kerülünk, sok megoldandó feladattal és kihívással találkozunk. Igyekszünk mindig jól dönteni, és a lehető legjobban elvégezni a feladatainkat. Általában az a célunk, hogy minél kevesebb hibát ejtsünk. Az oviban mi szeretnénk rajzolni a legszebb virágot, az iskolában a hibátlan, 100%-os dolgozat a cél, aztán ha nem tökéletes az érettségi, nem vesznek fel a legjobb egyetemre. Felnőtt korunkban szeretnénk felvételt nyerni a legjobb munkahelyre, majd szülőként egy tucat könyvet elolvasunk, amelyek a gyereknevelés rejtelmeibe vezetnek minket, hiszen azt is a lehető legjobban szeretnénk csinálni. Egész életünkben a tökéletességre törekszünk, de vajon jól van ez így? Hol vannak a határok?

A tökéletességre törekvést a szakirodalom perfekcionizmusként határozza meg. Hatással van a kapcsolatainkra, meghatározza hozzáállásunkat a tanuláshoz, a sportoláshoz, a céljainkhoz, továbbá megkönnyítheti vagy éppen nehezebbé teheti azok elérését. A perfekcionizmus hatása rendkívül széleskörű. Egymással teljesen ellentétes következményekkel járhat, hiszen betegségek kialakulásához is vezethet, viszont akár a személyes növekedést is szolgálhatja. Mindez azért lehetséges, mert multidimenzionális, tehát személyes és interperszonális elemeket is tartalmaz. Létezik normális perfekcionizmus, amely az egészséges tökéletességre törekvést foglalja magába. Ebben az esetben a cél a siker elérése, miközben az egyén tisztában van a saját határaival és elfogadja ezeket, tehát nem zárja ki a hibák lehetőségét. A neurotikus perfekcionisták azonban a tökéletességre törekvés egészségtelen formáját gyakorolják.

Minden energiájukat a hibák elkerülésére összpontosítják, ezek alapján értékelik saját viselkedésüket és teljesítményüket.

Az erős önkritika gyakran bántó gondolatokban nyilvánul meg, ami aztán különböző lelki problémákhoz, akár fizikai megbetegedéshez is vezethet. A perfekcionizmus kialakulásában rengeteg tényező játszik szerepet. A túlzottan perfekcionista egyén gyakran nő fel olyan családi környezetben, ahol a szülők által támasztott elvárások és ítéletek befolyásolják a viselkedését. Ezekben a családokban előfordul, hogy a szeretetet és az elfogadást feltételekhez kötik. Ahhoz, hogy a személy ezt kiérdemelje, tökéletesen kell viselkednie. Amennyiben hibázik, az szülői elutasítást és szeretetmegvonást von maga után. Ennek hatására alakulhat ki a túlzott tökéletességre törekvés, és a hibák miatti aggodalom. A személy hajlamos lesz a túlzott precizitásra, rendszerezésre és szervezésre. A napirendjének kialakítása, a feladatok megtervezése az elvárások teljesítését szolgálja, tehát tökéletesnek kell lennie. Ezen kívül gyakran magas elvárásokat állít önmaga elé, ami aztán rendkívül sok stresszt okoz az életében. Amennyiben nem tudja ezeket teljesíteni, akkor önostorozással bünteti magát. A perfekcionizmus egészséges megnyilvánulása esetén az egyén sikeresen szervezi az életét, összeszedettség jellemzi. Emellett egészséges elvárásokat állít önmagával szemben, ezáltal ki tud teljesedni, motivált lesz a sikerre és a céljai elérésére.

Önmagunk tökéletes szabályozása

Felmerülhet a kérdés, hogy aki perfekcionista, vajon milyen mértékben hoz saját döntéseket? Mennyire befolyásolják a környezete által létrehozott elvárások és kritikák? Milyen mértékben szabályozza a saját életét? Az öndeterminációs elmélet az önszabályozás különböző szintjeit foglalja magában. Az elmélet egy kontinuumon keresztül fejti ki, hogy az egyénre mennyire jellemző az önszabályozás. Az egyik végén a teljes önszabályozás található, amely akkor érvényesül igazán, amikor a tevékenységet belső, intrinzik motivációs tényezők vezérlik. Például abban az esetben érvényesül, ha egy futó azért fut minden nap, mert számára ez lelki feltöltődéssel jár, az elégedettség érzése és a cselekvés élvezete kíséri.

A kontinuumon tovább haladva az öndetermináció különböző szintjei összeegyeztethetők a motiváció fajtáival.

Az integrált szabályozás esetén szintén érvényesül az öndetermináció, de kis mértékben külső motivációs tényezők is fellelhetők. Ebben az esetben is tudatos döntések jellemzik az egyént, amelyek saját céljait szolgálják. Az identifikált szabályozás esetén már több a külső motivációs tényező, de az egyén még mindig a saját sztenderjei és elvárásai szerint cselekszik. Az introjektált szabályozás már szorosabb kapcsolatban áll a külső motivációs tényezőkkel. Ebben az esetben az egyén értékei és elvárásai a külső környezet hatására alakulnak ki. Az egyén megerősítésekért cselekszik, azért, hogy büszke lehessen magára, emellett pedig igyekszik elkerülni a negatív érzelmeket. A kontinuum másik végén az önszabályozás hiánya található, amely akkor jön létre, amikor az egyén külső motivációs tényezők miatt cselekszik.

Ebben az esetben az egyén célja, hogy elkerülje a külső szankciókat, külső megerősítésekért dolgozik.

Számos esetben érvényesül ez a hozzáállás, például a sportolók gyakran azért tökéletesítik a technikájukat, hogy az edző megdicsérje őket, illetve hogy a következő megmérettetés alkalmával minél kevesebb hibát kövessenek el, és ezáltal elkerüljék a szidalmakat. A perfekcionizmus és az öndetermináció szintje között fellelhetőek hasonló tényezők. Az öndetermináció hiánya esetén, az egyén a külső környezetnek való megfelelés céljából végzi az adott tevékenységet, és igyekszik elkerülni a szankciókat, amely a perfekcionizmus esetén a hibák elkerülésében nyilvánul meg. Az önszabályozás hiánya esetén megjelenhet a tökéletesség miatti aggodalom, amely a perfekcionizmus negatív megnyilvánulása. Ekkor az egyén döntéseit a másoknak való megfelelés vezérli. Amennyiben az egyént az egészséges tökéletességre törekvés jellemzi, kevésbé kell aggódnia attól, hogy mások elvárásai alapján hozza meg a döntéseit. Ebben az esetben inkább az öndetermináció magasabb szintje jellemzi őt.

Összességében az életünk során számos döntési helyzetbe kerülünk, rengeteg kihívással kell szembenéznünk. Fontos azonban tudatosítani magunkban, hogy lehetetlen mindig minden esetben tökéletesen dönteni. Törekedhetünk a tökéletes megoldásokra, de ne ostorozzuk magunkat, ha valami mégsem sikerül. A hibák lehetőséget jelentenek a tapasztalatszerzésre és a fejlődésre. A perfekcionizmus hozzásegíthet az önmegvalósításhoz, ha elsősorban nem a hibák elkerülése és a másoknak való megfelelés motivál minket. Továbbá tisztáznunk kell azt is, hogy valóban a magunk döntései szerint alakítjuk-e az életünket, vagy inkább a környezetnek való megfelelés ösztönöz minket. Gyakran nem is tudatosul bennünk, mennyi befolyásoló inger ér minket a hétköznapokban. Érdemes megállni néha egy pillanatra és végiggondolni, hogy milyen hatással van ránk a jelenlegi helyzetünk, jól érezzük-e magunkat, és valóban a saját céljaink felé haladunk-e.