Azoknál a tulajdonságoknál, viselkedéseknél, melyek számtalan, egymástól relatíve független népcsoportnál megfigyelhetők, fel szokott merülni a kérdés: mi lehet az evolúciós háttere az adott dolognak? Van-e valami haszna a túlélést és/vagy a szaporodást illetően? A vallásosság pontosan ilyen viselkedésmód. Minden nemzetnél, törzsnél, csoportnál megtalálható a vallásosság (vagy a spiritualitás) valamilyen formája. Mi lehet ennek az oka?
Az emberen kívül nincs olyan faj, melynél létrejött volna a vallásosság olyan komplex formája, mint az embereknél. A legközelebbi evolúciós rokonainknál, a csimpánzoknál s a bonobóknál megtalálható néhány olyan elem, mely szükséges lenne ennek a viselkedésmintának a kialakulásához. Ilyenek például a szimbolikus gondolkodás vagy a szociális normákra való érzékenység. Ezen kívül néhány fajnál találunk rituálisnak nevezhető mozzanatokat. Például az elefántok nemcsak meggyászolják (hosszabb elcsendesedéssel) a halottaikat, de vissza-visszatérnek a „sírjaikhoz”. Ugyanakkor ahhoz, hogy létrejöhessen a vallásosság, szükségszerűek voltak az emberi faj olyan fejlődési lépései, mint az eszközhasználat, a nyelv kialakulása vagy a moralitás kifejlődése. Cikkünkben tisztán tudományos szempontból fogjuk vizsgálni a vallás fennmaradását az evolúció során.
Alkalmazkodás vagy melléktermék?
Az, hogy egy ilyen elterjedt viselkedésformának kell-e legyen valamilyen evolúciós háttere, kevésbé képezi vita tárgyát. Érdekesebb kérdés, hogy a vallásosságnak van-e adaptív (túlélést vagy szaporodást segítő) haszna. Nem minden olyan viselkedés adaptív ugyanis, mely az evolúció terméke. Richard Dawkins, a híres Önző gén című könyv szerzőjének a példájával élve, egyes rovarok tájékozódási forrása a nap (illetve éjjel a hold). Ez az alapvetően igen adaptív tulajdonság az oka azonban annak is, hogy ezek az ízeltlábúak hajlamosak belerepülni a forró izzóba vagy gyertyalángba. Így, habár ez utóbbi is az evolúció terméke, közel sem a túlélés szolgálatában áll.
Ezen elméletek szerint a vallásosságot nem tekinthetjük egységes funkciónak. Három másik kognitív képesség létrejöttére volt szükség ahhoz, hogy lehetővé váljon. Nézzük, melyek ezek. Először is, az a képességünk, hogy azonosítsuk azokat az élőlényeket, melyek árthatnak nekünk – sőt, a rendszer túlérzékenysége folytán gyakran olyan tárgyakat is, melyek valójában ártalmatlanok. Másodszor, az ok-okozati viszonyok megsejtésére, kitalálására való képességünk. Végül, az úgynevezett tudatelmélet – vagyis az, hogy van fogalmunk arról, mi jár a másik ember fejében, mik a szándékai és a vágyai.
Eme elmélet szerint tehát a vallások nem járnak előnnyel az egyén vagy a csoport számára, mindösszesen melléktermékként jöttek létre. Például annak köszönhetően, hogy hajlamosak vagyunk ott is szándékkal bíró lényeket látni, ahol erről szó sincs, vagy hogy ok-okozati viszonyokat sejtünk ott, ahol valójában csak a véletlen munkált.
Mások szerint azonban a vallásnak önmagában is van evolúciós haszna. A játékelméleten alapuló feltételezések szerint a vallás egy, a nyereséghez mérten kis költségű megoldás a csoporton belüli csalás minimalizálására. Ezzel egyidejűleg a vallásos motiváció mintegy biztosítja az önzetlen magatartás önjutalmazását. Egy másik elmélet, a költséges jelzés elmélete azt taglalja, hogyan maradhatott fenn a vallásos viselkedés annak ellenére, hogy gyakorlóik energiát és erőforrásokat fektetnek bele. A rejtély hasonlóan magyarázható, mint a páva hímek színes farktolla. A „fenntartása” költséges és veszélyes, de mivel a tojóknak tetszik, a nagy farktollú hímeknek több utódja lesz. Hasonló jelzésértékkel bír, ha valakinek lehetőségében áll ennyi energiát és erőforrást fektetni egy csoporthoz tartozásba. Ezzel jelzi, hogy komolyan gondolja, így jogosan részesülhet a csoport által birtokolt javakból.
Az is elképzelhető azonban, hogy a vallásosság egyszerűen növeli a rátermettséget: az ember jobban érezheti magát tőle, a rituálék, a szociális kapcsolatok, a transzcendensbe vetett hit mind-mind segít a stresszel, nehézségekkel való megküzdésben. Így az is életszerű magyarázat, hogy a vallás egyszerűen azért maradt fenn, mert
önmagában véve is erős túlélést segítő mechanizmus.
A fentebb leírtakon kívül még számos elmélet verseng a vallásosság evolúciós magyarázatáért. Köztük van olyan, mely direkt genetikai kapcsolatot állít fel, vagy olyanok, melyek az idegrendszer sajátosságaiban keresik a választ. A vallásosság erejét és emberiség számára fontosságát mutatja az is, hogy ennyi kutató foglalkozott evolúciójával. Azonban nemcsak emiatt fontos – azok számára, akik vallásosak, kifejezetten boldogító ennek gyakorlása.
