Tüzes viták vs. csenddel verés – Melyiket viseljük rosszabbul?

Személyközi konfliktusaink megjelenhetnek heves, intenzív viták formájában, de figyelmen kívül hagyás, csenddel verés is kísérheti őket. Egyik felsorolt verzió sem kellemes érzés számunkra, a tapasztalatok és a kutatások viszont arra utalnak, hogy ha hidegen bánnak velünk, az még egy heves veszekedésnél is nagyobb lelki fájdalmat okoz. Vajon miért félelmetesebb számunkra, ha levegőnek néznek, mintha kiabálnak velünk? Cikkünkben erre keressük a választ.

Wirth és kollégái 2010-es kutatása szerint a figyelmen kívül hagyástól vagy a társadalmi kirekesztettségtől való félelmünk gyakran a legjelentéktelenebb, legkisebb jelek iránti túlérzékenységükben is megmutatkozik. Ilyen jelnek tekintjük például azt, ha valaki nem veszi fel velünk a szemkontaktust. A szemkontaktus ugyanis gyakran jelzi a kölcsönös érdeklődést, ha pedig elfordítjuk a tekintetünket, akkor az erős negatív interperszonális értékelést közvetíthet a másik felé. A szemkontaktus elkerülése a leggyakrabban használt nonverbális jele a csenddel verésnek (angolul: silent treatment), ami a kirekesztés egy formája.

A kutatás résztvevői a hárított szemkontaktust kiközösítésnek élték meg, önértékelésük csökkent, a partnerükkel való kapcsolatot kevésbé érezték értékesnek, és fokozódott a kísértés, hogy agresszívan lépjenek fel a csendesen büntető másik fél irányában. Egy 2021-es kutatás eredményei szerint pedig a figyelmen kívül hagyás vagy a kirekesztés érzése olyan erős is lehet, hogy akár érzékszervi észlelésünket is befolyásolhatja, például csendesebbnek élhetjük meg a környezetünket.

A csenddel verés hatása az önértékelésre

Kétségtelen, hogy a figyelmen kívül hagyás, a kirekesztés fájdalmas élmény számunkra, de vajon miért visel meg minket jobban, mint egy kiadós veszekedés? Mint a legtöbb szociálpszichológiai jelenségnél, valószínűleg itt is sok lehetséges válasz felmerülhet. Az egyik lehetőség az, hogy ellentétben a vitákkal, a kiabálással, amelyek során a konfliktus okát továbbra is közli a másik fél, a figyelmen kívül hagyás esetén nem áramlik információ, tehát nem feltétlenül tudjuk, mi is zavarja igazán a másik felet.

Ez azt is jelenti, hogy a csenddel vert egyének – mivel mást nem tudnak tenni – önmagukra reflektálnak, hogy rájöjjenek, mit követtek el az őket figyelmen kívül hagyó partnerük ellen. Ez a bizonytalanság gyakran azt eredményezi, hogy a csendes büntetésben részesülő személyek szisztematikusan fontolgatják a figyelmen kívül hagyás különböző okait. Ez – azon kívül, hogy szellemi erőfeszítéssel jár – általában magában foglalja azoknak az ellenszenves, sértő szavaknak, cselekedeteknek vagy személyiségjegyeknek a felsorolását, amelyeket mondtak, tettek, vagy amik jellemzik őket.

Ha pedig folyamatosan bántó tetteink, kedvezőtlen tulajdonságaink listázásával vagyunk elfoglalva, azok könnyedén eláraszthatnak bennünket, az önbecsülésünk pedig elkerülhetetlenül megszenvedi ezt. Ezzel szemben egy összetűzés során azonosíthatóvá válhatna a konfliktus forrása, és nem lenne szükségünk további negatív szemléletű önreflexióra.

A kontroll hiánya

Egy másik lehetséges oka annak, hogy a csenddel veréstől jobban tartunk, mint a vitáktól, hogy míg egy vita során a kommunikáció kétoldalú, a csenddel verés esetén ez nem így van. Egy veszekedés során az interakció tartalmát, és így annak eredményét is többé-kevésbé mindkét fél kontrollálhatja. Ha azonban partnerünk figyelmen kívül hagy minket, akkor elveszítjük az irányítás érzetét pusztán azért, mert a figyelmen kívül hagyás egyirányú, így nekünk nincs módunk a szituáció helyrehozására vagy megmentésére.

Egy veszekedés során az interakció tartalmát és így annak eredményét is többé-kevésbé mindkét fél kontrollálhatja.

Nem érdemlünk figyelmet

Olykor figyelmen kívül hagyásnak tulajdonítjuk azt a meggyőződést, hogy nem vagyunk elég jelentősek vagy fontosak ahhoz, hogy figyelmet érdemeljünk. Például azért, mert jelentős társadalmi különbség van köztünk és a figyelmen kívül hagyók között. A veszekedés ugyanis erőfeszítést igényel, legalábbis több erőfeszítést, mint egy személy figyelmen kívül hagyása. Ez alapján pedig, ha figyelemre sem méltatnak minket, akkor könnyen arra következtethetünk, hogy partnerünk inkább lemond rólunk, mintsem arra törekedjen, hogy tisztázza velünk a félreértéseket.

Lehet-e hasznos a csenddel verés?

Figyelembe véve a lehetséges okokat, amelyek miatt a csenddel verés fájdalmasabb, mint a veszekedés, felvetődhet a kérdés: létezik-e egyáltalán valamilyen hasznos következménye annak, ha levegőnek nézünk valakit?

Ennek megválaszolásához elengedhetetlen, hogy szem előtt tartsuk az adott szituációval, konfliktussal kapcsolatos célunkat. Abban az esetben, ha például gyűlöletkeltő megjegyzéseket kapunk az interneten, akkor az, hogy a gyűlölködőket figyelmen kívül kell-e hagynunk vagy inkább vitába kell-e bonyolódnunk velük, az az aktuális céljainktól függ. Ha a félreértések tisztázása a cél, akkor a vita lehet a megfelelő megoldás. Ha a cél az, hogy visszavágjunk, és kifejezzük, hogy gyűlölködésük figyelmet sem érdemel, akkor bölcs döntés lehet inkább a csendes megtorlás mellett dönteni a veszekedés helyett. Ha pedig egy barátság, valamilyen számunkra értékes kapcsolat megóvása a célunk, akkor korántsem célravezető a csenddel verés. Ezekben az esetekben egy-egy veszekedés – még ha átmenetileg kellemetlen, fájó érzésekkel is társul – sokkal inkább segítheti a közös nevezőre jutást, a kapcsolat helyreállítását, hiszen interakciót von magával, míg a csenddel verés csupán a távolságot fokozza.