A július az utazás hónapja a Mindsetnél, így egy kis túrára invitálnám a kedves olvasót, de nem a szokványos fajtára. A teljesség igénye nélkül három különböző, de mégis hasonló folyamatot kiváltó eseménysorozatot fogunk megvizsgálni, némileg szentimentális hangnemben. A hangnemmel igyekszem elfedni azt, hogy ez korántsem olyan egyszerű, bár egy pillanatig most higgyük el és kalandra fel! Terápiás & Tanácsadó Központunk pszichológusa, Szitár Ádám írása.
Miért szeretünk utazni? Megismerünk új embereket, új kultúrákat, új helyeket, új nézőpontokat, gondolatokat. Tanulunk. És közben saját magunk eddig ismeretlen aspektusait is megismerhetjük. Minden ilyen utazás egy kicsit belső utazás is. Az átélt váratlan és új szituációk teszik lehetővé, hogy új megküzdési módokat tanuljunk, vagy meglévőket tökéletesítsünk. Hogy akár másoktól eltanuljunk a miénktől különböző válaszreakciókat. Feszítjük a saját határainkat, fejlesztjük ellenálló képességünket, önállóságot, belső biztonságot találhatunk. Aztán már csak azt vesszük észre, hogy meghaladtuk önmagunkat, hogy mire hazaértünk megváltoztunk. Azt tapasztaljuk, hogy megmentettük a Megyét, de már nem saját magunknak.
Itt felvetődhet a gondolat, hogy nem is a külső, valóságban zajló része volt a legfontosabb része ennek az utazásnak, hanem amit az kiváltott legbelül. És szép lassan elkezdjük befelé irányítani a figyelmünket. Mi is történik valójában bennünk, velünk? És bár abszolút igazság úgy gondolom nincs ebben a témában, de nem is az számít, hanem
maga a törekvés, hogy elinduljunk az úton a saját belső békénk vagy megvilágosodásunk felé.
Következő utunk csak két utcával odébb, az edzőteremig tart. Lehet, hogy egyszerűen csak azért sportolunk, mert megszoktuk, vagy mert gyermekként elkezdtük és ránk „ragadt”, közben bele sem gondolunk, hogy ez mennyire része, az adott esetben stresszes mindennapokkal való megküzdésnek. Hogy a testi, szellemi, lelki egészség megőrzésében is nagy szerepe van, ha karban tartjuk magunkat. Az izommunka nemcsak jó lehetőség lehet a feszültség kívülre helyezésére, de egyrészt csak a feladatokra koncentrálva lehetőségünk adódik egy kicsit „lekapcsolódni” adott helyzetünkről, vagy ennek a másik oldala, hogy olyan monoton tevékenység, mint például futás közben remek lehetőségünk nyílik a számtalan minket érő inger strukturálására és feldolgozására.
De vajon milyen kapcsolat lehet az életben megélt nehézségeink és az esti kikapcsolódásunk között?
Nézzük máshonnan. Vajon ki érezte már valaha azt, hogy nem tudja felvenni a kesztyűt? Hogy padlót fogott? Hogy egyre több pofont kap az élettől? Ugye már nem is olyan nehéz elképzelni…
Sok magunkkal kapcsolatos kérdésre bukkanhatunk sportolás közben. Például (küzdősportolók előnyben!), hogy miért nem tudok előre lépni? Ha tudom, mit kéne tennem egy csapás megállítására, miért nem vagyok rá képes? Miért könnyebb együttműködni az egyik vagy a másik társammal, vagy ugyanaz a mozdulat miért ijesztő az egyik embertől és miért nem a másiktól? Kérdések! Egyre több kérdés! De hogy találhatnánk válaszokat kérdések nélkül?
Haladjunk most tovább utunk harmadik állomásához. Helyszín egy ikeás ergo-fotel, de valójában az egész világ.
Az elménk csodálatos, ősi időket, sőt távoli univerzumokat is be tudunk járni akár egy ültő helyünkben,
és arra is lehetőségünk van, hogy ugyanebben a fotelben kényelmesen elhelyezkedjünk, megérezzük, ahogy a támla megtartja a hátunkat, a lábunk elhelyezkedik a cipőnkben, az pedig kényelmesen, biztonságot adóan elhelyezkedik a padlón. Ebben a nyugodt és relaxált állapotban aztán képessé válunk egyre jobban befelé figyelni, befelé fókuszálni, merülni és mélyülni, egyre jobban megismerni önmagunkat. (Persze amiről fentebb írok, az egy szakmai segítséggel vezetett relaxációs folyamat, amit egyedül nem ajánlott kipróbálni.)
És hogy megmaradhassunk az utazás metaforájánál, ehhez a folyamathoz kiváló segítség a szimboldráma, vagy mai nevén a katathym imaginativ pszichoterápia. Ennek segítségével a saját pszichénk által megkreált valóságunk hegyeit és völgyeit járhatjuk be. Szó szerint utazunk, körbejárjuk a belső reprezentációinkat, amiket a külvilágról, annak eseményeiről, fontos személyeiről alkotunk. Képessé válunk ezeket még jobban átlátni, rejtett viszonyrendszereit felfedezni, akár alakítani is a bennünk lévő képeket. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy más szemmel nézünk a világra.
Szóval, ha új tapasztalatok új gondolatokat és irányokat mutathatnak az életünkben, és vannak kérdéseink az eddigi életfelfogásunkkal, viszonyulásainkkal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak azt érezzük, hogy elakadtunk, elkezdhetünk válaszokat is keresni. Erre remek lehetőséget biztosít az önismereti pszichológiai tanácsadás, amely ugyan nem lesz egyszerű, de ha rászánjuk magunkat, egy képzett vezető segítségével olyan kapukat is kinyithatunk, amelyek létezéséről nem biztos, hogy korábban volt tudomásunk.
Nos, úgy veszem észre, az történt, hogy a teljességet próbáltam felölelni, de mintha kicsúszott volna az ujjaim közül. Viszont ha a kedves olvasó, mire ennek a pár sornak a végére ér, egyre jobban befelé tudott figyelni, a célomat elértem.
•••
A szerző, Szitár Ádám Terápiás & Tanácsadó Központunk pszichológusa. Ha szeretnéd, hogy ő kísérjen el az önismeret felé vezető úton, foglalj hozzá időpontot egyéni pszichológiai tanácsadásra!
