Decemberben átgondolhatjuk az elmúlt év eseményeit, és az is megfordulhat a fejünkben, hogy mit szeretnénk a jövőben változtatni, megtartani, miből többet vagy kevesebbet. Előfordul azonban, hogy újévi fogadalmaink igencsak rövid életűek. Hogyan tehetünk hosszan tartó, sikert hozó fogadalmakat? Cikkünkből kiderül.
Az évnek ebben a különleges havában – sokunknak a remény időszaka – érdemes egy kicsit az újévi fogadalmakról is beszélnünk. Habár a következő sorok nem lesznek olyan ragyogóak, mint a fények ilyenkor, az információ sok mindent képes megvilágítani. Egy átlagos amerikai körülbelül. tíz egymás utáni évben ugyanazt a fogadalmat teszi újévkor, ám ezek általában hat hétig tartanak ki. Valószínűleg mindannyian voltunk már hasonló helyzetben, függetlenül attól, hogy újévi fogadalomnak hívjuk-e, vagy sem, megesik velünk, hogy elhatározásaink olykor tiszavirág-életűek.
Vajon mért ilyen alacsony a siker mértéke? A válasz a méretben rejlik. Hajlamosak vagyunk ugyanis a magasröptű elhatározásokra. Megfogadjuk például, hogy 20 kg-t lefogyunk, megtaláljuk a lelki társunkat, vagy kifogjuk az álommunkát az új év első hónapjaiban. Az ilyen nagy lépések két speciális kihívást eredményeznek, melyek aztán megakadályozzák a sikert. Az első, hogy az ilyen jellegű elhatározások megkövetelik a hosszan fenntartott akaratot és önkontrollt. Ezért különösen nehéz kibírni és véghezvinni. A második kihívás, hogy a nagy lépések nagy félelmet is kelthetnek bennünk. A kudarctól és az elutasítástól való félelem a két legerősebb ilyen érzés, amit emberként megtapasztalhatunk.
Sokan nem is vagyunk tudatában, hogy leggyakrabban a saját önkritikus természetünk vezet minket a gigantikus lépések megtételére. Hallhatjuk azt az állandó, kegyetlen belső hangot, ami azt kiabálja, hogy elhízott, elszigetelt vagy, nem vagy elég sikeres, gyenge vagy a kapcsolataidban stb. Az a természetes feltételezés, hogy elhisszük, egy nagy siker majd elcsendesíti bennünk ezt a fájdalmas hangot. Ezzel szemben az óriási lépésekkel a félelem mértéke is nőhet, tehát amikor nagyot lépünk előre, megeshet, hogy még jobban felhangosítjuk magunkban azt a bizonyos hangot. Vannak viszont jó híreink is.
Az apró lépések működnek.
Ha az álmaidat és céljaidat kiemelkedően nagynak is tartod, törekedj arra, hogy a mindennapi lépéseid minél apróbbak legyenek, így sokkal több lesz az esélyed a sikerre. Ha például a testmozgás és a fittség a legfontosabb cél, akkor fontold meg a helyben futást, vagy a napi egy perc fekvőtámasz gyakorlatot. Ezekhez nincs szükség túl sok önkontrollra. A folyamat során kezdesz majd szokást kialakítani, ami segít fenntartani a hosszú távú célod. Ha egy kapcsolat a vágyad, kérdezd meg magadtól, hogy mi az az apró lépés, amit néhány perc alatt, minden héten megtehetsz ennek érdekében? Talán ha a munkahelyeden egy csoportos ebédlőasztalhoz ülsz le, lehetőséget adsz magadnak egy új találkozásra.
Ez az elképzelés talán ellentmondásosnak tűnhet, és kétségbe vonható, hogy az apró lépések is olyan gyorsan működnek (ha nem gyorsabban), mint a nagyobbak. Ám tényleg így van. Ha a kis lépéseket választod, akkor szokásokat építhetsz ki magadnak, melyek idővel fennmaradnak. Ha ezt az utat választod, akkor észreveszed, hogy a legnagyobb kihívás a belső hangod lecsendesítése a folyamat elején, annak érdekében, hogy a számodra legmegfelelőbb méretű lépést tehesd meg – ami neked fog működni. Az év végéhez közeledve fontold meg ezt a példát. Amikor egy cinikus riporter megkérdezte Teréz anyát, hogyan várja el, hogy az ő limitált forrásaiból meggyógyítson ilyen sok beteget és éhezőt, azt felelte: „...egyszerre egy embert” („one person a time”). Az apró lépések működnek.
