Honvágy és összetartozás – Hogyan küzdjünk meg az ünnepi magánnyal?

A portugál nyelvben létezik egy szó az erős vágyakozás, sóvárgás, nosztalgiával keveredő hiány kifejezésére. A 2020-as év és a vírus alapjaiban rajzolta át korábbi szociális hálónkat és kapcsolódásaink természetét, az ünnepek közeledtével pedig a más nyelvre lefordíthatatlan „saudade” keserédes érzése még inkább előtérbe kerülhet. Tényleges fizikai kapcsolat nélkül is betölthetik funkciójukat a közös ünnepi cselekvések? Vajon mennyire illúziúromboló, ha a karácsonyi vacsorán csak a képernyőn keresztül osztozhatunk? Cikkünkben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A kapcsolatok megtartó ereje

A háló akár metaforaként is értelmezhető, hiszen a minket körülvevő kapcsolatok megtartó ereje akkor érvényesül legerősebben, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, úgy érezzük, zuhanunk. A társas kapcsolataink védőhálóként képesek megtartó erőt nyújtani és támogatni, hogy megküzdjünk a minket érő kihívásokkal. A protektív faktoroknak nevezett tényezők képesek tompítani a stressz ártó hatásait, ebből a szempontból a társas kapcsolatok kiemelten fontosak (Gottlieb, 1985).

A közös családi rituálék kiemelkedő szerepet játszanak a lelki egészségben és az összetartozás érzetének erősítésében, az érzelmi többlettel rendelkező cselekvések pedig lelki ellenálló képességünkre is jótékonyan hatnak. Ennek hiányára és a szeparáció egészségre gyakorolt hatására szemléletes példa lehet a vudu-halál jelensége. A fogalom a törzsi népeknél a törzsből való, végzetes következményekkel járó kiközösítést jelenti, amelyet a tudomány szociális vagy közösség által kiváltott halálnak is nevez (Bauer, 2010).

Nyugati kultúránkban a karácsony kifejezetten közösségi, családi ünnep, így ilyenkor előtérbe kerülnek a meghitt kapcsolatok.

A sajátos megélés, az események sorrendje és a szerepek rögzítettsége pedig többletjelentéssel ruházza fel ezt az alkalmat, így válhat például az étkezés hétköznapi aktusa ünnepi vacsorává.

A karácsony rítusa

Szükségünk van bizonyos szertartásokra, amelyek strukturálják az életünket. A ráruházott jelentésüknél fogva emelkedhetnek ki az ünnepnapok a hétköznapok sorából. 

Az ünnepek környékén felértékelődnek szeretetkapcsolataink, átgondoljuk, kit ajándékozunk majd meg, leltárt készítünk, miért lehetünk hálásak és mi minden történt velünk az elmúlt év során.

Az ünnepek sorában talán a karácsonyhoz kötődő rítusok a legerősebbek, különösen a nyugati keresztény kultúrában. Ez azzal is magyarázható, hogy egyéb nemzeti és családi ceremóniákhoz képest a karácsony magasan ritualizált, különleges státusszal rendelkezik és fontos funkciót tölt be a családtagok tudatában (Elblinger, Bernáth, 2013). A karácsonyhoz társuló legfontosabb jelentések a vallás, a személyközi kapcsolatok ápolása, az agyagi tényezők és az ajándékozásra való alkalom. 

Talán éppen a kitüntetett státusza és a teendők sokasága miatt, a karácsonyi időszak fokozott pszichés és érzelmi terhelést is jelenthet (Holmes, Rahe, 1967). Egy kutatás rámutatott, hogy a fogyasztói társadalom által sugallt megfelelési kényszer és a sürgetettséggel járó stressz az ünnep valódi üzenetének szem előtt tartásával csökkenthető. Az eredmények rámutatnak, hogy a keresztény vallás mellett elkötelezett személyek kevésbé élik meg megterhelőnek az adventi időszakot (Mutz, 2015).  

Egyedül, de nem magányosan

Az utóbbi időben egyre inkább nehezített a kapcsolattartás, az új helyzet pedig másfajta alkalmazkodást kíván. 

Az eltünedező barátok, a ritkuló telefonhívások és a csökkenő érdeklődés mind arra figyelmeztetnek, amit nem ápolunk, az elhervad.

Szerencsére családtagjaink esetében más a helyzet, a családi kötelékek ereje sok mindent képes kibírni. A szigorú korlátozások miatt megeshet, hogy külföldön, esetleg egy idegen városban rekedünk, illetve idős családtagjaink védelme érdekében önként is meghozhatjuk a távolmaradás felelős döntését. 

Aki az ünnepeket egyedül kényszerül eltölteni, legjobb, ha tudatosítja magában a helyzetet. Emellett pedig fontos azt is tisztázni, ez nem tart örökké és nem végleges, csupán átmeneti állapot. A rítusok szerepe éppen az, hogy többletjelentést adjanak a repetitív cselekvéseknek,

amit megünneplünk, az ünneppé válik.

Ha megadjuk a módját és gyertyát gyújtunk, olyan atmoszférát teremtünk, amely segít átérezni az ünnep mondandóját, felidézzük a szeretteinkkel közös emlékeinket, csökkenthetjük a szeparáció okozta negatív érzéseket. Ezáltal az egyszerű gyakorlat által pedig erősíthetjük az összetartozás érzését is. A kapcsolattartásra további lehetőséget nyújthatnak az online eszközök, melyek ugyan a személyes jelenlét érzését nem helyettesíthetik, mégis hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy az ünnepeket a családunkkal, szeretteinkkel együtt töltsük – még ha erre csak a virtuális térben van is lehetőség az idén. 

A Mindset Pszichológia csapata küldetésének tartja, hogy senkit ne hagyjunk egyedül ebben a nehéz helyzetben, így szakembereinkkel együttműködve online segítő csoportot is indítunk kifejezetten a külföldön élő magyarok számára, melynek célja, hogy segítse a nehézségekkel, szorongással, félelemmel való megküzdést ebben a rendkívüli helyzetben!