A párunk mindent az ellenőrzése alatt akar tartani, és mélységesen megbántjuk, ha az eseményeket nem az ő elvárásai szerint alakítjuk. Főnökünk minden jó szándékú tanácsot és segítséget elutasít egy kilátástalan helyzetben. Munkatársunk kollégáit „erősek” és „gyengék” csoportjára osztja fel, ez utóbbiakat pedig látványosan leértékeli. Mi állhat a hatalomra, kontrollra való törekvés mögött? Borbély Lilla tanácsadó- és iskolapszichológus cikke.

A szorongástól Karen Horney pszichoanalitikus szerint jellemzően két fő stratégiával próbálunk megmenekülni: a szeretet hajszolásával, illetve a hatalomra, a presztízsre és a birtoklásra való törekvéssel. A stratégiák használata főként a neurotikus személyiségszerveződésre jellemző, ugyanakkor gyakran előforduló szorongáskezelő módszerek a társadalom szubklinikus tagjainál is. A stratégiák többnyire tudattalanul jelennek meg a viselkedésben, és általában a kiváltó okok is a tudattalan rejtekében maradnak.

A szeretetéhség stratégiájával a másokkal folytatott intenzív kapcsolattal juthatunk enyhüléshez, míg a hatalom megszerzésére való törekvés által a másokhoz fűződő viszonyunkat lazítjuk és a saját pozíciónkat erősítjük meg. Vágynunk a kontrollra, megbecsülésre és a gazdagságra önmagában egyáltalán nem neurotikus, mint ahogy a szeretetvágy sem sorolható a neurózis tünetei közé. Azt kell megvizsgálnunk, hogy a vágyunkat mi motiválja.

Ha erőfeszítésünket a hatalmi pozíció elérésére a szorongás váltja ki vagy gyűlöletből, kisebbségérzésből származik, akkor jelenthetjük ki, hogy egy neurotikus stratégiát alkalmazunk.

Az ilyen jellegű hatalmi törekvéseink enyhítik a bennünk lévő alapvető bizonytalanság-érzést: ha kontrollálhatjuk a környezetünket, befolyásunk van másokra és a világra, az nagyban növeli a biztonságérzetünket. Emellett pedig egy olyan csatornára teszünk szert, amely alkalmas indulataink levezetésére is. Horney szerint ez a törekvés csak akkor alakul ki, ha lehetetlennek bizonyul számunkra szorongásunkat szeretettel enyhíteni.

Mi ellen véd a hatalom?

A hatalomra való törekvés védekező stratégiája két fenyegető veszély ellen védi meg alkalmazóját. A szorongás egyik alapeleme a tehetetlenség, ez az egyik fenyegető érzés, mely a külvilág kontrolljával elkerülhetővé válik. A neurotikus személy számára olyannyira kényelmetlen és szenvedésteli lehet a tehetetlenség vagy a gyengeség érzése, hogy tartózkodik azoktól a hétköznapi helyzetektől, melyekben ezek akár csekély mértékben is megjelenhetnek (pl. iránymutatás vagy segítség elfogadása, függőség körülményektől vagy emberektől, engedmény, egyetértés).

Minél kevésbé képes a neurotikus az önérvényesítésre, minél gyengébbé válik, annál inkább igyekszik a gyengeség legapróbb jelének elrejtésére.

Kívülről szemlélve sokszor csak a hatalom lehengerlő maszkját látjuk, az azt mozgató szorongás rejtve marad előttünk.

A másik fenyegetés, melyet a hatalom megszerzésével elháríthatunk, a jelentéktelenség érzése. A neurotikus személy irracionális és merev elképzeléseket alakít ki saját erejéről. Meggyőződésévé válhat, hogy bármely helyzetet uralni képes.

Ez a meggyőződés kéz a kézben jár a büszkeséggel, ezért a gyengeséget nemcsak veszélyesnek, hanem gyalázatnak is tartja. Így az embereket két csoportra hasítja: lehetnek csodált „erősek” vagy pedig megvetett „gyengék”.

A gyengeség meghatározásában is szélsőséges. Többnyire elítél mindenkit, aki egyetért vele, enged a kívánságainak, vannak gátlásai, vagy nem tartja szigorú kontroll alatt az érzelmeit. Ugyanakkor ezeket a tulajdonságokat különösen önmagában gyűlöli. Ha szembesülnie kell a szorongásainak vagy gátlásainak jeleivel, megalázottnak érzi magát. Neurózisa miatt legbelül saját magát is megveti, és mindent megtesz ennek eltitkolására.

Hogyan jelenik meg a stratégia a mindennapi életben?

A kontroll érzése nagyon jellemző mozgatórugó. Nem szeretnénk, hogy olyasmi történjen, amit nem mi kezdeményeztünk vagy hagytunk jóvá. Igényünk megszépülhet abban, hogy tudatos szinten megengedjük a szabadságot, de mindenről tudni szeretnénk, amit a másik csinál, és arrogánssá válunk, ha bármi az ellenőrzésünkön kívül zajlik.

Hatalomvágyunktól mozgatva törekszünk arra, hogy mindig igazunk legyen. Még ha apróságok viszonylatában is derül ki, hogy nem helyes az elgondolásunk, nagyon felhúzhatjuk az orrunkat. Mindig mindent jobban kell tudnunk másnál, és gyakran megvetjük azokat a helyzeteket, melyek kontrollálhatatlanok.

Szeretjük, ha a dolgok a mi szánk íze szerint folynak. Ellenérzést vált ki belőlünk, ha mások nem pontosan azt és pontosan akkor teszik, amit és amikor mi elvárunk. Türelmetlenségünk meghatározó lehet. A késés, a várakozás kényszere nagyon idegesítő lehet a számunkra.

Ez különösen erőteljesen megjelenhet a párkapcsolatokban:

haragszunk, hogy a párunk nem akar megfelelni a – többnyire ki sem fejezett – elvárásainknak, annak bizonyítékát látjuk benne, hogy a másik nem akar bennünket.

Nem tudunk egyetérteni, nehezen fogadjuk a segítséget. Hiába gondolunk egy felvetést jónak, elfogadását gyengeségnek éljük meg, lázadunk ellene, gyakran kényszeresen ellentétes nézőpontot veszünk fel. Titkos meggyőződésünk, hogy valójában a világnak kellene hozzánk alkalmazkodnia, és nem nekünk hozzá. Éppen ez nehezíti meg a változásra való képességünket: számunkra a probléma belátása azt jelentené, hogy beadtuk a derekunkat.

Ez az elengedésre való képtelenség súlyos hatással lehet szerelmi kapcsolatainkra, de akár a szexuális kapcsolatainkra is (hiszen az orgazmus eléréséhez önmagunk elengedésének képessége esszenciális). Nagy nehézségeket okozhatnak számunkra az egyenrangú kapcsolatok: amennyiben valamit nem uralunk teljesen, azt hajlamosak lehetünk súlyos vereségként elkönyvelni.

Fontos felismerni, hogy a hatalomra való törekvés stratégiája mögött az alapvető biztonságérzetünk megrendülése, a rajtunk eluralkodó szorongás áll. Foglalkoznunk kell ezekkel a területekkel, hogy utat nyithassunk az autentikus kapcsolatok és a valódi biztonságérzet kialakulása felé, és kiléphessünk szenvedésteli helyzetünkből.

•••

Ha a cikkben leírtak alapján magadra ismertél, vagy csak úgy érzed, szívesen átbeszélnéd érzéseidet, problémáidat egy szakemberrel, ezt a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban is megteheted.

 

Felhasznált irodalom:

Horney, K. (2014): A neurotikus személy napjainkban. Ursus Libris.