A pszichoterápiának sokfélének kell lennie, hiszen különböző személyek, minden esetben más-más helyzetben keresnek ilyen jellegű segítséget. Éppen ezért fontos kiindulópont lehet, milyen módszerek állhatnak rendelkezésünkre. Ha eme sokféleségbe egy kis bepillantást nyerünk, látni fogjuk: a terápia korántsem csak a beszélgetésről szól.

A terápia a kliens és a terapeuta közös munkája. Abban az esetben, ha egyedül keresnénk segítséget, a terapeutával való kapcsolat kulcsfontosságúvá válik. Az egyfős terápia célja azonban eltérő lehet, attól függően, hogy milyen jellegű problémával keressük fel a szakembert, így a terápiás lehetőségek széles tárháza tárulhat elénk. Azonban a feltárás és támogatás mindnek közös eleme. A leggyakoribb a kevert terápia, az egyéni helyzet és a személyiségvonások egyaránt meghatározzák (kliens és terapeuta részéről egyaránt) megjelenésük arányát.

A pszichoterápia inkább feltáró hangsúlyú, ha a fontosabb cél a belátás és a helyzetet kiváltó okok mélyebb rétegeinek megértése.

A terápiás kapcsolat önmagában gyógyít,

új kapcsolati viszonyt jelenítvén meg a terapeuta és a kliens között. Ebben a diádban egy biztonságos és elfogadó légkör teremtődik meg, mely segít újraformálni az egyén külső és belső kapcsolatait, konfliktusait. A feltáró terápiák hosszúsága eltérő lehet, nagyon személyre szabott az időtartam meghatározása.

A feltáró módszerek közé tartozik többek között az analitikusan orientált pszichoterápia, amely intenzív, akár heti több alkalommal működő, szabad asszociációt is alkalmazó terápiás munka. Nagy hangsúlyt fektet az álmok és a tudattalan folyamatok megértésére.  Ez az irányzat a Sigmund Freud által bevezetett pszichoanalízisből ered, a klasszikus „díványos fekvős” terápia továbbfejlesztett változata. Fókuszában a tudattalan konfliktusokból eredő, megoldandó problémák állnak. Inkább múltorientált, célja a belső rejtett tartalmakból fakadó mélységek felismerése, és az önmagunkkal való szembenézésből fakadó megújulás. Ez a terápiás módszer akár éveket is felölelhet.

A „díványon fekvős” terápia az egyik legősibb terápiás módszer, ám csak az egyik lehetőség a számtalan többi irányzat közül.

A feltáró, tehát kevésbé tünetfókuszú terápiákhoz sorolható a rövid, dinamikus terápia is. Szintén az analitikus alapelvekre épít, így célja a tudattalanból fakadó konfliktusok megértése, a személyiség változáshoz való segítése. Azonban, a pszichoanalitikusan orientált terápiához képest sokkal rövidebb idő alatt is eredményt hozhat. Az ülések fókuszáltak, a terapeuta aktívabban bevonódik, kérdez és támogatólag vissza is jelez, ha szükséges. A fekvő testhelyzet helyett a páciens általában szemben ül a szakemberrel.

A feltárás mellett az egyéni terápia másik fókusza a támogatás. Ha olyan személy keresne pszichológiai segítséget, aki súlyos életválságon esett át, komoly krízist él meg, vagy alacsony szorongástűréssel bír, esetleg más jellemzői arra sarkallhatnak, hogy inkább azonnali segítségre van szüksége. A rövid, támogató terápia célja az én-építés, a korábbi adaptív megküzdési módok helyreállítása, esetleg az újabb célok, lehetőségek felismertetése.

Támogatás-fókuszú terápiák

Krízisintervenciós terápiás beavatkozások gyakoriak például az öngyilkosságot megkísérlők körében. A cél minden esetben az, hogy az egyén mihamarabb „visszaálljon” a mindennapokba. Erősen támogató terápiát gyakran alkalmaznak pszichiátriai betegeknél is, akiknek az önmegfigyelési képességük, valóságészlelésük gyenge. A cél itt is a hétköznapi boldogulás segítése, az önismeret mélyebb rétegeinek feltárása helyett.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott támogató módszer a kognitív viselkedésterápia. A módszer kidolgozása Aron Beck nevéhez fűződik, a terápia sikere a '60-as évek óta töretlen. Eszerint a felfogás szerint a viselkedés a kognitív stílusból fakad: az információfeldolgozás torzul, a rossz értelmezések pedig negatív érzelmi változással járnak. Ebben az esetben a terapeuta célja

a gondolkodási stílus megváltoztatásának segítése.

A páciens ismerje föl a negatív gondolatait és azok eredetét, melyek megértésével képessé válhat a hibás vagy torzított hiedelmeit legyőzni, és változást elérni az élet különböző területein. A terápia a jelenre és az adott problémára fókuszál, a páciens nagyon aktív résztvevője a folyamatnak. A módszer nagyon eredményes depresszióval küzdők, különböző szorongással vagy evészavarokkal élők és a pánikbetegség esetében is.

Kognitív stílusunkat többek között azon sémák teszik ki, melyek nagy hatással vannak arra, hogyan értelmezzük mások és önmagunk viselkedését.

A kognitív viselkedésterápia átdolgozásából fakadó módszer a sématerápia. Ebben az esetben, a kognitív alapelvekre építve a cél a torzult gondolkodási folyamatokból kialakuló alkalmazkodási zavar kezelése. A maladaptív sémák átdolgozásával a páciens sok javulást tapasztalhat, hiszen élményei átrendeződhetnek. A sématerápia a gondolkodási stíluson túl azonban nagy hangsúlyt fektet a terapeuta-kliens közötti kapcsolatra, az abból fakadó feszültségek megértésére, tisztázására is. Főleg személyiségzavarral élők esetében hasznos, segítő módszer.

Csoportos terápiák

A csoportos terápiákban a terapeuta és kliens közötti kapcsolati tér felbomlik. A többiekhez való viszonyulás és az ebből fakadó érzések kerülnek a középpontba.

  • Dinamikus csoportterápia

Lehetőséget nyújt annak megtapasztalására, hogyan működnek az egyének csoportban. Kiderülhet, milyen szerepeket veszünk fel vagy éppen osztunk rá másokra, milyen várakozásokat és tudattalan mintákat hordozunk, milyen akadályokba ütközünk, és sokat elárulhat a konfliktuskezelési módszerekről is. A csoportterápia számos területen hasznos segítség lehet, legyen szó életvezetési vagy éppen önismereti kérdésekről. Céljától függően változó hosszúságú és különböző módszertani elemekből épülhet föl, általában 6-10 részt vevővel. A csoportos élmény

minden esetben egy sajátos dimenzió,

egyéni pszichoterápia mellett is alkalmazható módszer, hiszen újabb perspektívákat mutathat. A csoport tagjai ösztönzőleg hathatnak egymásra, többek között nagyon eredményes addikcióval küzdők esetén és az önismeretei munka terén is.

  • Családterápia

A családterápia a család rendszerszintű megközelítése révén segíthet a konfliktusok feloldásában. Gyakori, hogy egy-egy szimbolikus tünet mutat rá arra (például egy családtagnál evészavar alakul ki), hogy a családi mintázatokból fakadhat a probléma egyik gyökere. A cél, hogy a családtagok vagy a házaspár tagjai felismerjék és átdolgozzák azokat a belső konfliktusokat, melyek felszínre törtek.

  • Párterápia

A párterápia fókuszában a partnerek közötti kapcsolat, és annak a pár egyes tagjai által megélt szubjektív élménye áll. Ha a pár mindkét tagjai erősen motivált a kapcsolat megmentése iránt, azonban úgy érzik, nem tudnak átlendülni a nehézségeken, érdemes lehet kipróbálni ezt a terápiás módszert. Fókuszában a kettejük közötti dinamika feltérképezése és a problémák okainak megértése, feltárása áll.

Az alábbi felsorolás csak egy kis ízelítőt ad a napjainkban előforduló, gyakran használt terápiás eljárásokról. Ha tartós, funkcióromlással járó, mindennapjainkat megkeserítő problémáról van szó, érdemes lehet megfontolni a terápiás segítséget. Amennyiben úgy érezzük, szakember segítségét kérnénk, tájékozódjunk a lehetőségekről, és ne féljünk belevágni! A számtalan lehetőség közül mindenki megtalálhatja céljainak és vágyainak a legmegfelelőbbet.

Felhasznált szakirodalom:

Glenn O. Gabbard: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve.