Vallási szempontból a zarándokutak fontos jelentéssel bírnak. Ha életünk során megadatik, hogy végigjárhatunk egy ilyen utat, még közelebb kerülhetünk Istenhez, saját magunkat pedig egy teljesen más aspektusból láthatjuk. Következő cikkünkben a zarándoklat pszichológiai hatását nézzük meg vallási vonatkozásban.
Zarándokút a Bibliai tanításokhoz
A zarándoklat jelentése egy spirituális utazás, mely során ellátogatunk egy vallási jelentőségű zarándokhelyre. A zarándokút során nem az úti célhoz való megérkezés a fontos, hanem az út alatt tapasztalt testi-lelki feltöltődés. Ez a jelenség vallási, spirituális jelentőségű. „Társas utazásnak” is szokták nevezni olyan értelemben, hogy vándorlásunk során a többi hívővel együtt kerülünk bensőségesebb kapcsolatba, akikkel valószínűleg soha nem találkoztunk előtte, így adva át egymásnak tanításokat, tapasztalatokat.
A zarándoklás fogalma már az Ószövetségben is aktívan jelen van. Kezdve Ábrahámmal – akit a hit példaképének neveznek –, aki hittel engedelmeskedett Istennek, otthagyva ősi földjét. Ábrahám kivonulása a kezdete volt annak az életformának, amely később az Újszövetségi tanításokban is megjelent.
Jézus Krisztus életében is aktívan ott van a zarándoklás jelensége, aki már gyerekkorában megtapasztalhatta ezt, amikor Mária és József bemutatták Őt a jeruzsálemi templomban (Lk 2,21-38). Lukács evangéliuma szerint
Jézus Jeruzsálem felé tartó zarándokútja egy megváltás-ajánlat Izrael népe számára. Az elutasítás miatt viszont ez az út a szenvedés, halál, megváltás útjává vált.
A zarándoklás fogalma mind a római, mind pedig a görög keresztény kultúrában megjelenik. Célja a vezeklés, a lelki megtisztulás vagy valamilyen testi betegségből való felgyógyulásért való imádkozás. A középkorban terjedtek el a zarándokutak különböző kegyképekhez, Mária-szobrokhoz, amiknél a hívek bűnbocsánatot nyerhettek, imáik meghallgatásra találhattak.
El Caminon innen és túl
Az egyik leghíresebbnek számító zarándokút nem más, mint a Szent Jakab-útnak is nevezett El Camino de Santiago. Az út már a 11. századtól ismert volt és a mai napig több százezren kelnek útra, különböző útvonalakat érintve, hogy maradandó élményben legyen részük. Az utóbbi években pszichológiai szempontból is megvizsgálták a harmadik legjelentősebb keresztény zarándokutat.
Bebizonyították, hogy azoknál, akik befejezték az El Camino túraútvonalát, csökkent a stresszszint, a szorongás, illetve a depresszió. A fontos dolgokra is jobban tudtak összpontosítani testi-lelki egészségük érdekében.
Dr. Domján Mihály, pszichológus, családterapeuta írásból kiderül, hogy ő az évek alatt többféle zarándokúton is részt vett, amik következtében ő maga is megtapasztalhatta a testi-lelki-szellemi feltöltődést. Úgy fogalmazott, hogy az út során erősödik a felebaráti szeretet, illetve az Istenbe vetett bizalom. A kegyelem, amit az út során megtapasztalunk pedig azt eredményezi, hogy a lelki béke által önelfogadást érezhetünk (Dr. Domján Mihály, 2018).
Az El Camino mellett Lourdes is fontos keresztény zarándokhely, amely arról vált híressé, hogy 1858. február 11-én egy barlangban megjelent Szűz Mária. A világhírű zarándokhelyre több millióan látogatnak el a gyógyulásért vagy a megnyugvásért imádkozni. Egy 2007-es holland kutatás alapján azok a zarándokok, akik nehezen beszéltek lelki traumáikról, veszteségeikről a zarándokút megtétele után sokkal könnyebben tudták életük nehéz periódusait feldolgozni. Ehhez nagyon sokban hozzájárult a közösség ereje, amely végigkísérte a betegeket az utazás során, hiszen csoportban tudták megvitatni fájdalmukat.
Habár a mostani helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy útra keljünk, lélekben, önmagunkban meg tudjuk teremteni azokat az elemeket, érzéseket, melyek szellemi feltöltődésünket segíthetik. Joseph Campbell író, vallástörténész megfogalmazása is ezt támasztja alá, ami azt mondja, hogy nem kell a Szentföldre utazni, hiszen a Szentföld bennünk van.
