Veled vagyok, de nem köteleződöm el – az aszimmetrikus elköteleződés, II. rész

Előző cikkünkben azt mutattuk be, mit is tekintünk aszimmetrikusan elköteleződő párkapcsolatnak (röviden: ACR, azaz Asymmetrically Committed Relationship), és hogy Scott M. Stanley és munkatársai milyen összefüggéseket találtak az elköteleződés szimmetriája (vagy épp aszimmetriája) és az összeköltözés, a házasság ideje között kutatásaikban. Cikksorozatunk második részében arról esik szó, hogyan is befolyásolja a párkapcsolat minőségét, megélését az aszimmetrikus elköteleződés, mely párok hajlamosabbak a szakításra aszerint, hogy melyik nemű partner a gyengén, illetve erősen kapcsolódó. Ezen kívül arra is kitérünk, hogyan alakulhatott ki, és miért van egyre több aszimmetrikusan elköteleződő párkapcsolat, és mit tehetünk, hogy lehetőleg ne kerüljünk ilyen helyzetbe.

Stanley és munkatársai az aszimmetrikusan elköteleződő (ACR) és a nem aszimmetrikusan elköteleződő (nem-ACR) párok kapcsolatainak dinamikáját, minőségét is összehasonlították. Az ACR párok gyengén kapcsolódó (kisebb mértékben elkötelezett), illetve erősen kapcsolódó (nagyobb mértékben elkötelezett) partnerei egyaránt úgy ítélték meg, hogy kapcsolatuk minősége alacsonyabb, több a konfliktus és magasabb szintű az agresszió benne, mint a nem-ACR párok tagjainál. (Az agresszió említésekor fontos kiemelni, hogy a kapcsolatokban elkövetett erőszak mérésekor a kutatók nem tipikusan azt a kapcsolati erőszakot mérték, ami először eszünkbe jutna – mint a súlyos fizikai bántalmazás, családon belüli erőszak –, hanem egy általános agressziót, amelyet azon fiatal felnőttek kapcsolataiban találtak, akiknek nehézségeik voltak a konfliktusok adaptív kezelésében és a negatív érzelmek szabályozásában.)

Az, hogy a gyengén kapcsolódók alacsonyabb minőségűnek látták a párkapcsolatukat, könnyen betudható alacsony elköteleződésüknek. Hiszen kevésbé köteleződünk el olyan kapcsolatok iránt, amelyekben sok a probléma. Ugyanakkor a kapcsolatnak is egyre több problémája lesz, ha kevésbé köteleződünk el iránta.

Az ACR párok erősen kapcsolódó (nagyobb mértékben elkötelezett) partnereinek eredményei viszont meglepőbbek voltak a kutatók számára. A nagyfokú elköteleződés általában épphogy a negatív viselkedés gátlásához és boldogabb kapcsolatokhoz vezet, de ebben az esetben mégsem így történt. Az erősen kapcsolódó ACR-ben élők hajlamosak voltak nagyon magas elköteleződési szinttel rendelkezni (átlagban magasabbal, mint a nem-ACR párok tagjai), ám mégis alacsonyabb kapcsolatminőségről, több konfliktusról és több kapcsolatban jelenlévő agresszióról számoltak be – ideértve a partnerük iránt érzett saját agressziójukat is.

Ezek az eredmények összhangban állnak más szakemberek, mint például Blau nézőpontjával, aki szerint nagyon bosszantó és nagy elégedetlenséget szül az, ha egy aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolat elkötelezettebb partnerei vagyunk. Scott M. Stanley és munkatársainak egy korábbi longitudinális vizsgálata szerint is azok, akik a házasságkötést megelőzően úgy érezték, hogy elkötelezettebbek, mint társaik, a házasságkötést követően alacsonyabb házas, családi életminőségről számoltak be.

Együtt maradok veled, de miért is?

Nem meglepő, hogy az ACR-k nagyobb valószínűséggel szakítottak, mint a kölcsönösen elköteleződő kapcsolatok. Érdekes módon viszont azok az ACR-ek, amelyekben a férfiak voltak a gyengén kapcsolódók, szinte ugyanolyan (sőt az eredmények alapján egy kicsit nagyobb) valószínűséggel folytatódtak, mint a nem-ACR-ek. Tehát nem volt valószínű, hogy a kapcsolatok véget értek volna pusztán azért, mert a férfi sokkal kevésbé köteleződött el, mint a nő. Azok a kapcsolatok viszont nagyobb valószínűséggel értek véget, amelyekben a nő volt a gyenge láncszem, vagyis a gyengén kapcsolódó. Tehát a nők elköteleződési szintje meglehetősen előrejelzőbb (ötszöröse) volt a férfiakénak, abban a tekintetben, hogy együtt maradtak-e a párok.

A kutatók úgy vélik, ez azt jelenti, hogy vannak olyan férfiak (fontos kihangsúlyozni, hogy egyáltalán nem minden férfi vagy a legtöbb férfi, csak bizonyosak), akik megelégednek azzal, hogy csak „együtt lógnak” a nővel, és nem igazán gondolják komolyan a párkapcsolatot, és ez addig tart így, amíg a nőnek elege nem lesz belőle és véget nem vet a kapcsolatnak.

Több az aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolat, mint bármikor korábban

Stanley és munkatársai úgy vélik, az aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolatok gyakoribbak napjainkban, mint bármikor az elmúlt ötven évben. Ez nem feltétlenül tesztelhető vagy bizonyítható könnyedén, azonban néhány pontban összefoglalták, miért is jutottak erre a következtetésre.

1. A kulturális hagyományok, szokások és a romantikus kapcsolatok alakulásának meghatározott lépései (először eljegyzés, majd házasság és összeköltözés, később gyermekvállalás) folyamatosan hanyatlanak, homályosság, bizonytalanság uralkodik.
2. Hajlamosak vagyunk ezt a homályosságot előnyben részesíteni, mivel félünk az elutasítástól és attól tartunk, hogy az elköteleződés veszélyes (bármikor elhagyhatnak).
3. A fontos kapcsolati lépések, mint például az összeköltözés vagy a gyermekvállalás egyre inkább csak úgy megtörténnek, mint hogy döntések folyamatából származnának. Ezek a gyakoribb, gyorsabb döntéshozatalok tükrözik az elköteleződés kialakulását és megnyilvánulását.
4. Ez a zavaró tényezőkkel teli környezet megkönnyíti az aszimmetrikus kapcsolatokba való belekerülésünket, és az azokban való megragadást.

Ezek következtében tartós, nem házas kapcsolatokat tartunk fenn, néha évekig is, még mielőtt rájönnénk, hogy partnerünk igazából nem is annyira szeretne velük lenni, nem elkötelezett irántunk. Az összeköltözés vagy a gyermekvállalás sokszor nem alakít a kapcsolaton, nem transzformálja azt, mint azt sokan várnák. A legerősebb elköteleződés általában az, amelyik döntések folyamatából fakad, különösen azokból a döntésekből, amelyeket az emberek úgy hoznak, hogy tudják: teljes választási szabadsággal rendelkeznek.

Mit tehetünk?

A jelen helyzet sok fiatal felnőtt számára nehéz körülményeket teremt, hiszen általában nem bölcs dolog a lehetséges partner jövőbeli terveiről, elköteleződési motivációiról kérdezni a második randevún (ha egyáltalán még randevúknak nevezik a fiatalok az első találkozásaikat). Amikor viszont nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy kapcsolatunk élettelen, céltalan, akkor ajánlott kiderítenünk, hogy vajon ugyanott tartunk-e, ahol párunk tart épp.

Ha tartós szeretetre és elköteleződésre vágyunk, ne várjunk túl sokáig, hogy kiderüljön, vajon partnerünkkel ugyanazt a jövőt képzeljük-e el. Nem tudjuk pontosan megmondani, mennyi ideig kell ismernünk valakit, mielőtt tisztáznánk vele a párkapcsolati terveinket. Azt viszont tudjuk, hogy sokan túl sokáig várnak. Ez a várakozás pedig sokszor fájdalmas tud lenni. Ha a nyitott kommunikáció mellett döntünk, és megkockáztatjuk, hogy esetleg nem azt halljuk párunktól, amit szeretnénk, megadjuk magunknak (és párunknak is) a lehetőséget a döntésre. A döntésre, hogy van-e értelme a párkapcsolat folytatásának, vagy pedig több esélyünk lehet egy kölcsönösen elköteleződő, szeretetteli kapcsolatra valaki mással.