Bert Hellinger, a családállítás atyja tiszteletére rendezte meg a Mindset Pszichológia december 3-án teltházas interaktív előadását Velünk élő múlt – Generációs örökségeink nyomában címmel. Az esemény meghívott előadója volt Angster Mária klinikai gyermek szakpszichológus, pszichoterapeuta, a családállítás neves, hazai képviselője és Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, a Mindset Tanácsadó Központ szupervízora. Tudósításunk.

A családállítás a '80-as években született módszer, a kezdetektől napjainkig töretlen népszerűségnek örvend világszerte. Bert Hellinger a pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció analízis és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve építette fel alapgondolatát, ami elmondása szerint nem volt újkeletű inkább a régi bölcsességek újra felelevenítése. A nyugati pszichológia keretein túllépve arra a következtetésre jutott, hogy a családi rendszernek vannak olyan elemei, törvényszerűségei, amelyek elősegítik annak fennmaradását és működését. A családállítás egyik legfontosabb eleme a rendszerszemléletben való gondolkodás. Az egyént olyan rendszerben élő személynek tekinti, akit nem lehet saját kontextusából kiragadva vizsgálni. Más terápiás módszerektől eltérően azonban Hellinger úgy látta, hogy a családi traumák, nehézségek tovább öröklődhetnek, és ezeknek legtöbbször nem vagyunk tudatában.

De mit is jelent ez a valóságban? A könnyebb megértés végett gondoljunk bele, hogy saját életünket születésünk pillanatától számítjuk. Általában nem szoktunk azon elmélkedni, hogy szüleink, nagyszüleink már számtalan életeseményen keresztülmentek érkezésünk előtt: voltak szerelmesek, éltek át kudarcot és veszteséget, komoly áldozatokat hoztak másokért, vagy esetleg hosszú ideig feldolgozatlan gyásszal éltek/élnek a mindennapjaikban. Mi tudattalanul érkezünk ezekbe a történetekbe és kicsi gyerekként nem is valószínű, hogy beavatnak bennünket a nehezebb eseményekbe. Ha a szerencsésebbek közé tartozunk, később fény derül a családi legendárium fontos titkaira, ami megengedi számunkra is, hogy a saját értelmezésünk szerint építsük be azokat életünkbe.

A családállításhoz azokban az esetekben érdemes fordulni, amikor úgy érezhetjük, elakadtunk az életünkben és a probléma gyökerét saját személyiségünkben nem találjuk. Ilyenkor kezdhetünk gyanakodni, hogy a szüleinktől, nagyszüleinktől, akár távolabbi őseinktől átvett érzelem, viselkedés vagy akár teljes sors állhat a háttérben.

Fenomenológia

Angster Mária a családállítás néhány fontos alaptörvényét a kirakós játék analógiájával magyarázta el a közönségnek. Egy puzzle akkor jó, ha megvan minden darabja, és azok a helyükön vannak. Röviden összefoglalva a család is akkor működik jól, ha meg van minden tagja és ők a helyükön vannak. Ezt a felismerést Hellinger a családállítás alaptörvényeinek nevezte el, amelyek így szólnak :

1. Az odatartozás törvénye. A kiterjeszett család minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ez a jog sokszor sérül, például amikor egy családtagot kitagadnak, mert nem a család morális értékeihez hűen viselkedett. Vagy azért próbálnak valakit elfelejteni, mert nagyon fáj az emléke (mint egy korán elveszetett kisgyermek). Ezeknek a személyeknek az energetikai nyoma ott van a térben, csak viselkedéses szinten van űr a helyükön.

2. A hely törvénye. A család rendszerében minden családtagnak meg van a maga helye és csak itt teljesedhet ki. Ha a gyerek a szülőjével egy szinten éli meg magát (mert esetleg ezt várja el tőle az apukája vagy anyukája), esetleg a nagyszülei helyébe lép és a saját szüleit nevelgeti (például nem beszél a saját problémáiról, hogy megóvja őket), akkor ugrik a generációs létrafokon és nem éli meg a gyerekkorát, ami később a párkapcsolataiban okozhat komolyan problémát. (Például ha apa mellett volt a generációs ranglétrán, akkor gyakran házas emberek mellett köt ki.) Az a fontos, mit érzünk, hol állunk a családban, és nem az, hogy papírformán, hol vagyunk.

3. A kiegyenlítődés törvénye. A családi rendszerben egy teljesen igazságtalan és tudattalan csoport-lelkiismeret működik, vagyis ha a családtagok közül valakivel életbevágóan rossz dolog történik, akkor egy másik családtag, gyakran az elsőszülött elkezd úgy viselkedni, mintha vele történt volna meg. Ebben a családtagban olyan érzések keletkeznek, mintha őt érte volna a sorscsapás. („Ha te nem lehettél boldog akkor én sem leszek az!”, „Majd én átélem helyetted a nehéz érzelmeidet!”) Ha ezek sérülnek, a hétköznapokban is jelentkezik a baj.

Az este alatt Kozma-Vízkeleti Dániel hozott olyan eseteket, amelyekkel a családterápiás rendelése során találkozott, majd a közönség aktív részvételével Angster Mária végigvezette az önként jelentkezőket a kiválasztott történet családállításában. A probléma utáni nyomozás irányát a családterapeuta saját tudásával egészítette ki, ezzel is jól szemléltetve, hogy a családállítás és családterápia nem egymással versengő módszerek, hanem komplementer módszerként működhetnek együtt.