Viccem, viccem, mondd meg nékem, milyen lesz az egészségem?

Mára már közhellyé vált a gondolat, hogy a nevetés jót tesz az egészségnek – sőt, egyesek egészen odáig mennek, hogy a rák ellenszerének tartják. E közhelynél azonban jelentősen árnyaltabb képet mutat az, hogy milyen is az a humor, ami valóban jót tesz a testi-lelki épségnek. Ezeket az árnyalatokat veszi sorra alábbi cikkünk.

Mindenek előtt, bár korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk a humor történetével és Rod A. Martinék kétdimenziós humorelméletével, néhány szóban újfent ismertetnénk annak kategóriáit. A 2003-ben kidolgozott elmélet a humor típusait a társas és egyéni, valamint a pozitív-negatív pólusok között feszülő dimenziók mentén értékelte és osztotta négy kategóriára. Az Énvédő humortípus az én-pozitív sarokban helyezkedik el. Ennek jellemzője egy alapvetően humoros életszemlélet, amely átsegíti használóját a legstresszesebb időszakokon is. Ezzel szemben az Önostorozó humortípus az én negatív oldalt képviseli. Aki ezt alkalmazza, az önmagából társasági bolondot csinálva igyekszik szeretetéhségét és alacsony önbecsülését takargatni. A Kapcsolatépítő humorú ember társas-pozitív humora ugyan tartalmazhat önostorozó elemeket, de valójában mély önelfogadás és magas pszichológiai jóllét jellemzi. Az efféle humor használója arra törekszik, hogy erősítse a társasági összetartást, miközben az esetleges feszültségeket csökkenti. Ezzel szemben az Agresszív, társas-negatív humorú ember célja az, hogy éles, bárkit kegyetlenül megalázó humorával sakkban tartsa környezetét.

Természetesen az eredeti kutatás részletesen foglalkozik azzal, hogy az egyes humortípusok milyen hatást gyakorolnak az egyén fizikai, mentális és szociális jóllétére, valamint milyen személyiségvonásokkal állnak (állhatnak) kapcsolatban. A nyomvonalukon járó számos kutató pedig idejét és erejét nem kímélve igyekezett alátámasztani vagy cáfolni, netán részletesebben megérteni az összefüggéseket.

Talán a legfontosabb tanulság, amelyet számos kutatás igazolt a humortípusokkal kapcsolatban az az, hogy a személyes jóllétre és egészségre az én-pólus mentén elhelyezkedő humortípusok (Énvédő és Önostorozó) bírnak nagyobb befolyással. Cann és munkatársai 2010-es kutatásukban azt vizsgálták, hogy az egyes humortípusok milyen összefüggésben állnak a pozitív személyiséggel (optimizmus, pozitív érzelmi beállítódás és reményteljesség), valamint az egészséggel. A Kapcsolatépítő és az Agresszív humortípusok esetén nem tudtak szignifikáns összefüggést kimutatni a vizsgált tényezők és a két társas humortípus között. Ám úgy találták, hogy az Énvédő humor erős pozitív kapcsolatban áll az egészséggel, míg az Önostorozó humorra ennek fordítottja igaz, vagyis nagy egészségügyi kockázattal jár. Vizsgálatuk azonban azt mutatta, hogy nem az Énvédő humortípus az, ami az egészséget okozza, hanem az ezzel ugyancsak erős korrelációt mutató pozitív személyiség és ennek hiánya az, amely az egészség megromlásához vezet az Önostorozó humorúak esetében.

Csupán az énközpontú humortípusokra korlátozta kutatását Düşüncil (2011), aki azt vizsgálta, hogy bejósolja-e a humortípus a szorongásos zavart, a hangulatzavart vagy a pszichotikus zavart. Úgy találta, hogy az Énvédő humorstílus erőteljesen csökkenti mindhárom mentális megbetegedés megjelenésének kockázatát, míg az Önostorozó humor erőteljesen növeli annak valószínűségét, hogy alkalmazójában megjelenjen a fent említett zavarok valamelyike.

Jovanovic (2011) kutatásában annak járt utána, hogy vajon a szubjektív jóllét két aspektusa (az érzelmi jóllét és az élettel való elégedettség) kapcsolatban áll-e a humortípusokkal, és ha igen, akkor miképpen. Azt találta, hogy már a Kapcsolatépítő humorú emberek érzelmi jólléte is magasabb értéket mutat, de az Énvédő humor használóinak nemcsak az érzelmi jólléte, hanem az élettel való elégedettsége is jóval nagyobb. Ezzel szemben viszont kimutatta, hogy egyik negatív humortípusra sem jellemző az érzelmi jóllét.

A fent említetteken kívül számos kutató foglalkozott még a humor és az egészség összefüggéseivel, különféle aspektusokból. Az azonban a fentiekből is jól látszik, hogy eredményeik – bár itt-ott akadnak kisebb-nagyobb érdekességek – nagy vonalakban abba az irányba mutatnak, hogy a pozitív humortípusok alkalmazói, különös tekintettel az Énvédő humor használóira,  jobb testi-lelki egészségnek örvendenek, mint a negatív humorstílusokat kedvelő társaik.