Kék január, avagy visszatérés a munka világába és lehetséges mellékhatásai

Január és az új év kezdetével a legtöbben túl vagyunk a jól megérdemelt év végi pihenőnkön. Azok számára pedig, akiknek esetleg mégis munkával teltek december utolsó hetei – amellett, hogy megérdemelnek egy néma főhajtást – van egy jó hírünk is. Őket ugyanis biztosan nem éri el a „szünidő utáni szindróma”. Lássuk, miről is van szó!

Bár a „Post-Holiday Blues” első olvasásra akár egy Chris Rea-szám címe is lehetne, a fogalom sajnos egy jóval lehangolóbb pszichológiai jelenséget takar. A „Post-Holiday Blue”, vagy „Post-Vacation-Blues” nem új fogalom: holiday syndrome, azaz „szabadság szindróma” vagy „ünnepi szindróma” néven már az ötvenes években leírták. Az azóta hozzátapadt „blue” vagy „blues” szó pedig a kék színre utal, amit gyakran használnak a letargia, lehangoltság, szomorúság vagy akár a depresszió metaforájaként.

A „Holiday blue” tehát arra a tünetegyüttesre utal, amit hosszabb szabadság, szünet után a munkába vagy iskolába visszatérve tapasztalhatunk. A mögöttünk álló ünnepi időszak sokak számára az év egyetlen biztos és hosszabb pihenőidőszaka, mostanra pedig a legkellemetlenebb részéhez is elérkeztünk: a végéhez. Így érdemes pszichológiai szemszögből egy pillantást vetni arra, hogy milyen nehézségeket tartogat ez az időszak és hogyan tehetjük könnyebbé.

Kell egy kis áramszünet

A hosszabb pihenések fontosságát természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni. Pozitív hatással van a munkahelyi és iskolai teljesítményünkre, segít megelőzni olyan kellemetlen következményeket, mint a stressz, a depresszió, a kiégés, vagy a munkából való hosszabb távú kiesés. A pihenés hiánya hosszú távon súlyos megbetegedésekhez, vagy akár halálhoz is vezethet. Utóbbi természetesen igen szélsőséges viszonyok közt történik csak meg. Ezek a mi kultúránktól szerencsére távol állnak, de néhány ország, például Japán szolgáltat jó pár példát túlóra a miatti halálesetekre.

A hosszabb szabadság lehetővé teszi, hogy eltávolodjunk a hétköznapok stresszforrásaitól, csökkentsük a fizikai és mentális terhelésünket, és a társas kapcsolatok támasztotta igényektől is eltávolodjunk kicsit. Összefoglalva tehát fizikai, de leginkább mentális regenerálódásunk legfontosabb időszaka ez.  

Amikor a kevesebb nem több – milyen hosszú az ideális szabadság?

Amerikában végzett kutatások azt mutatják, hogy a dolgozók 2017-ben átlagosan 3,5 nappal kevesebb időt töltöttek szabadságon, mint tíz évvel korábban. Ráadásul a technológiai fejlődésnek köszönhetően sokan kevésbé tudnak elszakadni a a munkahelyüktől. Gondoljunk csak a céges okostelefonokra, amelyeken nemcsak, hogy elérhetnek minket, de elég egy óvatlan pillantás a levelezésünkre, hogy visszarántson minket a munka világába, legyünk fizikailag bármilyen távol is az irodától. Mindez felveti azt a kérdést, hogy milyen hosszú is az az időszak, amit ajánlott „offline” szabadságon töltenünk.

Erre természetesen nehéz egyértelmű választ adni, hiszen az, hogy mennyi időre van szükségünk a teljes regenerálódásra, függ az egyéni adottságainktól és a végzett munkától is. Néhány dolgot azonban tudunk: egyrészt, a pszichológiai feltöltődés lassabb és nehézkesebb, mint a fizikai. Másrészt, a szabadság jóllétünkre gyakorolt jótékony hatásai a pihenés második hetének elején érik el csúcspontjukat. Ez utóbbi attól is függ, hogy milyen szabadidős tevékenységeket végzünk a szabadság alatt. Jó hír tehát, hogy egy átlagos karácsonyi szünet alkalmas arra, hogy elérjük ezt az optimális hosszúságot. Mindezzel együtt a visszatérés sokszor nem könnyű. Lássuk milyen tünetekkel számolhatunk, és hogyan enyhíthetjük őket!

Vissza a munkába!

A „szünidő utáni szindróma” (amit talán visszatérési szindrómának is hívhatnánk) tünetei a munkába történő visszatérésünkkor jelentkezhetnek. Ez lehet szorongás, fokozott ingerlékenység, általános diszkomfortérzet, vagy alvási nehézség is. Fontos hangsúlyozni, hogy a „szindróma” kifejezéssel éltünk, ami eredetileg pusztán tünetegyüttest jelent, így a szünidei szindrómát ne tekintsük betegségnek. Foglalkoznunk ugyanakkor muszáj vele, hiszen akár két héten keresztül is hatással lehet a munkahelyi teljesítményünkre, és a magánéletünkre is. Lássuk most, mivel enyhíthetjük, előzhetjük meg a tüneteket.

Ha elutaztunk valahova, érdemes 2-3 nappal a munkakezdés előtt hazatérni, hogy fokozatosan szokhassunk vissza a hétköznapok világába. Szintén fontos, hogy a szabadság végéhez közeledve visszatérjünk a munkaidőre jellemző alvási szokásainkhoz. Szabadság alatt jó eséllyel később fekszünk le és kelünk fel, mint általában. Ha ehhez túlságosan hozzászokunk, szükségünk lehet néhány napra, hogy visszatérjünk a mindennapok rendjéhez.

Bár ez természetesen nem csak rajtunk múlik, ha ez lehetséges, érdemes fokozatosan, nyugodtan nekilátni teendőinknek ahelyett, hogy rögtön fejest ugranánk a feladatokba. Ugyancsak segítünk magunknak azzal, ha észszerű munkarendhez tartjuk magunkat. Próbáljuk a túlórákat az év későbbi napjaira hagyni! Ne hanyagoljuk társas és szabadidős tevékenységeinket sem! Bár most már ismét kevesebb időnk lesz rá, fontos, hogy szakítsunk időt a barátainkra, a családunkra, a hobbijainkra.

Végezetül pedig maradjunk fizikailag is aktívak. Amennyiben fizikai munkát végzünk, érdemes attól eltérő mozgásformát előnyben részesíteni; egy túra a szabadban például mindenkinek jó választás. Ugyancsak segíthetnek a meditációs, relaxációs technikák.

Természetesen lehetséges, hogy még hírből sem ismerjük a fenti tüneteket, de az is, hogy a rossz munkahelyi légkör, a gyakori konfliktusok miatt a szabadság egyfajta menekülést jelent. Ebben az esetben a problémánk gyökere más, így a megoldás is más lesz, annyi azonban biztos, hogy a fenti néhány tanács megfogadásával csak nyerhetünk.