Vissza a vadonba – hogyan segíti testi-lelki egészségünket az ökopszichológia?

Előfordul veled, hogy csak a friss levegő öröméért vagy a szabadban? Mikor töltöttél különösebb tervezett tevékenység nélkül időt a természetben? Gondold át, hogyan tudnád ezt a mindennapjaid részévé tenni, ugyanis az ökopszichológiai szemlélet szerint testi és lelki egészséged is meghálálja!

Az ember is része a természetnek, még akkor is, ha napjai nagyrészét manapság beltérben, városi betondzsungelben tölti. Évmilliókig a vadon adott otthont nekünk, az elmúlt néhány évtized, évszázad nem volt elegendő ahhoz, hogy ezt az örökségünket felülírja: fizikailag, lelkileg, mentálisan is a természetben való boldoguláshoz alkalmazkodtunk.

Manapság a minket körülvevő rengeteg zaj, információ túltelíti elménket, a folyamatosan pörgő mókuskerékből pedig alig tudunk kiszállni. A legtöbb embert túl sok stressz éri a mindennapokban, esetleg ebből fakadó testi betegségek, lelki problémák keserítik meg az életét, míg a pihenés valódi feltöltődést nyújtó formáira nem jut idő – de talán nem is igazán világos, mi is az a tevékenység, ami valóban kikapcsol minket. Az ökopszichológia, a pszichológiának az a területe, amely az ember és az élővilág egymáshoz való viszonyrendszerét és ennek pszichológiai vonatkozásait vizsgálja, kínál egy választ erre a problémára.

Cikkünkből kiderül:

• mik azok a fraktálok és hogyan csökkentik a stresszt,
• hogyan segíti az 20-5-3 szabály a természetkapcsolatot,
• hány nap kell ahhoz, hogy bekapcsoljon a „vadon hatás”.

Miért olyan megnyugtató a természetben töltött idő?

Számos elmélet született arra vonatkozóan, miért is vonzódunk annyira a természethez, ezek közül az egyik legtöbbet kutatott a fraktálokra vonatkozik. Érdekes, hogy egy matematikus, Benoit Mandelbrot használta először ezt a kifejezést 1957-ben, amikor felfedezte, hogy egyszerű matematikai szabályokkal számos, első ránézésre kaotikus, természetben megtalálható mintázat jellemezhető. A fraktálok olyan komplex mintázatok, amelyek különböző nagyításokban ugyanúgy néznek ki. Ilyenek például a bodrozott felhők, a folyórendszerek, a fák ágai, de akár az emberi érrendszer is. A fraktálok tehát nagyon gyakoriak a természetben, sikerük oka, hogy hatékonnyá teszik a rendszerek működését: maximalizálják a felületet, segítik a folyadékok és a tápanyagok szállítását és minimális anyaghasználattal erősítik meg a rendszer szerkezetét. A természetben töltött évmilliók alatt agyunk megtanulta felismerni a fraktálokat és pozitívan reagál rájuk. Olyannyira, hogy EEG vizsgálatok bizonyították, hogy fraktálokat tartalmazó természeti mintákat szemlélve a vizsgálati személyek frontális lebenyében nagyobb mennyiségű alfa hullámot mértek – ami az éber, pihenő állapotra jellemző agyhullám. Ez a megfigyelés Stephen Kaplan 1995-ös, figyelem helyreállítási elméletét is alátámasztja, ami szerint a természetben töltött idő segít helyreállítani a hétköznapokban használt, túlzott fókuszált figyelemtől elfáradt agyunkat.

A természetben töltött idő áldásos hatásait sok szempontból, sok helyen bizonyították már, elég ha a D-vitamin fontosságára, a Japánból hódító útjára indult erdőfürdőzésre gondolunk, vagy arra, hogy milyen esszenciális a megfelelő gyermekkori fejlődés szempontjából a mindennapos levegőzés. Mégis, ezer teendők között jogosan merül fel a kérdés: mennyi időt töltsünk a szabadban? És pontosan hol és mit csináljunk?

A 20-5-3 szabály gyakorlatias válasza

Rachel Hopman, az Egyesült Államok Northeastern Egyetemének neurológusa 20-5-3 szabály néven foglalta össze a válaszokat.

• A szabály nevében a 20 azt jelenti, hogy minden nap töltsünk legalább 20 percet a szabadban, akár csak sétáljunk egyet egy közeli parkban, igyuk meg reggeli kávénkat a kertben.
• Az 5 azt jelenti, hogy töltsünk havi öt órát egyhuzamban a természetben, kevésbé urbánus zöld környezetben – tehát egy közeli erdőben, természetes vízparton.
• A 3 pedig arra vonatkozik, hogy töltsünk évi három egybefüggő napot a vadonban, minél távolabb a civilizációtól – lehetőleg éjjel-nappal a szabadban. Ennyi idő kell ugyanis a „vadon hatás” megjelenéséhez, amikor valóban el tudjuk engedni a „mindennapok gondjait” és elkezdjük megérezni a természettel való egység élményét.

A természetben töltött idő minőségére vonatkozóan a legjobb, ha minél kevésbé strukturáljuk. Engedjük meg magunknak legalább ilyenkor, hogy ne legyen kötelező valamit csinálni: valamit megnézni, egy távot legyalogolni, egy új dolgot megtanulni – egyszerűen csak legyünk jelen, a teljesítmény és a hasznosság kényszere nélkül. Lehetőleg a telefonunkat is hagyjuk otthon vagy kapcsoljuk ki – ez segít, hogy eltávolodjunk a mindennapok apró-cseprő problémáitól, és közelebb kerüljünk annak felismeréséhez, hogy még mindig millió szálon kapcsolódunk a természethez.

Figyeljük meg a körülöttünk lévő világot! Nem kell biológusnak lennünk, hogy rácsodálkozzunk egy fa méretére, gyönyörködjünk egy madár dalában vagy észrevegyük a bimbózó virágokat, növekvő gombákat. Egy városi séta során is lépten-nyomon találkozhatunk a természettel, ha szemfülesek vagyunk: aszfalt repedéséből szívós gyom nő, eresz alatt fecske fészkel, ablakban petúnia virágzik. Vegyük észre a tavasz első jeleit, építsük be mindennapjainkba a 20-5-3 szabályt és figyeljük meg, érezzük-e, hogy derűsebbé, nyugodtabbá válunk a természet hatására!