Zene nélkül mit érünk mi? – zeneterápia és zene a mindennapi életünkben

Most, hogy már a Spotify is kiírja nekünk mennyit hallgattunk ebben az évben zenét, illetve meg tudjuk nézni milyen toplistáink vannak, mik voltak a nagy kedvenceink, érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy milyen hatásai és módszerei vannak a zenének egészségünkre, pszichológiai jól-létünkre és lelki világunkra.

A zeneterápia egy olyan multidiszciplináris terület, ami pontosan a fent említettekkel foglalkozik. A pszichológiai terápia rengeteg tudományterületet egyesítve – zenetudomány, szociológia, antropológia, pszichológia és még számos – koncentrál az emberi jól-létre, egészségre, és javít a patológiás helyzeteken. A terápia segíthet az egészség kialakulásában, illetve erőt adhat, hogy az emberi kapcsolatok változásaiban könnyedén helyt tudjunk állni. Koelsch mondatai a zeneterápiáról így szólnak: „Az első szempont a figyelem modulálása.

A zene elvonja a figyelmünket olyan ingerekről, amelyek negatív tapasztalatokhoz vezethetnek, mint például aggodalom, fájdalom, szorongás.”

Ez megmagyarázhatja a zene hallgatásának szorongás- és fájdalomcsillapító hatásait.

A figyelmen kívül a zenével és a zeneterápiával lehet modulálni a kogníciót – vagyis a gondolkodást, - az információk előhívását, tárolását és kódolását, valamint a zenével egyidőben megtapasztalt események felidézését is könnyítheti. A viselkedés szabályozásában is szerepe van, hiszen segít koordinálni a járást és a beszédet is. Azon kívül, hogy a beszédhez szükséges izmok aktivitásában szerepet kaphat, fontos hogy a beszéddel ki nem fejezhető kommunikációs eszközként szolgálhat. Ezzel a verbális nehézségekkel vagy betegséggel küzdők is eszközt kaphatnak a kezükbe önmaguk kifejezésére. Segít a nem verbalizálható gondolatok, érzések, valamint a kapcsolatokban megjelenő érzelmek kifejezésében is.

De ne szaladjunk ennyire előre, honnan is ered maga a zenével való foglalkozás, mikor indult el a zeneterápia?

Azt tudhatjuk, hogy már Püthagorasz is jegyzett fel zenei skálákat. Azonban a zeneterápia kezdetét a világháborúk veteránjainak szóló zenék adták. A háborúban megsérült katonák a kórházakban gyakran hallgattak zenét, amitől mind a fizikai, mind a pszichológiai traumáik súlya enyhült. Ezt persze az orvosok is észrevették, így elkezdtek foglalkozni a zene adta terápiás lehetőségekkel, komolyabb képzéseket alakítottak ki. Az 1940-es, 1950-es években megalakultak az első zeneterápiás egyesületek, társaságok, például a National Association for Music Therapy még napjainkban is működik.

Kezdetben főleg a mélylélektani megközelítés nézőpontja szerint használták a módszert, így ötvözték a korok meghatározó művészeti alkotásait és a pszichológiát. A meghatározó analitikus gondolkodás miatt a terapeuták felfedezték a kreatív-expresszív módszerek adta lehetőségeket. Ahogy megindultak a képzések a veteránokon kívül már sérült gyermekekkel is egyre inkább foglalkoztak. Napjainkra már gyakran használt módszer lett. Ezt tükrözi, hogy Oliver Sacks neurológus – többek között a „Férfi, aki kalapnak nézte a feleségét" esettanulmányok szerzője – is írt a zene gyógyító, felszabadító hatásáról, például emlékezetzavaros páciensek esetében. Ez a „Zenebolondok - Mesék a zenéről és az agyról" című munkája. Ebben a műben a neurológus a zene hatásaival foglalkozik az emberi élettörténetek tükrében. Olyan betegekkel, akiknek a zene segített, illetve olyanokkal is, akiknek a fülében megragadt egy dallam, ami már-már őrületbe kergette őket.

A körülbelül 60 éves múlt során természetesen sokat fejlődött a módszer, ami azt jelenti, hogy mára már rengeteg fajta zeneterápiás eljárás létezik. A két nagyobb csoport, ami segít a terápiák közti különbségtételben az a zenehallgatás passzív vagy aktív volta. Ha passzív zenehallgatásról van szó, akkor lehet nyugalmi – ezt a módszert depresszió, szorongás vagy kognitív zavarok esetén szokták alkalmazni, illetve lehet analitikus megközelítésű. Az aktív zeneterápiák során általában zenélés is történik, tehát a zenével való munka aktivitást is mutat. Ezen kívül persze rengeteg módszer létezik. Például a Bonny-módszerben irányított képekkel és zenével dolgoznak, míg van olyan zeneterápiai módszer, ahol zenetanítással munkálkodnak. Fontos módszert alkotott Kodály Zoltán is, ez a Kodály-módszer, ami során ritmusokkal, jelölésekkel, sorrendekkel és mozgástanítással dolgoznak. Megtanítják a betegnek, ezzel elősegítve gyógyulását, mivel javítja az intonációt, a ritmust és a zenetudást. Ezek pedig észlelési funkciók, motoros készségek és tanulási teljesítmény serkenést eredményezhetnek. Persze van olyan módszer, ahol fontos továbbá az integratív megközelítés is, amely során az aktív és receptív (passzív) eljárás egymást kiegészíti. Ekkor a zeneterápia több művészeti ágat ötvöz – például a zenét a tánccal, szövegírással, különféle ábrázolási technikákkal. Általában a módszer kiválasztása a terápiás céltól függ, valamint a terapeuta jártasságától, hogy milyen technikákat ismer, milyen kompetenciákkal rendelkezik.

A zeneterápiás módszereket alkalmazók amellett, hogy a készségeket és a jól-létet támogatják, szeretnék, ha sok ember életébe beépülne a zene, a művészetek kedvelése és mindennapi hallgatása, művelése.

 Hogyan hat mindennapjainkban a zene az életünkre?

Biztosan sokszor tapasztalhattuk, hogy egy-egy fontos esemény előtt vagy után milyen meghatározó a minket körülvevő zene, a hangok, vagy pont a némaság. Ebben a témában hoztam pár érdekes eredményt – milyen hatással lehet ránk a zene, vajon meghatározhatja-e a személyiségünk, viselkedésünk…

Az Egyesült-Államokban már 2008-ban átlagosan napi 2-4,5 óra közötti időtartamot hallgattak zenét az emberek. Gondoljunk bele, hogy ez milyen sok! Egy tanulmányban kamaszokat vizsgáltak, hogy milyen összefüggések lehetnek a zenehallgatásuk (zene műfaja) valamint a viselkedésük között. Az első szempont, amit érdemes figyelembe venni, hogy a zenékben, pontosabban a zeneszövegekben általában valamilyen probléma, érzés megfogalmazása van jelen.

Ez megkönnyítheti a kamaszok személyes kifejezését például a kötődés-leválás kérdéskörében, a másokhoz való kapcsolódásban, önmaguk kifejezésében, és identitásuk megfogalmazásában.

A zene természetesen segíthet nekik és a felnőtteknek is modulálni érzéseiket, gondolataikat.

Amikor személyiség kérdőívvel vizsgálták a résztvevőket, arra jutottak, hogy a heavy metál összefüggésben van a személyiséggel; akik ezt a műfajt hallgatják, valószínűbb, hogy magabiztosabbak, agresszivitásra, közömbösségre hajlamosak, jellemzőbb rájuk a pesszimizmus és a túlérzékenység, valamint az elégedetlenség érzése is.

Persze a pop zenét hallgatókról is tettek megállapítást, akik ezt a műfajt hallgatják gyakran, azok személyiségéről az alábbiak mondhatók el: jellemző rájuk a túlzott mértékű felelőségvállalás, a szereptudatosság, a szexualitással való küzdelem, a függőség-függetlenség közötti egyensúlykeresés. Erre a műfajra jellemzőek az ismétlődő struktúrák, énekelhető dallamok és bejósolható, táncolható ritmusok. Témájukban pedig a fejlődés a meghatározó, mind kapcsolati, autonómiai, identitásbeli és az elfogadás szintjén.

Amikor zenével dolgoznak a terapeuták szerencsére ezeket a témákat együtt tudják feldolgozni, így könnyedén lehet belőlük információkat megtudni és átértékelni, dolgozni azokon.

Norvégiában már börtönökben is kipróbálták a zeneterápia eszköztárát, és azt, hogy milyen hatással lehet a zenélés a rabokra. Azt találták, hogy a zenélés hatással volt a terápiában részesülők identitására, egészségére. A kánonok éneklése akár még az érzelmi szókincs fejlesztését és az engedékenységet is elősegítette. De persze a kutatásban megemlítették azt is, hogy egy börtönben nem feltétlenül van meg a belső motiváció egy terápia elkezdésére, végig vitelére, alkalmazására. Ezzel a börtönbeli helyzetre mutattak rá, hogy amit a szabad életben jelenthet a zeneterápia – a biztonságos megosztást és feltárást, mind érzelmi, mind gondolkodási szinten – az itt nem feltétlen valósult meg mindenkinél. Fontos volt a kísérlet abból a szempontból is, hogy a börtönben lévőkről emocionális etnográfiát készítsenek, feltérképezzék a rabok érzelmi megnyilatkozásait. Erre jó módszernek bizonyult a zeneterápia, bár megjegyezték, hogy volna még vizsgálandó kérdés a témában.

A zenében megjelenő hatalom és erő észrevétele, hatása az emberi gondolkodásra is volt már kutatási kérdés a pszichológiában. Dennis Y. Hsu és munkatársai végeztek kutatásokat, hogy igazolják vagy cáfolják az összefüggést. Kísérleti módszerükben a kísérleti alanyoknak szavakat kellett írniuk, úgy hogy közben erőt sugalló vagy semleges zenét hallgattak. Hogy melyik zene milyen azt egy korábbi kísérlet alapján osztályozták. Azt kapták eredményül, hogy az erőteljes zene és a gondolkodás összefügghet, ugyanis aki ilyet hallgatott, sokkal gyakrabban egészítette ki a szavakat hatalomra utalóval, mint semlegessel.

Így tehát érdemes végig gondolni, hogy milyen zenét hallgatunk és mikor. Vajon melyik dal mennyire tudatosul bennünk, mi éppen az aktuális kedvencünk. Fontos lehet önmagunk megismerésében, önmagunkon való kiigazodásban és a problémák megoldásában.

Ahogy Kodály Zoltán mondta egyszer: „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” Hallgassunk (tudatosan) zenét, hiszen segít nekünk, jobbá, szebbé és élvezetesebbé tenni mindennapjainkat! Te milyen zenét hallgatsz?