A bizalom egy erős, egészséges kapcsolat alapja. Ez teszi lehetővé, hogy biztonságban érezzük magunkat, és érzelmileg kapcsolódni tudjunk a partnerünkhöz. Amikor azonban a bizalom törékeny, könnyen kialakulhatnak olyan önvédelmi minták, amelyek közeledés helyett inkább távolságot szülnek, és éket vernek a pár tagjai közé. Cikkünkben ezúttal ezeket vizsgáljuk meg.
Egy 2024-es tanulmány, amely az Annual Review of Psychology című folyóiratban jelent meg, arra világít rá, hogy az emberek alapvető szükséglete, hogy biztonságban érezzék magukat a kapcsolataikban. Paradox módon azonban, miközben próbáljuk megvédeni határainkat, gyakran éppen attól a bizalomtól és biztonságtól fosztjuk meg magunkat, amit keresünk.
Ilyen helyzetekben az emberek – ösztönös bizalmatlanságuk miatt – félreértelmezhetik a partnerük által küldött „biztonsági jeleket”.
„Azok az emberek, akik a személyiségükből adódóan kevésbé hajlamosak a bizalomra – akár a romantikus partnerük, akár mások felé –, nagyobb figyelmet fordítanak azokra a jelekre, amelyek a biztonság csökkenésére utalnak. A magas bizalomszintű emberekhez képest a bizalmatlanabbak hajlamosabbak túlértékelni a veszélyeket, és gyorsabban reagálnak védekező módon” – magyarázzák a kutatók.
Ha nehezen tudunk bízni a partnerünkben, előfordulhat, hogy – akár tudat alatt – olyan viselkedési mintákat követünk, amelyek megakadályozzák, hogy valóban megéljük egy szeretetteljes kapcsolat biztonságát és intimitását.
Cikkünkből kiderül:
- A bizalom hiánya eredményezheti, hogy tudatosan vagy sem, de távolságot veszünk fel partnerünkkel szemben.
- Biztonságot nyújt számunkra, ha irányítani tudjuk a kapcsolat dinamikáját.
- Gyakran a kétértelmű jeleket egyértelmű árulásnak gondoljuk.
A tanulmány szerint az alábbi három jel utalhat arra, hogy nehézséget okoz számunkra a bizalom kiépítése a kapcsolatunkban:
Távolságot tartunk a partnerünktől
A bizalmi problémák egyik leggyakoribb megnyilvánulása az, hogy ösztönösen eltávolodunk a partnerünktől. Ha úgy érezzük, hogy a partnerünk nem teljesen támogató vagy megbízható – például közömbös, kritikus, vagy következetlen –, ösztönösen elkezdhetünk távolságot tartani tőle mind fizikailag, mind érzelmileg, hogy megvédjük magunkat.
A sérülés, elutasítás vagy elhagyás lehetősége szorongást és bizonytalanságot kelthet a kapcsolatban, ami miatt elkerüljük a mélyebb érzelmi kötődést vagy elköteleződést.
Például egy nehéz időszakban ahelyett, hogy a partnerünkhöz fordulnánk támogatásért, inkább egy barátunkkal beszélgetünk, elmerülünk a munkában, egy hobbiban, vagy akár paraszociális kapcsolatokban keresünk menedéket – például hírességek életét követjük, vagy egy fiktív világba menekülünk.
Ez az eltávolodás rövid távon érzelmi biztonságot adhat, de hosszú távon megakadályozza az intimitás mélyebb kialakulását. Minél inkább visszahúzódunk, annál kevesebb lehetőséget adunk a partnerünknek, hogy valóban jelen legyen az életünkben, ez pedig megerősíti azt a hiedelmet, hogy nem lehet rá számítani.
Ha magunkra ismerünk ebben a mintában, érdemes elgondolkodni azon, vajon előfordultak-e olyan pillanatok, amikor a partnerünk mégis támogatást nyújtott. A bizalom nem épül fel egyik napról a másikra, de az, hogy apró lépésekben elkezdünk megnyílni – például megosztjuk az érzéseinket, vagy megkérjük, hogy nyújtson vigaszt –, erőteljes első lépés lehet az érzelmi közelség újjáépítése felé.
Megpróbáljuk irányítani a kapcsolat dinamikáját
Kevésbé érezzük magunkat biztonságban egy kapcsolatban, ha úgy gondoljuk, hogy a partnerünknek több hatalma van, mint nekünk. Ilyenkor előfordulhat, hogy megpróbáljuk „kiegyenlíteni az erőviszonyokat” – vagy azzal, hogy eltávolodunk tőle, vagy épp ellenkezőleg: a saját igényeink rovására az ő szükségleteit helyezzük előtérbe, hogy közelebb érezzük magunkat hozzá, és elkerüljük a tehetetlenség érzését.
Amikor alacsony a bizalom, az emberek néha úgy próbálnak biztonságot teremteni, hogy a partnerüket egyre inkább magukhoz kötik. Ez gyakran nem nyíltan, hanem finomabb formákban jelenik meg – például úgy, hogy lebeszéljük őt a másokkal való találkozásról, bűntudatot keltünk benne, ha a saját szükségleteit helyezi előtérbe, vagy hangsúlyozzuk, milyen nehéz lenne számára új társat találni.
Ez a viselkedés a félelemből fakad – abból a félelemből, hogy ha a partnerünk más forrásból is kap érzelmi támogatást vagy megerősítést, akkor talán kevésbé lesz elkötelezett mellettünk.
Azonban a bizalom nem az irányításból születik, hanem abból, hogy a külső körülményektől függetlenül értékesnek és biztonságban érezzük magunkat.
Ha azt vesszük észre magunkon, hogy olyan viselkedésmintákat követünk, amelyek korlátozzák a partnerünk függetlenségét, érdemes elgondolkodni azon, milyen mélyebb félelmek állhatnak emögött. A bizalom újjáépítése azzal kezdődik, hogy felismerjük ezeket a félelmeket, és egészségesebb módokat keresünk a kapcsolódásra – például a nyílt kommunikációval és a kölcsönös megbecsülés erősítésével.
A kétértelmű jeleket árulásként értelmezzük
A bizalmi problémák fokozott éberséget válthatnak ki a kapcsolatot fenyegető esetleges veszélyekkel szemben. Ez azt eredményezheti, hogy még a semleges vagy kétértelmű viselkedést is negatívan értelmezzük. Például ha a partnerünk rosszkedvű, vagy el van merülve a gondolataiban, azt feltételezhetjük, hogy haragszik ránk, vagy eltávolodott tőlünk – még akkor is, ha ennek semmi köze nincs hozzánk.
Ugyanígy, ha habozik valamilyen áldozatot hozni értünk, azt akár annak bizonyítékaként is felfoghatjuk, hogy nem törődik velünk eléggé – ahelyett, hogy figyelembe vennénk például a stresszt vagy a fáradtságot mint lehetséges okokat.
Ez a fokozott érzékenység könnyen egy bizonytalansági spirált indíthat el: minél inkább a legrosszabbat feltételezzük, annál védekezőbbé vagy távolságtartóbbá válunk, amitől a partnerünk úgy érezheti, mintha folyton „tojáshéjakon kellene járnia” körülöttünk.
Azok az emberek, akik kevésbé bíznak a romantikus partnerükben, nagyobb valószínűséggel veszik készpénznek a partnerük látszólag elutasító, kritikus vagy közömbös viselkedését, mint azok, akik magasabb szintű bizalommal élnek. Az alacsony önértékelésű emberek – önmagukat megkérdőjelezve – gyakran nem képesek felismerni, mennyire értékeli őket a romantikus partnerük.
Ahelyett, hogy azonnal a legrosszabbra gondolnánk, próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: „Lehetséges, hogy van más magyarázat a viselkedésére?”
Az önnyugtató technikák gyakorlása, valamint az aggodalmaink őszinte, nyílt kommunikációja segíthet elkerülni a félreértéseket, és hozzájárulhat egy erősebb, bizalomra épülő kapcsolat kialakításához.
