Elkerülő kötődésű a párod? Így kerülj közelebb hozzá!

A legtöbben vágyunk a kapcsolódásra, hiszen természetünkből eredendően társas lények vagyunk. Épp ezért olyan nehéz elképzelnünk, hogy van, akinek a kapcsolódás kihívást, vagy épp ijesztő, nehéz élményt jelenthet. Hatványozottan megterhelő lehet mindez párkapcsolaton belül, ha az egyik fél közeledne, ami a másikat távolodásra készteti. Cikkünk abban nyújt segítséget, hogyan szerethetünk jól egy elkerülő kötődésű személyt.

Az elkerülő kötődésről

Az elkerülő kötődési stílus, más néven elkerülő-elutasító (vagy elutasító-elkerülő) kötődési stílus, sokak szerint a második típusú bizonytalan kötődési forma, amelyet általában az jellemez, hogy az érintett személy kényelmetlenül érzi magát másokkal való együttlétben, és hajlamos elkerülni az intim kapcsolatokat. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) szerint kétféle elkerülő kötődést különböztetnek meg: az elutasító és a félelemmel teli/szorongó kötődést.

Az elkerülő kötődésű egyének úgy érezhetik, hogy kompetensek és érdemesek a szeretetre, de másokat megbízhatatlannak vagy kevésbé megbecsülhetőnek tekinthetnek.

Emiatt nehezen viselik el az érzelmi intimitást a kapcsolataikban, és túl nagy hangsúlyt fektethetnek az önállóság fontosságára. Az elutasító kötődésűek ebből kifolyólag inkább laza kapcsolatokra hajlamosak.

Ezzel szemben a félelemmel teli kötődésűek negatívan vélekedhetnek mind magukról, mind másokról. Kétségeik lehetnek saját kompetenciájukkal és mások megbízhatóságával kapcsolatban egyaránt.

Cikkünkből kiderül:

1. Kötődési módunk az élet korai szakaszában alakul ki.
2. Az elkerülő kötődésű egyének számára különösen nehéz a kapcsolatok hosszú távú fenntartása.
3. Fontos, hogy a kapcsolatért való dolgozás során saját igényeinket és jóllétünket helyezzük előtérbe.

A kötődési elmélet szerint az elkerülő kötődés felnőttkori megnyilvánulásai gyakran olyan szülői háttérből erednek, ahol a szülő nem volt elérhető, vagy elutasította gyermekét, elsősorban érzelmi síkon. Előfordulhat tehát, hogy a szülő fizikailag jelen van, de érzelmileg elutasító, nem képes a gyermekre hangolódni. Ez a fajta nevelés túlzott önállósághoz és a másokba vetett bizalom hiányához vezethet később az életben.

Az elkerülő módon kötődő egyének gyakran maguk is nehezen elérhető szülővé válnak, ezáltal mintegy továbbadják kötődési mintázatukat.

Megváltoztatható a kötődési stílusunk?

A kötődési típusokat nem tekintjük általánosságban „fixnek" vagy statikusnak. Kötődési stílusunk képes a változásra azáltal, hogy új kapcsolatokat alakítunk ki, figyelmet fordítunk az öngondoskodásra és mentális egészségünkre, valamint egyre mélyebb megértést nyerünk önmagunkról.

A tudomány jelenlegi állása szerint lehetséges biztonságosabb kötődési stílust kialakítani, és egészségesebb, kölcsönösen jutalmazó felnőtt kapcsolatokat létesíteni. Ehhez természetesen befektetett energiára van szükség – az első lépést gyakran épp a kötődési elmélet alapjainak mélyebb megértése szolgáltatja.

A legújabb kutatások szerint a romantikus partnerek és más intim kapcsolatok a közelségépítő tevékenységek révén biztonságosabb kötődést alakíthatnak ki.

Hosszú távon a párkapcsolati tevékenységeket párterápiával és más terápiás beavatkozásokkal is kiegészíthetjük.

Sok esetben a kötődési biztonság növelése nem kell hogy túlságosan bonyolult legyen. Lehet, hogy mindössze annyi, hogy nap végén időt szánunk arra, hogy beszélgessünk a partnerünkkel, meghallgassuk az aggodalmait, és egy kicsit nyitottabbak legyünk, már segíthet.

Honnan tudhatom, hogy a párom elkerülő kötődési stílusú?

Amennyiben arra gyanakszunk, hogy párunk elkerülő kötődési stílussal rendelkezik, érdemes az alábbi szempontok mentén mérlegelni, az elkerülő egyénre jellemző ugyanis, hogy:

1. Kerüli az érzelmi közelséget a kapcsolatban,
2. Úgy érzi, hogy túl ragaszkodóak vagyunk,
3. Visszahúzódó, a nehéz helyzeteket is egyedül akarja megoldani,
4. Elfojtja az érzelmeit,
5. Kerüli a panaszkodást, jellemző lehet ugyanakkor a morgás és célozgatás,
6. Elfojtja a negatív érzelmeit,
7. Kellemetlen témák elől való kitérés vagy a figyelem elterelése,
8. Félelem a visszautasítástól,
9. Erős függetlenségérzet,
10. Magas önbecsülés, miközben negatívan vélekedik másokról,
11. Túlzott figyelem irányul a saját szükségleteire és kényelmére.

Arra utaló jelek, hogy a másik félnek is fontos a kapcsolat

Mindannyiunknak jólesik időről időre a visszaigazolás, szeretjük a gáláns gesztusokat is, lényeges azonban tisztában lennünk azzal, hogy egy elkerülő kötődésű partnerrel szemben irreális elvárás, hogy heves érzelmi megnyilvánulások közepette bizonygassa, milyen fontosak vagyunk számára, és mennyire szeret kapcsolatban lenni velünk. Éppen ezért meghatározó jelentőségű, hogy felismerjük a számukra általában nagy erőfeszítést igénylő, mégis nehezebben észrevehető jeleket, amelyek arra utalnak, hogy értékelik a velünk kiépített kapcsolatukat.

Ilyen lehet például, hogy kifejezi aggodalmát a kapcsolat állapotával kapcsolatban, és hogy milyen érzés benne lenni. Felismeri, hogy vannak olyan kihívások, amelyek nem kellemesek, és hogy nehezen boldogulunk ezekkel együtt. Valószínűleg frusztrációt, elkeseredettséget vagy irritációt fejez ki ahelyett, hogy szomorúságról beszélne ezekkel a nehézségekkel kapcsolatban (de ez nem jelenti azt, hogy nem szomorú miattuk).

Hajlandó terápiára menni vagy legalább megfontolni azt. A terápia iránti nyitottság sebezhetőséget hordoz magában: ha a partnerünk hajlandó elmenni, ez sokat elmond arról, mit hajlandó érzelmileg kockáztatni a kapcsolat érdekében. Ha még nem beszélgettünk a kötődési elméletekről korábban a kapcsolatunk során, ez jó kiindulópont lehet.

Felismeri és elismeri, hogy az igényeink nincsenek (megfelelően) kielégítve. Olyan dolgokat mondhat, mint „Tudom, hogy nem vagy boldog” vagy „Tudom, milyen szomorúvá teszlek.”

Tisztában van azzal, hogy elzárkózik, és változtatni szeretne rajta. Képes valamilyen szinten felismerni, hogy az elzárkózás ismétlődő minta. Szeretne érzelmileg jelen lenni, még ha nem is tudja, hogyan tegye ezt.

Jellemzően már sok éven át megtapasztalta a kapcsolathiányt, a magány érzését és a kapcsolati mélység hiányát, mire eljut a felismeréshez, hogy hogyan szeretné megváltoztatni az intimitás iránti elköteleződését. Ez egy félelmetes, ijesztő helyzet az elkerülő stílusú emberek számára, mert azt jelenti, hogy aktívan választják azt, hogy előrelépjenek, és elengedjék azokat a módokat, ahogyan eddig megőrizték a biztonságukat és függetlenségüket. Ebben az időszakban különösen fontos tehát, hogy minél türelmesebbek tudjunk maradni, hogy az elkerülő stílusú partnerünk lassan, tudatosan és annyi biztonságérzettel léphessen előre, amennyit csak biztosítani lehetséges számára.

Hogyan kerüljünk közelebb elkerülő partnerünkhöz?

A fenti kérdés tulajdonképpen egy oximoron, hiszen az elkerülő kötődésű legtöbbször nem vágyik arra, hogy mások megpróbáljanak közel kerülni hozzá. Ha azonban úgy gondoljuk, hogy partnerünk elkerülő kötődési mintázattal rendelkezik, vannak olyan lépések, melyek megtétele csökkentheti a köztünk lévő távolságot, és hosszú távon a kapcsolat fenntartását szolgálhatja.

Függetlenül attól, hogy a partnerünk akar-e dolgozni a kapcsolatunkon vagy sem, a hangsúlyt arra kell helyeznünk, hogy mi hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban, és mit követelünk meg ahhoz, hogy a szükségleteink teljesüljenek. Senkit nem tudunk megjavítani vagy megváltoztatni, bármennyire is szeretnénk, ha ez lehetséges lenne. Amikor a fókuszunk ennyire a partnerünkre irányul (különösen, ha a spektrum szorongó kötődésű végén vagyunk), akkor egy régi párkapcsolati dinamikát folytatunk, amelyben elveszítjük önmagunkat, ahelyett, hogy megalapoznánk azt, hogy kik vagyunk, és mire van szükségünk. A továbbiakban tehát néhány olyan lépést tekintünk át, amelyek elősegíthetik, hogy közelebb tudjunk kerülni egymáshoz:

Ne vegyük magunkra az elutasítást: Előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a partnerünk fizikailag, érzelmileg vagy szexuálisan elérhetetlen számunkra. Ilyenkor vegyünk egy mély lélegzetet, és tudatosítsuk, hogy ez valójában nem rólunk vagy ellenünk szól. Ha ilyenkor felelősségre vonjuk őket, azzal a szégyen és bűntudat érzését idézzük elő bennük, ami még inkább növelheti a köztünk lévő távolságot.

Teremtsünk számukra biztonságos közeget. A korai kapcsolati dinamikák miatt az elkerülő kötődési stílussal rendelkező személy úgy érzi, hogy nem támaszkodhat másokra, és hogy a problémái és érzései nem számítanak. Biztonságos teret biztosíthatunk egy elkerülő személy számára, ha figyelmesen hallgatunk rá, amikor megnyílik, ahelyett, hogy védekezően reagálnánk. Ezt nevezzük aktív hallgatásnak. Ez magában foglalja a közvetlen szemkontaktust, a testhelyzetet úgy, hogy a partnerünk felé fordulunk, a helyes pillanatokban való bólintást, és nem ítélkező, követő kérdések feltevését.

A határok kijelölése szintén biztonságot adhat az ingatag kötődési stílussal rendelkező személyeknek. A határok kiszámíthatóvá teszik a kapcsolatokat, ami növeli a biztonság érzését. Megállapodhatunk a következő határokban:

1. Fizikai érintkezés
2. Kommunikáció, amikor mindketten nyugodtak vagyunk
3. Személyes tér biztosítása, amikor szükséges
4. Problémák felvetése az adott pillanatban
5. Saját érzelmeink vállalása

Biztosítsunk számára kellő teret (ha szükséges). Az elkerülő kötődési stílusú partnernek szüksége lehet az egyedüllétre, különösen viták idején. Ez a szükséglet azonban egyes elkerülő partnerek számára szégyenérzet forrása lehet, ami megnehezíti a kérést. Hogy támogassuk partnerünket a nézeteltérés során, felajánlhatjuk, hogy teret adunk neki. Ezzel érvényesítjük a partnerünk érzéseit és szükségleteit anélkül, hogy kifejezetten megneveznénk azokat. Emellett azt is demonstráljuk, hogy urai vagyunk a saját érzelmeinknek, amitől az elkerülő partner kevésbé érezheti magát megfojtva a stresszes helyzetekben.

Érzelmi segítségnyújtás helyett eszközök felajánlása: Bizonyított tény, hogy az elkerülő kötődési stílusú személy nyugodtabbá válhat, ha inkább „instrumentális”, mint érzelmi támogatást nyújtunk számára. Az instrumentális támogatás kézzelfogható segítség nyújtását jelenti, mint például:

1. Gyakorlati segítség, például szolgáltatások felajánlása
2. Problémamegoldás
3. Kézzelfogható segítség nyújtása
4. Erőforrások felhasználása a segítségnyújtáshoz

Az instrumentális támogatás történhet úgy, hogy stresszhelyzetben felajánlunk a partnerünknek egy pohár vizet, vacsorát főzünk, amikor tudjuk, hogy nehéz napja volt a munkahelyén, vagy pénzügyi támogatást nyújtunk neki. A kutatások szerint az elkerülő kötődésűek az instrumentális támogatást előnyben részesíthetik az érzelmi támogatással szemben, mert ezáltal nem érzik magukat függőnek a partnerüktől, így nem váltja ki ugyanúgy a kötődési mintájukat.

Legyünk türelmesek: Bár az elkerülő partner viselkedése egy vita során felzaklathat vagy feldühíthet bennünket, fontos, hogy türelmet gyakoroljunk, amikor egy helyzet a kötődési stílusokat érinti. Okkal alakítjuk ki a kötődési mintáinkat: életünk egy pontján ezek a viselkedések segítettek megóvni minket a bántalmaktól. Lehetséges megváltoztatni a kötődési stílusunkat, de ez nem megy egy szempillantás alatt. Idő, türelem és elszántság kell hozzá mindkettőnk részéről. A türelem gyakorlása időt ad a partnerünknek arra, hogy a saját feltételei szerint változtasson, nem pedig nyomásgyakorlással vagy irányítással (ami valószínűleg pont az ellenkezőjére késztetné!).

Az elkerülő kötődésű partnerek gyakran nehezen fejezik ki érzelmeiket, de megfelelő kommunikációval és biztonságos tér kialakításával lehetőséget adhatunk számukra a közeledéshez. Az aktív hallgatás és a határok kijelölése kulcsfontosságú, hiszen segíthetnek abban, hogy a kapcsolat biztonságosabbá váljon. Emellett, ha türelmesek maradunk, és segítünk nekik a stresszhelyzetekben praktikus támogatással, elérhetjük, hogy jobban érezzék magukat a kapcsolatban. Ne feledjük, hogy az elkerülő kötődési stílussal rendelkező személyek számára a változás lassú folyamat lehet, de a megfelelő lépések megtételével, közösen építhetünk egy erősebb, mélyebb kapcsolatot. Az első és legfontosabb pedig az, hogy tiszteletben tartsuk szükségleteiket, miközben figyelünk a saját határainkra is.