Hogyan tartsuk fenn a párkapcsolatunkat évtizedeken át? Fel lehet ébreszteni újra azt a lángot, ami a kapcsolatunk elején volt jellemző? Mi történik, amikor az idő, a mindennapi rutin és a stressz próbára tesz bennünket?
Sokszor a romantikus kapcsolatok elején a párkapcsolati működésünk egyértelműnek, könnyűnek és szerelemmel telinek tűnik. Azonban a hosszú távú elköteleződés már kihívások elé állíthatja a szövetségünket. Egy jó kapcsolatot fenntartani sokszor nehezebb, mint gondolnánk. Új és új próbatételekkel szembesülünk, amelyekhez erőforrásokra van szükség. Mit tehetünk azért, hogy ne csak túléljünk, hanem meg is erősödjünk együtt? Hiszen vannak olyan párok, akik évtizedek múltán is szerelmesnek vallják magukat.
A cikkből megtudhatod:
- Hogyan éleszthetjük fel a vágyat a kapcsolatunkban?
- Milyen kérdésekkel színesíthetjük a beszélgetéseinket párunkkal?
- Miért van fontos szerepe a játéknak egy kapcsolatban?
20 év után mi újat mutathat nekem a másik?
Esther Perel pszichoterapeuta felhívja a figyelmünket az intimitás és a vágy paradoxonjára. A szakember szerint az együtt töltött idő növeli a bizalmat és a biztonságérzetet a kapcsolatunkban, ugyanakkor hozzájárulhat a vágy csökkenéséhez is.
Perel szerint a vágy kialakulásában részt vesz az ismeretlenség, a titokzatosság és a távolság. Így az újdonság élménye, a másik folyamatos felfedezése segíthet fenntartani a szenvedélyt hosszú távon is.
A kérdés tehát az, hogy tudunk-e friss szemmel a párunkra nézni, illetve hogyan tudunk újdonságot csempészni a napjainkba. A kíváncsiság fenntartása és kifejezése nem csupán számunkra, hanem a másik számára is jelentős lehet, hiszen mindannyian változunk az idők során.
Az új élmények hatására több dopamin termelődik az agyunkban, mint egy megszokott eseménynél. A dopamin neurotranszmitter fontos szerepet játszik a motivációban, a tanulásban és az élvezetekben. Kutatások szerint az újdonsággal járó emlékek jobban rögzülnek, mint egy-egy visszatérő, de megszokott esemény. Például valószínűleg a tavalyi nyaralásról fel tudjuk idézni, hogy ott milyen egyedi, izgalmas ételeket ettünk, de azt már kevésbé, hogy két héttel ezelőtt kedden mit ebédeltünk. Tehát az újdonság keresése kulcs lehet a kapcsolati megújulásban.
Kommunikáljunk más minőségben!
A hosszú távú kapcsolatokban gyakran a beszélgetések a feladatokra, ügyintézésre, pénzügyre vagy épp a logisztikára szűkülnek. Tudatosan érdemes olyan témákat behoznunk, amelyek új színeket és mélységeket adhatnak a mindennapokhoz. Inspirációt meríthetünk akár egy könyvből, cikkből vagy videóból.
Néha azonban elég néhány izgalmas kérdést feltenni:
- A héten miért voltál büszke magadra?
- Ha most lenne egy szabad hónapod, akkor mivel töltenéd?
- Miben érzed azt, hogy változol vagy megváltoztál?
- Ha most ismerkednénk meg, szerinted mivel lehetne engem levenni a lábamról?
- Ha lenne egy közös bakancslistánk, mi lenne rajta az első pont?
- Melyik közös élményünkből lehetne szerinted egy jó filmforgatókönyv?
- Melyik kérdést szeretnéd, hogy gyakrabban feltegyem neked?
Játsszunk!
Jeffrey Young szerint az egyik alapszükségletünk a spontaneitás és a játék megélése. Gyerekként ezt automatikusan éljük meg – új szerepjátékokat találunk ki, fogócskázunk, vagy a természetet fedezzük fel. Felnőttként már azonban az ilyen jellegű tevékenységeket könnyen a háttérbe szorítjuk. Pedig a humor, a játékosság és a bolondozás felszabadító lehet minden életkorban. A nevetés sokszor közelebb visz egymáshoz, illetve színesebbé teszi a kapcsolódásunkat. Nem kell bonyolult dolgokra gondolnunk: egy közös társasjáték, egy új vagy régi hobbi közös kipróbálása, egy belsős poén megemlítése, egy-egy humoros történet megosztása mind-mind jótékonyan hat a párkapcsolatunkra.
A játék nem gyerekes, hanem kapcsolatteremtő. A közös nevetés kiszakít a hétköznapi szerepeinkből – ilyenkor nem szülők, beosztottak vagy szervezők vagyunk, hanem egymás szövetségesei.
A hosszú távú elköteleződés arról szól, hogy mindennap egymást választjuk, elkötelezettek vagyunk egymás iránt, bármi történjen. Egy jó kapcsolat fenntartását elősegíti, ha időről időre visszatérünk azokhoz az alapelemekhez, amelyek a kapcsolat kezdetétől velünk voltak, de idővel elkezdtek kikopni. Többek között ilyenek lehetnek: a másik felfedezése, a kommunikáció vagy épp a nevetés.
Popova. (2016). The Central Paradox of Love: Esther Perel on Reconciling the Closeness Needed for Intimacy with the Psychological Distance That Fuels Desire. The Marginalian
Reichardt és Kincses (2016). Egyéni különbségek az újdonság spontán tanulásában, BME, Természettudományi Kar, Kognitív tudományok.
J.E. Young, J.S. Klosko, M.E. Weishaar.(2010). Sématerápia. VIKOTE, Budapest.
