5 tévhit, amit a bántalmazó szeretne, ha elhinnénk a családon belüli erőszakról

Elhisszük, hogy csak másokkal történhet meg, úgy gondoljuk, hogy a környezetünket nem érinti – a családon belüli erőszak ugyanakkor gyakoribb, mint gondolnánk, és az utóbbi években idehaza is növekvő tendenciát mutat. Cikkünkben olyan tévhiteket gyűjtöttünk össze, amiket a bántalmazó szeretne, ha elhinnénk a családon belüli erőszakról.

Legtöbbször csak akkor szerzünk róla tudomást, ha tettlegességig fajul az ügy, a nyilvánosság elé pedig általában csak a legsúlyosabb, gyakran tragikus végkimenetelű esetek jutnak el, ám a családon belüli erőszaknak számos formája lehet, amelyek súlyos teherként nehezednek az elszenvedő vállára.

Magyarországon minden héten meghal egy nő családon belüli erőszak következtében.

Minden ötödik nő olyan kapcsolatban él vagy élt, ahol társa fizikailag vagy szexuálisan bántalmazza vagy bántalmazta őt. A nők ellen elkövetett erőszak halálos végkimenetelű eseteinek több mint felét partnerük vagy volt partnerük követte el, a férfiak ellen elkövetett hasonló bűncselekmények 80 százalékánál bizonyosodott be, hogy a cselekvést hosszan tartó feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.

A nők átlagosan 35 erőszakos cselekedetet szenvednek el, mielőtt segítségért folyamodnak, és ilyenkor 5–12 szervezet felkeresése szükséges ahhoz, hogy valóban hathatós segítséghez jussanak. A szakítást vagy válást követő kétéves időszakban növekszik a bántalmazások/zaklatások száma, ezért ezt fokozott veszélyességű időszaknak tekintjük. Sok nő a fenyegetésektől és bántalmazásoktól való jogos félelmében ilyenkor visszatér korábbi párjához.

Cikkünkből azt is megtudhatod:

• A családon belüli erőszak nem csak fizikai bántalmazásból állhat.
• A kapcsolatból nem olyan egyszerű kilépni, mint azt külső szemlélőként gondolnánk.
• A családon belüli erőszak a gyermekekre is súlyos terhet helyez.

A korábban párkapcsolati bántalmazást megélt nők ötszörös eséllyel vannak kitéve depressziónak, ha pedig még tart a kapcsolat, ez az arány tizenháromszoros. Válás esetén 40 százalékban a korábban bántalmazó apához kerülnek a gyermekek, a bántalmazások kivizsgálására pedig végül soha nem kerül sor.

Természetesen nem csak férfiak követhetnek el családon belüli erőszakot:

a KSH és az Országos Rendőr-főkapitányság adatai alapján ugyanakkor a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos cselekedet esetén a sértettek 90 százaléka nő, az elkövetőknek pedig mintegy 93 százaléka férfi.

Értelemszerűen ezek csak a bejelentett eseteket mutatják, és csak a fizikai vagy szexuális bántalmazásokat mérik, hiszen gyakorlatilag lehetetlen felmérni a háttérben meghúzódó egyéb bántalmazási módokat. Fontos kiemelni továbbá, hogy a férfiak gyakran nem mernek segítséget kérni: szégyennek, vagy épp nevetségesnek élik meg, hogy a párjuk bántalmazza őket, emiatt esetükben nagyon sokszor fény sem derül a különböző bántalmazási módokra – ez szintén erősen torzíthatja a statisztikákat.

Kiemelendő továbbá, hogy a gyakran előtérbe kerülő fizikai és szexuális erőszakon túl bántalmazásnak számít az is, ha az elkövető a családtagjait:

• verbálisan bántalmazza, vagy folyamatosan kritizálja;
• indokolatlanul nyomást helyez rájuk, vagy fenyegeti őket, különösen, ha ez az önmagával vagy másokkal kapcsolatos tettlegességet is magába foglalja;
• érzelmileg bántalmazza, manipulálja, elhanyagolja vagy lealacsonyítja;
• kéretlen levelekkel vagy hívásokkal zaklatja;
• egyéb módokon zaklatja – például követi, hívatlanul beállít, nyilvánosan lejáratja;
• gazdaságilag ellenőrzés alatt tartja  – nem engedi munkába; elveszi a pénzét, autókulcsait; ellehetetleníti a megélhetését, vagy erőszakkal illegális pénzkereseti módszerekre kényszeríti;
• elszigeteli az ismerőseitől, barátaitól, családtagjaitól, vagy teljes mértékben elzárja a külvilágtól;
• egyéb módokon megfélemlíti.

Tévhitek a családon belüli erőszakról

Természetesen az elkövető nem csak partnerét, de a környezetet is igyekszik manipulálni, tetteit eltitkolni, vagy épp elhitetni másokkal, hogy amit tesz, az teljesen rendben van. A továbbiakban az 5 leggyakoribb tévhitet tekintjük át, amiket a bántalmazó szeretne, ha elhinnénk a családon belüli erőszakról.

Ha valóban bántalmazó lenne, a párja már rég elhagyta volna

Ahogy a statisztikáknál már szó esett róla, az elhagyást követő időszakban vannak a korábbi bántalmazottak a legnagyobb veszélyben. Gyakran ugyanis már a különválás felvetésétől is agresszívvá, kiszámíthatatlanná válhat a bántalmazó. Kiemelendő továbbá, hogy kapcsolataink rendkívül komplex dinamikákon alapulnak, számos interakció alakítja azokat, a bántalmazó pedig legtöbbször pontosan tudja, hogy ahhoz, hogy az áldozatát maga mellett tartsa, időről időre kedvesnek kell mutatkoznia. Ezekkel a szép időszakokkal ugyanis elhiteti a bántalmazottal, hogy van egy ilyen személyisége is, hogy igazából akár képes is lehetne megváltozni. Ez pedig fenntartja a reményt a kapcsolat megjavítására, különösen a kapcsolat elején, illetve akkor, ha a bántalmazottat még mindig erős érzelmek fűzik az elkövetőhöz.

Mérlegelni szükséges továbbá a praktikus kérdéseket is: Hol fognak lakni? Miből fognak élni? Mi lesz, ha a különválás után is folytatódik a bántalmazás? Ha ezekre a kérdésekre nincsenek kész válaszok, ha a bántalmazást elszenvedő személy nem lát lehetséges további útvonalakat, az szintén ahhoz járulhat hozzá, hogy végül benne marad a bántalmazó kapcsolatban.

Ahelyett tehát, hogy azon merengünk, vajon miért nem lép ki a bántalmazott a kapcsolatból, inkább azon lenne szükséges munkálkodnunk, hogy lehetővé tegyük számára ezt.

A kilépéshez ugyanis komoly erőforrásokra, és lehetőség szerint stabil, támogató és megtartó közösségre van szükség – ez utóbbi azonban a korábban már említett izoláció miatt a legtöbbeknek nem adatik meg.

A bántalmazott is hibás

Bizonyos esetekben természetesen előfordulhat, hogy a pár mindkét tagja kölcsönösen bántalmazza egymást, de ez meglehetősen ritka. Gyakran felmerül az a gyanú is, különösen a nagy nyilvánosságot kapott ügyeknél, hogy az áldozat esetleg hazudik, eltúlozza, kiszínezi a történteket. Nem zárható ki teljesen, hogy előfordulnak ilyen esetek is, ugyanakkor az áldozathibáztató látásmóddal ahhoz az ősi sztereotípiához jutunk vissza, hogy valójában a nők provokálják az erőszakot.

A nehéz érzésekkel sokszor nem tudunk jól bánni, és azok elfedésére a legegyszerűbb módszer a tagadás: ha semmissé tesszük az áldozat beszámolóját, így nem szükséges foglalkoznunk a háttérben meghúzódó valósággal. 

Az áldozatoknak is fontos tudatosítaniuk, hogy az erőszak nem az ő hibájuk, a bántalmazó ezzel kapcsolatos megnyilvánulásai csupán kifogások, és nem magyarázatok. Senki sem érdemel bántalmazást, akkor sem, ha esetleg veszekedett, goromba volt, vagy valamivel feldühítette a másikat.

Bántalmazás áldozata csak szegény, iskolázatlan egyén lehet

A családon belüli erőszak nem válogat, bármilyen társadalmi vagy tudományos státusz mellett is megtörténhet.

Ugyanakkor az anyagi helyzet mégis fontos szerepet játszik. Minden társadalmi szinten előfordulhat bántalmazás, azonban a szegény körülmények között élő nők kiszolgáltatottabbak, és általában nincsenek meg a távozáshoz szükséges anyagi erőforrásaik. Éppen ezért, azok a nők, akik anyagilag függnek a partnerüktől, általában több bántalmazást szenvednek el.

Amit tesz, az valójában nem bántalmazás, és csak kettejükre tartozik

A bántalmazók általában megpróbálnak valamilyen magyarázatot találni a cselekedetükre, és elhitetni a környezettel – gyakran az áldozatot is beleértve –, hogy amit tesznek, az teljesen rendben van, valójában nem is bántalmazás. Korábban ugyanakkor részleteztük, hogy a bántalmazó magatartás számos területre kiterjedhet, és különböző módokon keserítheti meg az áldozat mindennapjait.

Természetesen minden kapcsolatban vannak nézeteltérések és viták, ha azonban valamelyik fél a szabadságában korlátozásra kerül, valamelyik felet a mindennapi feladatai elvégzésében gátolják, vagy folyamatosan rombolják az önértékelését, az már nem fér bele az ideálisnak vélt kapcsolati dinamikába.

Gyakran hangoztatott érv az is, hogy ami egy kapcsolaton belül történik, az csak a két félre tartozik. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy a családon belüli erőszak bűncselekmény, az elkövetőt pedig felelősségre kell vonni a tetteiért. Bár a bántalmazás gyakran valóban „csak” a négy fal között történik, hatása kiterjed az egész családra, a környezetükre, és tágabb szinten a társadalomra is.

A gyermekeit sosem bántaná

Noha előfordulhat, hogy az elkövető a gyermekeit valóban nem bántalmazza, a bántalmazó légkör ugyanakkor közvetlenül hat a gyermekekre is. Megemlítendő elsősorban a tény, hogy a bántalmazással, illetve azzal, hogy a gyermekeket a másik fél megfélemlítésére és sakkban tartására használják, a bántalmazók instabil és feszültségekkel teli légkört teremtenek a gyermekek körül. 

Ezen túlmenően is számos egyéb rövid és hosszú távú hatása lehet, mint például a szerhasználat, mentális betegségek kialakulása, bűnelkövetés, vagy a későbbiekben a gyermek maga is bántalmazottá válhat.

És bár a bántalmazások gyakran rejtve maradnak előttük, és nem a szemük előtt történnek, a gyermekek legtöbbször így is megérzik a bántalmazó légkört, és már ez is negatív hatással lehet rájuk.

Hogyan segíthetjük az áldozatokat?

Elsőként fontos tudatosítani, hogy senkit sem menthetünk meg, de támogató kezet nyújthatunk.

A legfontosabb, amit tehetünk az áldozatokért, hogy ott vagyunk mellettük, ítélkezésmentesen és stabilan.

A bántalmazó kapcsolatoknál gyakori, hogy a bántalmazott visszatér az elkövetőhöz, de ne adjuk fel, tartsunk ki mellette, és legyünk megbízható támaszai. Higgyünk neki és ismerjük el az érzéseit, félelmeit.

Annak a szorgalmazása, hogy hagyja el a partnerét, a legrosszabb, amit tehetünk.

Ha úgy érzi, hogy nem figyelünk rá, nem hallgatjuk meg, helyette akarunk dönteni, és meg akarjuk mondani, mit csináljon, akkor jó eséllyel nem fog tudni megbízni bennünk, ha esetleg a dolgok rosszabbra fordulnának. Nem egyszerű látni, ahogy egy szerettünket bántják, de az elkövetőnek pont az a célja, hogy az áldozat öbecsülését lerombolja, és elzárja őt a környezetétől. A legtöbb tehát, amit tehetünk érte, hogy jelen vagyunk, rendületlenül. 

Ha párkapcsolati erőszak elszenvedője vagy, vagy tudomásodra jutott a környezetedben hasonló eset, fordulhatsz a NANE Egyesülethez a +36 80 505 101 számon. A nap 24 órájában ingyenesen hívható a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének zöld száma 116-123, valamint jogi segítségért a Patent Egyesülethez is fordulhatsz: 06 80 80 80 81.