Egyes pszichológiai kifejezések mára már a köznyelv részévé váltak, nem jó azonban, ha felelőtlenül dobálózunk velük, és mindenkire használjuk, akit nem kedvelünk. Ez a tendencia ugyanis ahhoz vezethet, hogy mérgezőnek vagy bántalmazónak bélyegzünk valakit csak azért, mert nézeteltérés alakult ki közöttünk. Ilyen újonnan elterjedt kifejezés a gaslighting vagy magyarra fordítva gázlángozás is, amivel kapcsolatban 7 mítoszt cáfolunk meg a továbbiakban.

A gázlángozás az érzelmi bántalmazás egyik formája. Akkor beszélhetünk róla, amikor egy személy meggyőzi a célpontját, hogy rosszul emlékszik dolgokra, vagy félreértelmezi az eseményeket. Megpróbálja manipulálni a másik személyt, és a saját gondolatait és érzéseit állítja be igazságként.

A gaslighting fogalom az azonos című színdarabból és filmből származik (Gázláng,1944), amely egy olyan nő történetét meséli el, akit a férje érzelmileg manipulál, és aki emiatt megkérdőjelezi saját valóságát.

A gázlángozás felismerése nem mindig egyszerű, fontos azonban, hogy lerántsuk a leplet a jelenséggel kapcsolatos különböző tévhitekről, és elkerüljük a fogalom túlhasználatát vagy esetleges félreértelmezését.

Cikkünkből kiderül:

  1. A gaslighting nem egyszeri eseményeket, sokkal inkább egy viselkedésmintázatot ölel fel.
  2. A gázlángozásnak súlyos következményei lehetnek, érzelmi és lelki fájdalmat hagyhat maga után.
  3. A gaslighting nem mindig feltűnő, és a másik fél sincs mindig tudatában.

Mítosz: A gázlángozás egyszerűen annak letagadása, amit mondtunk vagy tettünk.

Valóság: Bár a tagadás része lehet a gázlángozásnak, a teljes kép ennél árnyaltabb. A gázlángozás egy viselkedési minta – nem pedig egy elszigetelt esemény –, amelyben megpróbálják összezavarni valóságérzésünket, emlékezetünket és ítélőképességünket. Ismétlődő cselekedeteket foglal magában, például olyan dolgok határozott tagadását, amelyek egyértelműen megtörténtek, aggodalmaink bagatellizálását vagy elhanyagolását.

Célja a felelősség megfordítása, valamint történetek kitalálása vagy az események kiforgatása, hogy kétséget és zavart keltsen bennünk.

Mítosz: A másik fél mindig tudatában van manipuláló viselkedésének

Valóság: Ez sokszor igaz lehet, előfordulhat azonban, hogy a gázlángozók egyáltalán nincsenek tudatában manipuláló viselkedésüknek, vagy az általuk okozott károknak, mivel gyakran nem túl reflektív és empatikus egyének. Előfordulhat az is, hogy öntudatlanul hasonló technikákat alkalmaznak, hogy elkerüljék a felelősséget, vagy elrejtsék bizonytalanságukat. Ezek nem feltétlenül minősülnek a szó szoros értelmében vett gázlángozásnak, mivel hiányzik a cselekedetekből a gaslightingra jellemző gyakoriság és szándékosság.

Mítosz: Gázlángozás csak romantikus partnerek között történhet

Valóság: Bár a gázlángozás gyakran fordul elő párkapcsolatokban, más kontextusban is megnyilvánulhat, például barátok között, családi dinamikában, munkahelyi közegben, sőt, akár idegenekkel való interakciók során is.

Ha valaki egyszer elsajátítja a gázlángozás képességét, ezeket a taktikákat számos területen alkalmazhatja, beágyazva személyiségébe és viselkedésébe.

Mítosz: Aki bizonyos mondatokat használ, biztosan gázlángozó

Valóság: Az olyan mondatok, mint „Ezt csak beképzeled” vagy „Mindig túlságosan felfújod a dolgokat” a gázlángozás eszközei lehetnek, de önmagukban ezek használata nem határozza meg a taktikát. A kulcs a gázlángozás azonosításához az ilyen mondatok kontextusában, szándékában és gyakoriságában rejlik. Manipulációra és irányításra használják őket, vagy csak alkalmi megjegyzésekről van szó, amelyeket heves viták során tesznek? Az ilyen kifejezések elszigetelt esetei nem minősülnek gázlángozásnak.

Mítosz: Lehetséges önmagunk gázlángozása

Valóság: Az „öngázlángozás” kifejezés téves elnevezés. A gaslightinghoz külső manipulátorra van szükség. Bár kételkedhetünk a saját emlékeinkben vagy észleléseinkben, ez nem ugyanaz, mintha valaki szándékosan manipulálna bennünket, hogy megkérdőjelezze az épelméjűségünket.

Mítosz: A gázlángozás mindig feltűnő és egyértelmű

Valóság: A gázlángozás gyakran alattomos. Amikor a másik fél tisztában van a taktika hatásaival, ügyessé válhat benne, ami megnehezíti a felismerését, különösen a kapcsolat korai szakaszában, vagy amikor már internalizáltuk az önbizalomhiányt, ami gátolhatja a manipulatív taktikák felismerését, vagy amikor „megbízunk” abban az egyénben, aki csendben bántalmaz bennünket érzelmileg.

Mítosz: A gázlángozók nincsenek tudatában annak, hogy hazudnak

Valóság: Az igazi gázlángozók gátlástalan hazudozók, és tagadnak dolgokat még akkor is, ha egyértelmű bizonyítékokat mutatunk be ellenük. A gázlángozó egy érzelmi bántalmazó. Lehet, hogy a bizonyítékokat tévedésként, koholmányként vagy valami egészen másként utasítják el, de nem kételkednek a hazugságaikban. Az is előfordulhat, hogy „elfelejtik” az eseményeket, vagy átírják a történeteket, hogy az elbeszélésüknek megfeleljen, így megkérdőjelezzük az észleléseinket.

A gázlángozás felismerése

Ha felmerül bennünk, hogy valóban gázlángozás áldozatai lettünk, az alábbi jelekre érdemes odafigyelni, gaslighting esetén ugyanis:

  1. Állandóan zavarodottnak és kiegyensúlyozatlannak érezzük magunkat.
  2. Azon kapjuk magunkat, hogy gyakran kérünk bocsánatot, még akkor is, ha semmi rosszat nem tettünk.
  3. Megkérdőjelezzük a döntéseinket, vagy kételkedünk a saját ítélőképességünkben.
  4. Megkérdőjelezzük emlékeinket, észleléseinket és az események értelmezéseit.
  5. Nem merjük kifejezni az érzéseinket, mert félünk, hogy kinevetnek vagy elutasítanak.

A gázlángozás súlyos problémát jelenthet, ugyanakkor fontos, hogy ne értelmezzünk mindent és bármit annak. Ha felmerül bennünk, hogy gázlángozással állunk szemben, elsősorban a viselkedési mintázatokra érdemes figyelni, mintsem az elvétve előforduló, elszigetelt esetekre. Maradjunk a realitás talaján azáltal, hogy objektivitást gyakorolunk, reflektálunk a kiváltó okokra és az eseményekre adott reakcióinkra, és szükség esetén kérjünk segítséget. Kerüljük az olyan beszélgetéseket, amelyek következetesen zavart vagy lealacsonyító érzést keltenek bennünk.

És ne feledjük: olyan kapcsolatokat érdemlünk, amelyek megerősítenek és felemelnek, nem pedig megkérdőjeleznek vagy lealacsonyítanak.