„A bujaság a szexualitás érzékeinkkel való megélésének az eltúlzása, végsőkig fokozása.” De vajon a fékevesztett szexre való hajlam hogyan nyilvánult meg az evolúció során? Az okoseszközök milyen módon hatnak a nemi élet gyakoriságára? Hogyan segíti az emberi szexualitás evolúciójának megismerése és megértése a párkapcsolati önismeretünket? Ezekről és még sok minden másról kérdeztük Dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológust.
Dr. Meskó Norbert a Pécsi Tudományegyetem habilitált docense, jelenleg pszichológia szakos hallgatókat oktat. A hazai és a nemzetközi tudományos színtéren egyaránt jól ismert. Mind magyar, mind angol nyelven tengernyi tanulmánya és ismeretterjesztő írása jelent meg, amelyek főleg a vonzerő, a párválasztás és a szexualitás témakör egy-egy érdekfeszítő jelenségét elemezték. Amellett, hogy evolúciós kutató, istenhívő ember is. Többek között emiatt is gondoltuk izgalmas interjúalanynak a Vallás & Pszichológia rovatunkban. Nem csalódtunk!
A Paleo szex - Kőkorszaki randi a technoszexuális űrkorban című könyvében a köszönetnyilvánítás részben azt írja, hogy ha valami jó ebben a könyvben, az Istent dicséri. Az Ön számára hogyan fér meg az evolúciós nézet és az istenhit egymás mellett?
Egész jól, ami talán nem meglepő, hiszen Darwin maga is istenhívő volt. Komolyra fordítva,
a tudományos gondolkodás és az istenhit nem egymást kizáró, inkább egymást erősítő erők bennem,
de azt is el tudom fogadni, ha valaki nem tudja összeegyeztetni egymással önmagában a természettudományos és a vallásos világképeket. Másrészt pedig mély meggyőződésem, hogy a transzcendens iránti nyitottságunk (pl. az istenhit) emberi természetünk fontos része, amelyet gondozni, ápolni kell.
„Mély meggyőződésem, hogy a transzcendens iránti nyitottságunk emberi természetünk fontos része, amelyet gondozni, ápolni kell.” Dr. Meskó Norbert.
Az evolúció melyik korszakában volt fajunk a legbujább?
Ez attól is függ, hogy mit értünk bujaság alatt. Hiszen ez a kifejezés megjelenik a hétköznapi szóhasználatban, de némileg eltérő, súlyosabb jelentéssel bír a katolikus vallás szerint is, amely azt állítja, hogy a bujaság a hét főbűn egyike. A hétköznapokban a bujaság szót általában a szexualitással, az érzékiséggel kapcsoljuk össze, de nem feltétlenül hozzuk összefüggésbe bűnös vagy amorális cselekedetekkel azt, akit bujaként jellemzünk. Ezzel szemben a Magyar Katolikus Lexikon szerint a bujaság, „a nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége. A hét főbűn egyike, a tisztaság elleni bűn fő forrása.”
A bujaság megnyilvánulási formái a lexikon szerint a szándékosan szemérmetlen gondolat, beszéd, cselekedet, de akár a tekintet is. Ellenszere pedig – mert a lexikon ezt is fontosnak tartja közölni – mindezek elkerülése és a mértéktartás, a testi vágyak kordában tartása. Ha tehát ebből a definícióból indulunk ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a bujaság a szexualitás érzékeinkkel való megélésének az eltúlzása, végsőkig fokozása. Nem csupán arról van tehát szó, hogy valaki úgy viselkedik (buján), hogy az a másik ember szégyenlősségét, egyéni érzékenységét zavarja. Sokkal inkább arról, hogy valaki kontrollvesztett módon (a saját egyéni és a közösség társas normáit figyelmen kívül hagyva) a szexuális gyönyörök elérésének rendeli alá magát.
De térjünk vissza az eredeti kérdésre, most, hogy van már egy munkadefiníciónk a bujaságról! Mivel a paleolit kori ember életkörülményei valószínűleg a mai természeti népek viszonyaihoz lehettek a leghasonlóbbak, azt gondolhatjuk, a bujaság nem feltétlenül rájuk jellemző. Sokkal inkább jellemző a nemi gyönyör túlhangsúlyozása a neolit kortól, az emberi civilizációk, az agrártársadalmak, megjelenésétől kezdődően egészen napjainkig. És bár sokat lehet olvasni az ókori római orgiáktól kezdve a középkorban feljegyzett szexuális kalandokon át egészen De Sade márki felvilágosodás kori szexregényéig,
nekem a 20. század második felének nyugati világa tűnik mindezek közül a legbujábbnak.
Hogyan változott a bujaság megnyilvánulása az evolúció során?
Ha az emberi evolúció több millió éves folyamatát tekintjük, akkor két dolgot kell leszögeznünk. Az egyik, hogy semmi pontosat nem tudunk, mert nincsenek adataink arról, hogy miként szexeltek az emberi ősök 2 millió éve, vagy akár csak 40 ezer évvel ezelőtt. A másik, hogy a hét főbűnt ehhez a több millió éves folyamathoz képest csak kb. 1400 évvel ezelőtt írták le. Ebből pedig az következik, hogy
a fékevesztett szexre való hajlam legalább annyira lehet az emberi természet része, mint ennek a szabályozása iránti igény.
Az utóbbi évek tudományos eredményei szerint megnőtt a heteroszexuális párok között az anális aktusok gyakorisága a korábbiakhoz képest (amely során a nő a befogadó fél). Miért vesznek részt a nők anális szexben?
Egy nő az anális közösülésről általában a férfi szexpartnerén keresztül szerez tapasztalatot. Majd az újabb szexpartnernél különböző okok miatt néha maga is kezdeményezheti az anális közösülést. Például azért, mert a férfi vágyainak akar eleget tenni, vagy mert a nő megtanulta, hogy miként élvezheti az anális közösülést a korábbi szexpartnerrel szerzett tapasztalatok alapján.
A férfiak és nők eltérő nemi sztereotípiák alapján alakítják a viselkedésüket a különböző társas helyzetekben. Így a szexuális helyzetekben is hajlamosak tudattalanul követni bizonyos viselkedési elvárásokat. Az egyén többek között ezekre a viselkedési normákra és nemi sztereotípiákra is támaszkodik, amikor új partnerrel létesít szexuális kapcsolatot.
A hagyományos nemi szerepeken és szexuális forgatókönyveken (pl. hogyan viselkedik egy nő a randin) keresztül a nők azt tanulják meg, hogy a partnerük igényeit a sajátjuk fölé helyezzék.
Ez pedig elég elég erős motivációt jelenthet a nők számára, hogy anális közösülésben vegyenek részt, ha a férfi partner ezt szeretné.
A férfiak és nők eltérő nemi sztereotípiák alapján alakítják a viselkedésüket a különböző társas helyzetekben. Kép készítője: Dr. Meskó Norbert
Egy kutatásban, amelyben droghasználó fiatal nők vettek részt, hat olyan okot találtak, amelyek leggyakrabban játszottak szerepet abban, hogy egy nő anális szexuális aktusban vegyen részt: (1) valamilyen szer (drog) hatása alatt volt; (2) saját szexuális vágya miatt; (3) szexuális partnerének akart a kedvére tenni; (4) tartózkodott a vaginális szextől (mert éppen menstruált); (5) ellenszolgáltatás gyanánt valamiért cserébe nyújtotta ezt a szexuális partnernek; (6) olyan helyzetben, amikor nem egyezett bele az aktusba, vagy nem tudta, hogy joga van visszautasítani, vagy kifejezetten kényszerítés hatása alatt állt.
Szóval úgy tűnik, hogy a nőknek szüksége lenne valamilyen védelemre, amellyel ellensúlyozni tudják szexuális kiszolgáltatottságukat.
A szexuális kapcsolati hatalom elmélete szerint az, hogy a nők mennyire tudják a saját érdekeiket megfogalmazni, képviselni a szexuális és párkapcsolati helyzetben, azon múlik, hogy mennyi kapcsolati hatalommal rendelkeznek. Például egy kutatásban beszámolnak arról, hogy nagyobb volt az óvszerhasználat gyakorisága azokban az esetekben, amelyekben a nők nagyobb kapcsolati hatalommal rendelkeztek. Egy másik, serdülő nők körében végzett kutatásban azt találták, hogy a nagyobb kapcsolati hatalom összefüggött a férfi partnerrel való anális közösülés elutasításának képességével.
A Paleo szex – Kőkorszaki randi a technoszexuális űrkorban című könyvében azt írja, hogy a párválasztás és az emberi szexualitás evolúciójának megismerése és megértése segíti a párkapcsolati önismeretünket, személyes kapcsolatainkat. Milyen módon zajlik ez a folyamat, mik a legfontosabb tényezők?
A párkapcsolati önismeret az egyén önismeretének része, és több szintje is van. Az általános szint a fajunkra jellemző szexuális és párkapcsolati működés biopszichoszociális törvényszerűségeiről szól. Arról, hogy melyek a szexualitásunk biológiai alapjai, és hogyan fejtik ki hatásukat fejlődésünk során a nemi kromoszómáink, hormonjaink. Arról, hogy melyek azok a kultúrától független, vagy éppen az adott kultúrára jellemző szexuális és párkapcsolatokra vonatkozó normák, szabályok és elvárások, amelyek hatással vannak szexuális életünk alakulására. Arról, hogy milyen érzelmek, vágyak, motivációk, fantáziák, esetleg félelmek vagy szégyen, bűntudat stb. keletkeznek bennünk, emberekben a szexualitással kapcsolatban.
A másik szint annak a közvetlen közegnek (családnak, barátoknak, lakókörnyezetnek, munkahelynek, iskolának stb.) a szexualitásról és párkapcsolatokról alkotott norma és elvárásrendszere, amelyek gyerekkorunktól (de sokszor már születésünk előtt is – gondoljunk csak a családban generációkon átívelő mítoszokra) velünk élnek és hatnak ránk.
Ezeknek a gyakran láthatatlan hatásoknak az ismerete, és azonosítása fontos lépés a saját párkapcsolati működésünk tudatosításában.
Végül a legszemélyesebb szint a saját testünkkel kapcsolatos szexuális és párkapcsolati élményeink, tapasztalataink, amelyeknek rendkívül fontos szerepe van abban, hogy milyen párkapcsolati és szexuális partnernek tartjuk magunkat. A hagyományos értelemben vett pszichológiai önismeret általában az utóbbi kettővel foglalkozik. Evolúciós pszichológusként azonban úgy vélem, az első – az evolúciós örökség ismerete – legalább olyan fontos, mint a többi. És hogy miként zajlik a párkapcsolati önismeret megszerzése?
Valószínűleg nem mindenkiben tudatosul, hogy a saját párkapcsolati és szexuális önismeretével összefüggő építőkövek (ismeretek, tapasztalatok) pontosan mikor és miként kerültek a helyükre, vagy, hogy a helyükön vannak-e már.
Ezért ez az út (mint általában az önismeret) egyénileg nagyon eltérő és változatos lehet. Segíthet benne egy jó pszichoterápia (lehet egyéni vagy párterápia, vagy szexterápia), ha elakadás van benne, de sokaknál egyszerűen a nyitottsággal és az élettapasztalatokkal együtt spontán fejlődik. Másoknál pedig bezárul.
A szexualitásról és párkapcsolatokról alkotott norma és elvárásrendszere gyerekkorunktól velünk élnek és hatnak ránk. Kép: A szakember egyik ismeretterjesztő könyve.
Hogyan változnak azok az evolúcióval kialakult pszichológiai algoritmusok, amelyek az emberi szexualitást és párválasztást működtetik, annak tükrében, hogy korunkban egyre elérhetőbbek a többé-kevésbé explicit szexuális tartalmak? Gondolunk itt akár a könnyen elérhető pornográf tartalmaktól, egészen arra a hétköznapi helyzetre is, hogy az utcán sétálva is szembe találhatjuk magunkat egy óriás poszteren szereplő, szexin pózoló bikinimodellel. Nap mint nap szexuális ingerek jönnek szembe velünk elkerülhetetlenül.
Ezek az evolúciós algoritmusok nemigen változnak röpke pár száz vagy pár ezer év leforgása alatt. A nemiségünknek funkciója van, és ez elsősorban a szaporodás.
Mivel az emberi szaporodás meglehetősen bonyolult, idő- és energiaigényes dolog, az evolúció kénytelen volt egy kis trükköt is bevetni, hogy működjön a gének továbbadása: a szex jutalommal jár.
Ez azt jelenti, hogy általában azért szexelünk, mert jó érzés ezt csinálni egymással, és ez azzal is együtt jár, hogy közben szaporodunk. Szóval ez egy komplex rendszer, ami több fontos szekvenciából áll, mint a párválasztás, a pármegtartás, a párőrzés, vagy éppen a hűtlenség és a féltékenység, illetve a szülői ráfordítás, az apai bizonytalanság és még sok minden. Napjaink explicit szexuális médiatartalmai ezen a rendszeren nem tudnak alapvető változásokat elérni, inkább arról van szó, hogy arra építenek és abból táplálkoznak.
A reklámok alapvető emberi motivációkra épülnek, mint az éhség/szomjúság, kíváncsiság, félelem, szexualitás stb. Ezért lehet eladni egy háztartási eszközt egy szexi fiatal nő vagy férfi képével.
A köztereket tömegesen betöltő, öncélú szexuális ingerek persze visszacsapásként is működhetnek. A médiában szereplő reklámférfi és reklámnő olyan modell, aki általában sokkal vonzóbb, mint mi, átlagos emberek. Ha ezekkel az előre kiválasztott modellekkel hasonlítjuk össze magunkat és partnerünket, rendre alulmaradhatunk a versengésben. Ezért nem véletlen, hogy ennek a szexuálisan felturbózott, talmi csillogással övezett médiavilágnak
olyan, pszichológiai szempontból káros hozadékai vannak, mint a negatív testkép, az önértékelési zavar, a táplálkozási problémák, illetve a párkapcsolatok és a szexuális működés különböző problémái.
A gyors tempóban fejlődő technológia és az okoseszközök robbanásszerű megjelenése milyen módon hat az emberi szexualitásra, a nemi élet gyakoriságára?
Több kutatás is van, amely az okoseszközöknek az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálja. Ezek alapján viszonylag egybehangzó, de lehangoló kép bontakozik ki: az okoseszközök megjelenése a hétköznapokban rombolja a kapcsolatok minőségét. Persze, nehéz úgy beszélgetni a partnerünkkel, ha a telefonját nézegeti, vagy ha beszélgetés közben az éjjeliszekrényre pillant, amikor a telefon jelez valamit.
A valóságban az okostelefonok ahelyett, hogy összekötnének bennünket, éppen hogy közénk állnak.
Legalább is, ami az intimitást, a közelséget jelenti. De hogy a kérdés második felére is válaszoljak, egy amerikai kutatásban azt találták, hogy egy átlagos felnőtt napjainkban 9-szer kevesebb alkalommal szexel, mint tette ezt egy a 1990-es évek végén élő átlagos ember. Ez eléggé ellentmondásos, hiszen a modern világ egyszerre stimulál bennünket szexuálisan izgató médiaképekkel és üzenetekkel, ugyanakkor egyszerre akadályozza meg fondorlatosan, hogy partnerünkkel kölcsönösen beteljesíthessük a szexuális vágyunkat. Ez talán megmagyarázhatja azt is, hogy miért olyan frusztrált (feszült, csüggedt, agresszív) szexualitásában a modern világ embere.
Az okoseszközök megjelenése a hétköznapokban rombolja a kapcsolatok minőségét. Kép: Pixabay.
Ön szerint mi (volt) Isten célja a szexualitással, és ehhez képest hol tartunk most?
Nem tudom pontosan, mi lehetett a célja a szexualitással, vagy volt-e egyáltalán. De előlegezzük meg, hogy nem véletlenül vagyunk olyanok, mint amilyenek vagyunk.
Evolúciós kutatóként az emberi viselkedés funkcionális elemzésének a híve vagyok.
Ilyen szempontból leszögezhetjük, hogy a szexualitásnak összetett funkciói vannak. Az egyik a szaporodás, hiszen szex (nő és férfi) nélkül nincs szaporodás, ami a fajfenntartás feltétele. Egy másik közvetlen ok – ahogy erről már volt szó – a szexuális élvezet, ami azt jelenti, hogy a szexuális érintkezés összefügg egy komplex hormonális-idegrendszeri útvonallal, amely az örömközpontunkat ingerli. Aztán ennek a szexuális örömnek van egy párkapcsolati intimitást és elégedettséget fokozó hatása, amely a partnerek hosszú távú szövetségének az elmélyítésében is szerepet játszhat.
Ugyanakkor a szexuális gyönyör közvetlen hatása lehet a feszültségredukció, a felfrissülés, az ellazulás, fájdalomcsillapítás stb. – csupa olyan közvetlen hatás, amely nem feltétlenül a párkapcsolatról szól. Számos kedvező élettani és pszichológiai hatás megtapasztalható partner nélküli szexuális tevékenységgel is (pl. önkielégítéssel). Sőt vannak, akik számára az alkalmi partnerekkel történő szexuális kapcsolat jelenti az igazi örömöt, mert nem tudnak vagy nem akarnak kizárólagosan elköteleződni egyetlen partnert mellett. Az ember párkapcsolati stratégiái sokszínűek lehetnek.
