A behálózás művészete – avagy az online grooming

Egyre elterjedtebb kifejezés már hazánkban is a „grooming”, azaz a becserkészés, behálózás. Az online világban ezt arra értjük, amikor egy ismeretlen felnőtt magát másnak – általában az áldozat korabelinek – kiadva egy gyermek vagy fiatal bizalmába férkőzik. A bizalmi kapcsolat kialakítása után pedig valamilyen formában visszaél a hatalmi helyzetével. Ez azért is lehet különösen veszélyes, mert legtöbbször már csak akkor derül ki, hogy baj van, amikor az áldozat teljesen elszigetelődött a környezetétől, és erős érzelmi szálak fűzik az elkövetőhöz.

A grooming során tehát az elkövető az áldozat bizalmát elnyerve személyes információkat igyekszik kicsalni tőle, de akár pénzt, intim felvételeket is követelhet, vagy épp személyes kapcsolatot, szexuális együttlétet kezdeményezhet, melyek mindegyikét aztán zsarolásra is használhatja a későbbiekben. Fontos kiemelni, hogy a grooming egy tudatos stratégia, az elkövető általában pontosan megtervezett lépések szerint kerül egyre közelebb az áldozatához.

A grooming formái

Az elkövető szándékától függően számos behálózási fajtát különböztethetünk meg. A cél lehet szexuális, romantikus, pénzügyi, bűnözéssel vagy akár terrorizmussal kapcsolatos is. Nemcsak gyerekeket és fiatalokat, de felnőtteket is veszélyeztethet: a közös szempont a bizalmi kapcsolat útján való manipuláció, amelyben minden esetben megjelenik egyfajta hatalmi dinamika, hierarchia (pl. életkor, fizikai erő, nem, gazdasági helyzet szintjén).

A grooming szakaszai

1. A gyermek becserkészése

A behálózás talán azon gyermekeknél, fiataloknál működhet a legeredményesebben, akik kevésbé médiatudatosak, és magányosnak érzik magukat, vagy épp azt gondolják, senki nem érti meg őket. Az elkövetők ezeket az érzéseket ki is használják, és a sebezhetőséget, elhanyagolást, a szülői felügyelet hiányát, az érzelmi rászorultságot a saját hasznukra fordítják.

Kiemelt figyelemmel fordulnak az áldozat felé, aki ettől különlegesnek érzi magát, és rövid időn belül a bizalmába fogadja az elkövetőt.

2. A gyermek (és akár a gondozó) bizalmának elnyerése

Az elkövető gyakran rengeteg időt és energiát fektet abba is, hogy a szülők bizalmát elnyerje, ezzel csökkentve a gyanút és szabadabb „hozzáférést” biztosítva a gyermekhez. Ügyel arra, hogy a család közeli, megbízható és gondoskodó rokonának, barátjának lássák. Az áldozatról pedig információkat gyűjt, megismeri a vágyait, szükségleteit, és igyekszik ezeket kielégíteni.

3. A szükségletek kielégítése

Ahogy az elkövető elkezdi kielégíteni az áldozat szükségleteit, úgy kap egyre nagyobb jelentőséget a gyermek életében. Ajándékozás, dicséretek, pozitív megerősítés, hízelgés, figyelem, ragaszkodás – ezek a taktikák egyre inkább lebontják a gyermek védőbástyáit, és szoros köteléket alakítanak ki.

4. A gyermek izolációja

Ebben a szakaszban az elkövető szépen lassan leválasztja az áldozatot a környezetéről, eléri, hogy az egyetlen fontos kapcsolat számára a kettejüké legyen. A többi kapcsolatot degradálja, míg a sajátjukat egyedülállónak és különlegesnek állítja be. Előkerülnek az olyan mondatok, mint a „Bennem megbízhatsz, senki nem ismer úgy, mint én!”

5. Visszaélés, abúzus

Az eddigi előkészületek mind ebben a szakaszban összpontosulnak, az elkövető „célja” tulajdonképpen itt ölt valós formát. Kihasználja a gyermek kíváncsiságát és bizalmát, hogy bizonyos „ellenszolgáltatásokhoz” jusson, legyen ez akár pénzbeli, akár szexuális jellegű, de a lehetőségek tárháza sajnos igen széles lehet.

6. Irányítás és kontroll

Titkolózás, hibáztatás, fenyegetés, zsarolás – ez csak néhány jellemző, ami hamar felütheti a fejét a kapcsolatban, miután megtörtént az abúzus. Az elkövető ezen dinamikák segítségével tartja fenn a „nyugalmi állapotot”, és éri el, hogy a titok ki ne derüljön, a gyermek továbbra is az érzelmileg bántalmazó kapcsolatban maradjon és hallgasson.

Intő jelek

Habár szülőként roppant nehéz feladatunk van, a groominggal szembeni harcot ugyanis jelentősen megnehezíti a titkolózás vagy épp a tekintélyelv, ráadásul nem könnyű beazonosítani, hogy milyen szándék áll az elkövető viselkedésének hátterében, de mégis akadnak intő jelek, amik felhívhatják a figyelmünket arra, hogy baj van.

Titkolózás

Kamaszok esetében ezt különösen nehéz lehet megállapítani, de figyeljünk fel az apró jelekre is! Ha a gyermekünk egyik pillanatról a másikra magába zárkózik, nem keresi a velünk való kapcsolatot, nem oszt meg magáról semmit, az sok esetben jelzés értékű lehet. Persze a lázadás, a kortárs csoport felé való nyitás és a szülőktől való elzárkózás életkori sajátosság is lehet, mégis fontos, hogy ismerjük a gyermekünket, és észrevegyük a nagyobb viselkedésbeli eltéréseket, kilengéseket – legyen az a romló teljesítmény, a korábban fontos dolgok elhanyagolása vagy a hirtelen súlyváltozás.

Határok megsértése

Az elkövetők gyakran – akár a szülők előtt is – tesztelik, hogy miként érhetnek hozzá a gyermekhez. Átkarolás, egy ölelés forszírozása? Feltérképezik, hogy mi a megengedett, hogyan reagál a gyermek vagy épp a szülő, meddig mehetnek el. Ezeket a határokat pedig a későbbiekben aztán szépen lassan igyekeznek tágítani.

Ha a szülő nem avatkozik be vagy nem tiltakozik – bár a gyermek kellemetlenül érzi magát – azzal azt éri el, hogy a fiatal megtanulja, hogy a teste fölött nincs autonómiája, hogy nincs joga nemet mondani a felnőtteknek, és a későbbiekben sem fogja tudni, hogy mely érintés megfelelő vagy éppen helyén való.

Ajándékok

Gyakori ajándékozás a szülőknek, a gyermeknek? Érdemes felfigyelnünk erre a jelre, és végiggondolnunk, hogy mi okból történhet? Miért érzi szükségét egy felnőtt ember, hogy ajándékokkal halmozza el a gyermekünket?

Prevenció

Bár fontos, hogy tisztában legyünk a lehetséges figyelmeztető jelekkel, legtöbbet talán mégis a megelőzéssel tehetjük. A grooming elkövetői gyakran nem is kerülnek a szülők szeme elé, online hálózzák be a fiatalokat, és titokban találkoznak. De még csak találkozásra sincs szükség ahhoz, hogy abúzust kövessenek el, vagy épp életre szóló traumát okozzanak az áldozatnak.

Fontos, hogy a gyerekek megértsék: az interneten nem minden valódi. Sosem lehetünk biztosak benne, hogy a beszélgetőtársunk valóban az, akinek mondja magát. Beszélgessünk arról, hogy miért veszélyes válogatás nélkül visszaigazolni az ismerősnek jelöléseket, milyen negatívumok származhatnak abból, ha a hasonló zenei ízlés vagy hobbi miatt akár olyanokkal is kapcsolatba lépünk, akikkel soha nem találkoztunk.

A zaklatás minden formája, így a személyes adatainkkal, képeinkkel való visszaélés is bűncselekménynek számít. Jó, ha ezt tisztázzuk, illetve azt is, hogy van kihez fordulni, és nem szégyen segítséget kérni. A grooming áldozatai általában nagyfokú bűntudattól és szégyentől szenvednek, ami jelentősen megnehezíti a segítségkérést. A bántalmazást a saját felelősségüknek tekintik, magukat hibáztatják, és attól tartanak, hogy senki nem hinne nekik, ha kiderülne, ami velük történt, sőt őket hibáztatnák, esetleg meg is büntetnék. 

Szintén hasznos megelőzési forma lehet a médiatudatosság kialakítása, az online térről való rendszeres beszélgetés, a pozitívumok és negatívumok felmérése, a problémák és megoldások felsorolása, vagy épp a közösségi oldalak biztonsági beállításainak megfelelő alkalmazása. 

Mindezeken túlmenően a támogató család, a szilárd kapcsolati háló, az egészséges önértékelés és önbizalom mind-mind olyan védőfaktor lehet, amely felvértezi a gyerekeket arra az esetre, ha felmerülne a behálózás veszélye.