A boldogság paradoxona: miért nem csináljuk azt, ami boldoggá tenne minket?

A legtöbb esetben pontosan tudjuk, hogy mely szokásainkat kellene megváltoztatnunk, hogy boldogabbak legyünk a mindennapokban, mégsem tesszük. Egy, a hosszan tartó boldogságot vizsgáló kutatásban arra keresték a választ, miért. 

Hányszor fordul elő velünk, hogy fáradtan hazaérve a telefonunkba merülünk, vagy bekapcsoljuk a tévét? Hányszor érezzük, hogy nehezen vesszük rá magunkat az edzésre, vagy arra, hogy belevágjunk valami újba, ami kihívást jelent számunkra? Mennyi időt töltünk passzívan, képernyő előtt, és mennyit mozgással vagy flow-ban?

L. Parker Schiffer és Tomi-Ann Roberts, a Claremont Graduate University és a Colorado College kutatói közel 300 embert kérdeztek meg arról egy online felmérésben, hogy mit gondolnak különböző tevékenységekről. Voltak köztük passzív tevékenységek, például zenehallgatás vagy filmnézés, és aktívabbak is, melyek több esélyt tartogatnak a flow megélésre, mint például az alkotás vagy a meditáció. A kérdőívben többek között azt kellett értékelni, hogy mennyire tartják élvezetesnek, fáradságosnak és elrettentőnek az adott tevékenységeket, valamint azt is, hogy egy átlagos héten milyen gyakran csinálják ezeket. Emellett ki kellett választaniuk, számukra melyik tevékenység járul hozzá a legjobban, és melyik a legkevésbé a tartós boldogsághoz.

A résztvevők válaszaiból egyértelműen kitűnt, hogy leginkább az aktív, erőfeszítéssel járó, flow-élményt kiváltó tevékenységeket tartják boldogságfokozónak, ennek ellenére viszont több időt töltenek passzív, pihentető tevékenységekkel, mint a tévézés.

Azt, hogy miért nem inkább aktív cselekvésekben vesznek részt, azzal indokolták, hogy ezeket még a boldogságfokozó hatásukkal együtt is elrettentőbbnek és kevésbé élvezetesnek tartják. Minél elrettentőbb volt egy tevékenység (nehezebb, bonyolultabb, vagy csak nagyobb kihívást jelentő), annál kevésbé csinálták, ezzel szemben az kevésbé számított, mennyire fárasztó valami.

Schiffer és Roberts ezt nevezik a boldogság paradoxonának:

tudjuk, hogy mely tevékenységek fokoznák a boldogságunkat, de mivel ezek pillanatnyilag kevésbé vonzóak, nehéz nekiállni, ezért inkább a passzív, de kényelmes és azonnali örömet nyújtó tevékenységek mellett döntünk a szabadidőnk nagy részében.

Azt a tanácsolják, hogy előre tervezzük meg, hogyan kezdünk hozzá egy számunkra nehezebb tevékenységnek, például előző este készítsük ki az edzőcipőnket, pakoljuk be a sporttáskánkat, és nézzünk ki egy közeli edzőtermet – vagy készítsük ki az asztalunkra a festőállványt és a festékeket. A másik, amit javasolnak, hogy alkalmazzuk a tudatos jelenlétet abban, hogy bár belekezdeni nem könnyű ezekbe a tevékenységekbe, fókuszáljunk az előnyeire és a hosszú távú jutalmakra.

A tervezés, előkészítés, és a kontrollált figyelem segíthet legyűrni az ellenérzésünket azzal kapcsolatban, hogy nehezen állunk neki valaminek, energiát kell befektetnünk az elkezdésébe.